AZ OKTATÁSÜGY ÁLLAPOTA. (1526–1867.)
AZ OKTATÁSÜGY ÁLLAPOTA. (1526–1867.)
Irta: Dr. Békefi Remig
Irta: Dr. Békefi Remig
A protestantismusnak, új élet- és világnézetéből kifolyólag, új paedagogiai rendszerre volt szüksége. Ilyenül kinálkozott az a humanista irányzat, melyet a hieronymiták teremtettek meg; Agricola Rudolf, Erasmus, Melanchton, Sturm János és Trotzendorf Bálint még fejlesztettek és új eszmékkel gazdagítottak. Ezt az új oktatás- s nevelésügyi szervezetet a szászok a reformatióval karöltve hozták be hozzánk Wittenbergből, a Palatinatusból és egyéb helyekről. Feladatomnak megfelelőleg, de meg a nagyon is szűkre szabott tér miatt nem építhetem föl az újkori oktatásügy rendszeres épületét; hanem csak egyes typusokban rajzolom meg fejlődésének főbb mozzanatait.
I. Az erdélyi ág. ev. szászoknál HONTERUS rakta le az oktatás- és nevelésügy alapjait a «Constitutio scholae Coronensis»-ben. Ő Lutherrel és Melanchtonnal gyakori összeköttetésben áll, tanügyi eszméiket érvényesíti s még a könyveket is Wittenbergből szállítja. Az oktatást az egyház és a közjó szempontjából éppen oly szükségesnek tartja, mint a hogy utánültetés nékül a kert sem tartható fönn. Előadás minden osztályban ugyanazon időben van. Első órában csak a segédtanítók adnak elő. A latin és görög grammatica, a dialectia, a rhetorica, a verstan és a földrajzi alapfogalmak előadása váltakozva az egész héten folyik. Szombaton reggel csak egy óriáig tart az előadás. Délután egy órakor zenetanítás van. Az írás és a számtan tanítása a secretariusra vár. A magyarázás, kikérdezés és ismétlés nagy gonddal folyik. Vitatkozást és szónoklatot kéthetenkint, vígjátékot meg kétszer egy évben tartanak. Havonkint egyszer van kirándulás. A fegyelem legnagyobbrészt Heiden Sebald szabályzatán nyugszik. A tanulmányi siker biztosítására, Honterus majd minden tantárgyhoz írt tankönyvet is. Sturm, s még inkább Trotzendorf hatása alatt az iskolaügy egy részét tisztán az ifjúság kezeibe teszi le. Az ifjúság évenkint kétszer – a tavaszi és őszi napéj-egyenlőség idején – közgyűlést tart a gyakorló hegyen és újra választja a magistratust a régi tisztviselők leköszönése után. A királyt (rex) az összes tanulók, a többieket meg a decuriók választják. Ezeket az összes ifjúságból szemelik ki, a királyt meg a legfelsőbb osztályból. A király kalapja fölött koronát viselhet. A brassai Honterus-gymnasiumnak még ma is van három ilyen koronája. Ezek egyikét mutatja a 407. számú ábra. Ez a korona aranyozott ezüstből van. Kívülről zománcz borítja és felirat futja körül. Belülről a «királyok» neve és hivataloskodásuk ideje olvasható. A legrégibb kelet 1699-, a legújabb 1774-ből való. A rex vasár- és ünnepnap jelen van a templomban és a két censor között ül. Ezek szolgálnak neki tanácscsal a kormányzásban és az ítéletek megalkotásában. A censor az erkölcsiség őre. Az orator egyes alkalmakkor a hivatalos beszédet tartja. A secretarius dolga a jegyzőkönyv vezetése és az írásbeli dolgozatok javítása. A praefectus a játékok és katonai gyakorlatok ügyét intézi. A centurio saját centuriája, a decurio meg decuriája élén áll. A praeco feladata a csendre ügyelés, a közgyűlés egybehívása és a vétkesek megidézése. Ezen elnevezések határozottan a római állami intézményekre s így római kölcsönzésre emlékeztetnek.
407. ábra. Brassai diák-korona. XVII. század végéről. Kiáll. a Honterus-gymnasium Brassóban.
