TIPRÓMALOM
165TIPRÓMALOM
A taposómalomhoz hasonló elv szerint, de állati erővel működött. A. G. Keller keletkezését a késő középkorra teszi, s a reneszánsz mérnöki találmányának tartja. Hazai említései a 16. századtól mutathatók ki. A Németalföldről vallásuk üldözése miatt Magyarországra települt anabaptisták egyik fő foglalkozása a malomácsság és a molnárság volt. Dunántúli városokban és uradalmakban a tiprómalmok elterjedése az ő tevékenységükhöz kapcsolható (Balázs Gy. 1987).
Teleki Dániel gróf 1796-ban így írt le egy kecskeméti tiprómalmot: „Mentünk ezután egy, a Városon kívül levő száraz Malomnak (mely Nyomó száraz Malomnak hívatik) megnézésére, a mely egy tsapanyólag álló nagy lapos keréktől hajtatik, melyen egy vagy két ökör felfelé menvén (azonban minthogy egy Tzövekhez van Iántzzal kötve, soha tovább nem halad) az által a Kereket forgatja, a mely Keréknek allól fogai lévén, azok által a más kerekekbe kap és így ezeket és ezekkel együtt a Malom Követ forgásba hozza. A Malom egész Mechanismusa igen együgyü és könnyű, haszna pedig egy ilyen Malomnak felette nagy, mert többet meg őröl mint egy közönséges Lóval hajtott száraz Malom, és négy eröss Marhánál többet nem kíván. [Kiemelés: J. A.] A Bival ennek a Malomnak hajtására legalkalmatosabb, minthogy nagy ereje van és nehezebb állat” (idézi Lambrecht 1915: 28).
Az 1970-es évekig két olyan tiprómalomról tudunk, amely a 20. század elején is működött: az egyik Veszprémvarsányon, a másik Balatonfőkajáron. Az utóbbit 1916-ban bontották szét (Vajkai Zs. 1980: 366). E malomtípus utolsó hazai példánya Mosonszentmiklóson – szerencsére – korunkat is megélte, és ma a szentendrei Szabadtéri 166Néprajzi Múzeum látnivalóit gazdagítja. Ez a tiprómalom bálványfájának tanúsága szerint 1805-ben készült. Egy nyeregtetős, náddal fedett épület alatt van a nádfalú tiprószín és a téglafalú malomház, benne az őrlőszerkezettel. A malom meghajtására régebben bivalyt vagy marhát, utóbb lovat használtak, akár Balatonfőkajáron. A ferde tiprókerék pallókkal borított felületét vastag sározással tették alkalmassá állatok jártatására. A tiprókeréken egy helyben járó állat hozta működésbe az őrlőberendezést (4. ábra; Várayné Bíró 1982: 14–15). Jankó János írja: „Egy ilyen malom 1 mázsa kukoricát 1 óra alatt puhára őröl, tehát ugyan oly munkát végez, mint a vízimalom” (Jankó 1902: 248).
4. ábra. A mosonszentmiklósi (Moson m.) tiprómalom metszete
A taposó- és tiprómalom a szárazmalomnak két, hasonló elven működő válfaja. Sokkal gyakoribb volt népünk körében a szárazmalom járgányos változata.