Honterus buzdítja az ifjúságot, hogy az ő tanrendszerét kövesse s így lássa el magát útravalóval az életre, a míg van ideje. A melyik tanulót az anyakönyvbe beírnak, meg kell esküdnie, hogy a törvényeket megtartja, az elüljáróságot tiszteli és becsületesen él. Honterus szabályzata 1550 óta az összes erdélyi szász iskolák törvénye; miért is ezeket mind ezen alapon szervezték. Ezek közül a brassain kívül nevezetesebbek: Besztercze, Medgyes, Nagy-Szeben, Segesvár és Szászsebes.
II. A magyarországi ágostai evangélikusok oktatásügyét híven visszatükrözi azon tanrendszer, melyet SCHREMMEL ÁBRAHÁM 1574-ben a beszterczebányai iskola részére készített. Ebben már az ő idejövetele előtt hét osztály (curia) volt. Ezek számát ő egygyel növeli és pedig úgy, hogy az új osztály lesz az első, vagyis a legfelső. Sturm rendszere tehát életben marad. S ez egész természetes Schremmel részéről, hiszen ő strassburgi születésű és tanítványa Sturmnak. A beszterczebányai viszonyok azonban nem engedték meg a Sturm-féle szervezet teljes keresztülvitelét. A nyolcz osztályt nem külön-külön, hanem három csoportba osztja be Schremmel. A vallás és a bölcsességet az állam alapjául tekinti, miért is a vallásosságra és a tanultságra nagy súlyt helyez. Vallásoktatás minden vasár- és ünnepnap és ezeket megelőző napokon van. A káté tanulása Trotzendorf nyomán, az evangéliumok magyarázata és a szentírás egyes mondatainak fejtegetése lényeges részét teszik a vallásoktatásnak. A vallásgyakorlatokra nagy a gond. Járnak a templomba, itt és az iskolában imádkoznak és vallásos énekeket énekelnek. Miként Sturm, úgy Schremmel is trivialis iskolát szervez, a melynek feladata, hogy ebben minden nemzedék gyakorlati és ne elméleti oktatást lásson. A grammaticát Melanchton nagyobb és kisebb nyelvtanából és Medler kivonatából (compendium) tanulják. Az írásbeli dolgozatokon kívül élőszóban is gyakorolják a latin nyelvet. Az iskolában és ezenkívül a tanulók csak latinul beszélhetnek egymással. Az alőrök vigyáztak, hogy ezen rendeleten senki se tegye magát túl. A beszéd begyakorlására Heyden Sebald «Formulae puerilium colloquiorum»-át és Mosellanus dialogusait használják. A latin auctorok közül különösen Terentiust, mint a tiszta latin nyelv igazi forrását, Cicerónak «De officüs», «Pro lege Manilia», «Pro Archia poeta» és «Pro S. Roscio» czímű beszédét és Virgilius műveit olvassák. Erasmus «Apophtegmata»-i és «Civilitates Morum»-ja szintén olvasmány. A görög nyelvet Cleonardus Miklós grammaticájából és Varennius mondattanából tanulják. Olvassák Homeros Iliasának két első könyvét, Hesiodostól a «Munkák» és «Napok» czímű műveket, Demosthenes Olynthiai és Isokratesnek Demonikos elleni beszédét. Aisopost és Lukianos párbeszédeit. A héber nyelv rendkívüli tantárgy; azért tanítják, hogy így a szentírást az eredeti forrásból olvashassák. A rhetoricát Melanchton szónoklattanából és Cicero levelei alapján a dialecticát meg Sturm János művéből tanulják. A mathematicához Rysius Ádám, Phrysius Gemma és Keresztély Rudolf művét használják. Ezen utóbbiból főleg az olasz practicát és az algebrai szabályokat tanulják. Szerinte a számtan a többi tudományok alapelveinek is alapja. Hetenkint háromszor 12–1 óra között énektanítás van. Az előadásokat reggel 6 órakor kezdik, 9-kor meg rendszerint befejezik. Az ebéd ideje nem 12-kor van, mert ekkor a növendékek már ismét az iskolában vannak. Délután 4 órakor végezik az előadásokat, sőt kedden előbb is. Az ismétlésekre nagy gondot fordítanak. Schremmel elítéli azt a tanférfiút, a ki a helyett, hogy tanítványainak szellemi fejlettségét tartaná szem előtt, inkább saját hírnevének emelésére törekszik. Pénteken délelőtt, a mint az előadásokkal végeztek, a büntetést osztották ki. A fenyítést a tanító, vagy segédje végezi. A fegyelem fentartásában ezeknek kezére jár maga az ifjúság. Ez a maga kebeléből őröket választ, a kik egy-egy hétig viselik a hivatalukat.
Az ágostai evangélikusoknak Magyarországban híres iskoláik voltak még Bártfa, Eperjes, Kassa, Késmárk, Körmöcz, Lőcse, Modor, Pozsony, Selmecz és Sopron városában. Theologiai főiskoláik helye Eperjes, Pozsony és Sopron. Jogi főiskolát meg Sopronban, Pozsonyban, Selmeczbányán, Késmárkon, Eperjesen és Nagy-Szebenben állítottak.
III. Az ev. reformátusok oktatásügyét az ezredéves országos kiállításon Debreczen igen szépen képviselte. De meg ez az ev. reformátusoknak ma is elsőrangú szellemi központja; miért is e helyütt az ő iskolájukat rajzolom meg.
Protestáns egyházi kerületek megkivánják, hogy a hol lelkész van, iskola is legyen. Ezenkívül ismeretszerzés forrásai a városi iskolák és a külföldi egyetemek. Debreczenben 1551 körül jő létre az ev. ref. iskola, melynek Meliusz Péter theologiai jelleget ad. Ez az intézet a közeli, sőt még a dunántúli iskoláknak is rövid idő alatt anyaiskolájává lesz. Tanrendszerét a XVI. századból ugyan nem ismerjük, de alapos okunk van, hogy Melanchtonét lássuk benne. Az örökös harczok között bizonyos nyerseség terjedt el mindenfelé. Észlelhető volt ez az ifjúságon is, mely a városi tanácscsal és a polgárokkal nem egyszer fegyveres küzdelmet kezdett. Erre közreműködött a törvények általános volta is. Ezen akar változtatni az új – 1657-iki – törvény, mely az 1571-iki wittenbergi, az 1621-ki sárospataki* és a régi debreczeni törvények összefoglalásából keletkezett. Szerinte az iskola feladata a vallás- és erkölcstanból s a szabadművészetekből azon ismeretek közlése, melyek az egyházban és az államban szükségesek. Működésökben mind a tanárok, mind a tanulók az Isten dicsőségét tartsák szemök előtt. Rector csak az lehet, a ki ev. ref. valláson van, becsületes, képzett és szorgalmas ember. Előadásait pontosan tartja meg, mindenkit szeretettel fog körül. Hogy a theologia és philosophia forrásaihoz minél könynyebben hozzáférjenek, nagy gonddal tanítják a latin, görög és héber nyelvet és a classicusokat. A magyarázást, vitatkozást, beszélgetést, fogalmazást, szavalást és kérdezést, mint az oktatás eszközeit érvényesítik.
Ezen törvények forrásáról és tartalmáról részletesen szóltam «A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei» czímű akadémiai értekezésemben 6–78. l.
A tanuló a rectortól latinul kéri a fölvételt. A törvényeket elolvassa, ezután aláírja s megtartásukra kezet ad. A szorgalmat és az erkölcsösséget megvárják tőle. A magyarul beszélés három fillér terhe alatt tilos. Templomba vasár- és ünnepnap mindnyájan, hétköznap csak az idősbek mennek. Az előkelők és az elüljárók iránti tisztelet kötelesség. Az evést imádság előzi meg és követi. Étkezés közben meg vagy latin nyelven beszélgetnek, vagy egyikök a szentírásnak egy fejezetét hangosan olvassa. Egyik a másikat ne bántsa. Külső viselkedésök az intézet szellemének megfelelő legyen. Korcsmába és sörházba nem járhatnak s az iskolaépületben nyilvános mulatságot nem rendezhetnek. Esti harangszó után senki sem maradhat ki. A ki éjfél után is kinn csavarog, a hatóság ráteheti a kezét. Az épület és bútorok megrongálása, a lopás, a részegeskedés, esküdözés és szitkozódás tilos.
A rector után a seniort, majd meg a contrascribát illeti meg a kormányzat joga. Ők intézkednek tehát mindabban, a mi az iskola fentartását és a közvagyont érinti. A senior a tisztségek elosztásában és a büntetés kiszabásában nem személyválogató. Hivatala fél éves; fizetése minden hónapra 25 fillér. Az ajándékozott ételekből ebédre is, meg vacsorára is egyfélét tart meg magának. A contrascriba ügyel föl, hogy ki hiányzik a karból, a temetésekről és az előadásokról s vajjon nem jutott-e kezeihez hamis pénz. Az oeconomus fölkelésre, lefekvésre, imádságra és szentírás-olvasásra csenget; az előadásról hiányzók nevét följegyzi és bejelenti; megfigyeli, hogy kik lármáznak, veszekednek és beszélnek magyarul. A coquus feladata az ételek beszerzése, összeszedése és szétosztása. Az explorator a vendégeskedés helyét kitudja és a növendékeket ide kivezeti. A lotor behordja az ételeket, kiviszi a tálakat és az asztalt letisztogatja. A vigilek őrt állnak. A köztanítók csak a félév elmultával hagyhatják el helyöket. Az előadás ideje reggel 6–7 és 9–10, délután meg 2–3 és 4–5. A tanítók fizetése ez: a kezdőké és donatistáké 16, az etymologusoké 20, a syntaxistáké 25, a poétáké és rhetoroké 30 forint egy évre. A magántanító saját tanítványaitól csak a rector hozzájárulásával szabadulhat; másokét pedig nem csalogathatja el. A tanításban az intézeti módot követi. A mendicansok tanítója az ő dékánjok, a kit a rectorok választanak. Ugyancsak a rector szemeli ki, hogy kik állnak ki vitatkozni. Ezeknek kellőleg elő kell készülniök. A vitatkozásban szerénység és a törvények megtartása kötelesség. Megvannak a collatiók, melyekbe az azonos ismeretűeket osztják nyolczankint. Labdázni és más illendő játékkal szórakozni szabad; tilos azonban a lövöldözés, a kártyázás, a zenélés és tánczolás. Az iskolán kívül mindenki tógában jár. Haját senki se fodorítsa, se törökmódra ne borotválja. Ne viseljenek «misziri» gallért, vállig lenyúló kalapot, katonaköpenyt és nagyon széles övet. Ha a temetésre a rector kimegy, az összes iskolások is jelen vannak. A temetés ideje délelőtt 10, délután 2 óra. Temetés után ivásra sehova sem szabad betérni. Ezeket az 1657-iki törvényeket 1704-ben, majd meg 1792-ben újakkal cserélik föl.* A debreczeni ev. ref. főiskola épületének képét 408. számú ábránkon adjuk.
Ezen törvények kapcsolatát és forrásait lásd «A debreczeni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei» czímű művemben 1–6. és 79–177. l.
408. ábra. A debreczeni ref. főiskola épülete.
Az intézet jeles tanárai közül kimagaslik: LISZNYAI KOVÁCS PÁL, MARTONFALVI GYÖRGY, SZILÁGYI TÖNKŐ MÁRTON, a ki már physicát is tanít, de kevés a kisérleti eszköze; HATVANI ISTVÁN szintén mint physicus szerzett nagy érdemeket; SINAI MIKLÓS és BUDAI ÉSAIÁS, a ki történelmi művei jeles írónak bizonyítanak. MARÓTHI GYÖRGY az iskola belső fejlesztése dolgában örökítette meg nevét az «Opiniones»-sel, mely Debreczen első nyomtatott tantervében, az 1770-iki «Methodus»-ban jutott érvényre. Ez általános és különös részre oszlik. Amaz az általános elveket, emez meg a különös utasításokat öleli föl. A tanár első teendője a valláserkölcsi nevelés. Miért is a tanuló imádkozzék és járjon a templomba gyakran s olvassa szorgalmasan a szentírást. A hitelemzést felkarolják, az egyházi beszédet az iskolában újra megmagyarázzák. Nem az emlékező, hanem az ítélő erő fejlesztése a fő. Ezért fontos az ismétlés s a kérdező tanításmód. Az előadás alkalmazkodjék a tanuló szellemi fokához; addig nem lehet tovább menni, míg az anyagot a legtöbb tanuló meg nem értette. Egy órában minél többen feleljenek. A szorgalom dicséretet érdemel; de ezt nem szabad pazarul osztogatni. A ki nehezen tanul, azt csak buzdítani kell, de verni nem szabad. A tárgyat a tanulók ne unják meg; pedig ezt szüli a sok memorizálás és az anyagnak túlszigorú megkövetelése. A tanár szelíd és ne mogorva legyen. Az iskolai munkát otthon folytatni kell. A köztanító délelőtt is, meg délután is két-két órát, a magántanító egy-egy órát tart. Nyilvános vizsgálatot minden évben kétszer tartanak. Az elemi osztályban először is a tanulási kedvet keltik föl; azután tanítják az olvasást; írást, a vallás alaptanait és főbb imádságait, az ének és a számtan elemeit. A declinisták és comparisták tanulnak kisebb kátét, számtant, Európa földrajzát, a grammatikából a névejtegetést és a melléknevek fokozását. A coniugisták a kis kátét a szentírási bizonyítékokkal, bibliát, földrajzot, a nyelvtanból az igehajlítást, közben beszélgetéssel. A grammatisták a heidelbergi kátét, bibliát, a négy számtani alapműveletet; latin nyelvtant, stylgyakorlatot, Cellarius és Langius könyvét és földrajzot. A syntaxisták a vallástani dolgokon kívül már a hármasszabály alapfogalmait, a syntaxis szabályait és a stylgyakorlatot tanulják. Diariumot mindegyik vezet. A poéták a hármasszabályban előbbre mennek; tanulják a görög nyelv elemeit s a verstant, melyet költői műveken gyakorolnak be. Az oratorok és logicusok tanulnak törteket s rhetoricát; készítenek írásbeli szónoklattani gyakorlatokat; a logicát meg Heineccius szerint tanulják. A görög nyelv, az ének és a metaphysica tanára szintén részletes utasításban részesül.
Az 1777-iki «Ratio Educationis» az oktatásügyet állami felügyelet alá helyezi. Az ev. reformátusok ezen törekvés ellen síkra szállnak. Az 1790/91-iki országgyűlés biztosítja is jogaikat. Ők azután maguktól sokat átvesznek a Ratióból és hangsúlyozzák a nemzeti irányt, a reál ismereteket és a tárgyak tudományos kezelését. A Methodust újra kiadják (1791), melyet 1792-ben egy utasítás követ «A tanítóknak kötelessége» czímen. A debreczeni iskolában ezóta gyakran változik az oktatás rendszere, mígnem 1820–49 között a humanisticus irányzat lépett életbe négy elemi és hat latin osztálylyal. 1833 óta minden tárgyat magyarul tanítanak. A rajz 1835, a testgyakorlat 1845 óta tantárgy. 1850–58 között Debreczenben is az «Entwurf» szerint tanítottak. Ekkor az egyházkerület ad ki egy tantervet, a mely lényegében az Entwurf – a nemzeti és a protestáns szempontok érvényesítésével. 1861-ben a gymnasiumot hat osztályúvá teszik; s a két felső osztályt a philosophiai tanfolyamba osztják be.
A szemléltető oktatás érvényesülésére nagy hatással volt az ifjakból alakult rézmetszők társasága. KARACS FERENC az úttörő közöttük; a legkiválóbb ERŐS GÁBOR. Ennek lehet leginkább köszönni azt az «Oskolai új Átlászt», a földgömböt és 103 állatalakot, melyek a főiskola könyvtárában ma is láthatók és azon «Oskolai magyar új Átlász» rézmetszeteit, mely 1804-ben jelent meg 12 lapon. A társaság 1812-ben oszlott föl.
A coetus valóságos birtokos saját háztartással. Nagy érdemei vannak a tűzoltás terén. «Machinista-társaságot» szervez, a mely rendelkezik fecskendővel, lámpákkal, fejszékkel és botokkal (gerundium). Az ifjak tehát tűzoltók is voltak egész a legújabb időkig.
A Debreczenben használt nevezetesebb tankönyvek ezek: Lisznyai Pál és Keresztúri Pál hittani munkája, Keresztyén Catechismus. A debreczeni Scholának mindennapi estveli könyörgése, Károli Péter, Heyden Sebald, Buzinkai Mihály, Amos Comenius (Orbis Pictus, Janua Linguarum), Budai Ézsaiás, Páriz Pápai Ferencz és Wagner István latin s görög nyelvi, Buzinkai Mihály és Martonfalvi György bölcsészeti, Budai Ézsiás és Péczely József történelmi, Frisius, Menyői Tolvaj Ferencz és Maróthi György számtani, Földi János, Gáti István, Diószeghy Sámuel és Fazekas Mihály természetrajzi művei.
A debreczeni iskolán kívül az ev. reformátusoknak jeles iskolájok volt még Sárospatakon, Gyulafehérvárott, Nagy-Enyeden, Váradon és Kolozsvárott. A debreczeni mellett a két első nagy szolgálatot tett a közművelődésnek már az által is, hogy a vidéki iskoláknak ők adták a rectort, s így saját tanrendszeröket az országban szerteszét elterjesztették. Így keletkeztek velök, mint anyaiskolákkal, szemben a particulák. Ezeket így csoportosíthatjuk: Debreczené Czegléd, Halas, Kecskemét, Máramarossziget, Nagy-Kőrös, Pápa és Szathmár-Németi; Sárospataké Göncz, Losoncz, Miskolcz, Rimaszombat, Tarczal, Tokaj, Ujhely és Ungvár; Gyulafehérvár-Nagyenyedé Marosvásárhely, Szászváros, Udvarhely és Zilah. Az ev. ref. theologiai akadémiák színhelye Debreczen, Sárospatak, Nagy-Enyed és Pest; a jogi főiskoláké meg Kolozsvár, Gyula-Fehérvár, Nagy-Enyed, Losoncz, Székely-Udvarhely, Debreczen, Sárospatak, Kecskemét, Máramaros-Sziget, Pápa és Marosvásárhely.*
Ezen utóbbinak tanrendszerét «A marosvásárhelyi ev. ref. iskola XVII. századi törvényei» cz. akadémiai értekezésemben részletesen ismertettem, a törvény forrásaival együtt.
IV. Az unitariusoknak külön tanrendszerük nem fejlődött, mert ez alapelvekben a többi protestánsokéval volt azonos. Volt Kolozsvárott theologiai és jogi főiskolájuk, itt és Tordán gymnasiumuk, Hidvégen, Szent-Erzsébeten és Toroczkon meg particulájuk.
A protestánsok jó és sok iskolára törekedtek. Ezen czéljokat el is érték, bár az állami hatalom súlya századokon át rájok nehezedett.
A protestánsok, és pedig az ev. reformátusok kiváló tanügyi férfiai közül, országos hatásuknál fogva, Comenius Ámos Jánost, Apáczai Csere Jánost, Bolyai Farkast és Jánost említem meg.
A tudomány COMENIUS ÁMOS JÁNOS (1592–1670) személyében a XVII. század egyik legjelesebb paedagogusát tiszteli. Janua Linguarum, Vestibulum, Didactica Magna és más műveivel minden kor nemzedékeinek tiszteletét vívta ki magának; az «Orbis Pictus»-hoz meg a magyar név dicsősége is fűződik, mert itt nálunk sárospataki tartózkodása idején fejezte be. A szemléltető tanítással foglalkozó eszméit tehát magyar föld termékeinek tekinthetjük. Melegen fölkarolja a nemzeti nyelvet, melyet az oktatás legsikeresebb tényezőjének tart. A reál ismeretek részére megfelelő helyet követel az iskolában. Eszméi gyorsan hódítanak; tankönyvei meg azok megvalósításában állandóan közreműködnek.
A magyar nemzeti oktatásügyért igaz hazafisággal lelkesült APÁCZAI CSERE JÁNOS (1625–1660). Külföldi tanulmányai közben arról győződött meg, hogy az európai nemzetek fiait anyanyelvükön tanítják. Ebben ismerte föl hatalmas műveltségök gyökerét. Ezért hirdeti egész lélekkel a nemzeti iskola eszméjét. Ebben látja a magyar nemzet kiművelésének és a nemzeti tudománynak biztos tényezőjét. Ezenkívül irányeszméje a szemléltetés, a reáliák szélesebb körű tanítása, az encyclopedicus műveltség, a szakoktatás, a rokontárgyak csoportosítása egy tanár kezében, az akroamaticus tanításmód, az idegen nyelv tanításánál a társalgás, a nyelvtan helyett a nyelv tanulása, a valláserkölcsi és testi nevelés felkarolása, a nevelés alapja a szeretet és a példa, a tanár inkább legyen lelkes és buzgó ember, mint nagyon tudományos. Ezen elvek Apáczai Csere Jánost minden kor nemzedékei előtt elsőrangú nemzeti paedagogussá avatják.
A magyar oktatásügynek és tudománynak rendkívüli szolgálatot tett BOLYAI FARKAS «Theoria parallelarum» és «Tentamen», BOLYAI JÁNOS meg «A tér absolut igaz tudománya» (Scientia Spatii absolute vera) czímű munkájával.
V. A katholikus oktatásügy. A protestantismus föllépése hazánkban is próbakőre tette a catholicismus életerejét. A szunnyadozó hitéletet fölrázta álmából s kézbe adta az önvédelem eszközeit. Csakhamar átment a köztudatba, hogy az eszmék harczában szellemi fegyverekre van szükség. Ezért karolja föl az 1548-iki országgyűlés az iskolák ügyét, midőn a főpapságot iskolák alapítására buzdítja s elrendeli, hogy az elhagyott kolostorok és káptalanok jószágaiból iskolákat szervezzenek, tanulókat segítsenek és tanítókat képezzenek.A nagyszombati zsinat (1560) meg, melyen Oláh Miklós primás elnököl, a népoktatás emelése érdekében kimondja, hogy tanító minden plébánián legyen, ha a költségeket a hívek a közel fekvő falvak, esetleg egyházak támogatásával megbírják. A tanítótól megvárják, hogy értsen az írás mesterségéhez és a zenéhez. Ezen állásra csak katholikus, vallásos és erkölcsös embert alkalmaznak. Az elemi ismeretek mellett ő tanítja még a vallástan alapfogalmait is a kis kátéból. A nagy káté fejtegetése a lelkipásztor feladata.
OLÁH MIKLÓS, még mint Mária királyné titkára, maga is hajolt a reformatio felé; később azonban ő tűzte ki először az ellenreformatio zászlaját magyar földön. Erős a meggyőződése, hogy a hitújítás terjedésének csak tanult papság és világi elem vághatja útját. Ezért fordít kiváló gondot a székesegyházi (káptalani) iskolára is. A nagyszombati iskolát a triviumi alapon szervezi ugyan, de teljesen érvényre juttatja a humanismus és a katholikus vallás követelményeit is. A latin, görög és héber nyelv ismerete segítségével az ókori classicusok és a szentírás tanulmányát széles alapokra fekteti. A vallásoktatás s a vallásgyakorlatok elsőrangú tényezői az iskolai tevékenységnek. Az iskola tanhatósága az esztergomi érsek, a káptalan és a főigazgató (superintendens). Ez szemeli ki a tanárokat. A rector az első osztályt (grammatica) tanítja, de segítségére vannak a segédtanítók. Azonkívül van még két tanár – a dialectica és rhetorica előadására.
Oláh, könyvnyomdát is állít föl itt, hogy annál könnyebben sikerüljön a terve, az iskolának «studium generale»-vá emelése a promoveálás jogával. Oláh, iskolai szervezete nem sokáig élt Nagyszombatban, mert az intézet 1561-ben a jezsuiták kezére jutott, s így ezekkel új rendszer lép életbe.
A nagyszombatin kívül ezen korból ismerjük még az egri, győri, nyitrai, pozsonyi és zágrábi székesegyház (káptalani) iskolákat.
A katholikus egyház, hogy a reformatio terjedésének útját vágja, szervezi 1540-ben a Jézus-társaságot. Ez elsőrangú feladatának ugyan a hitterjesztést vallotta, de csakhamar felkarolta az ifjúság nevelését és oktatását is. Hazánkban a katholikus iskolázásnak a XVI., XVII. és XVIII. században 1772-ig első sorban ők a bajnokai. Van szerves oktatási és nevelési rendszerök, melyet 1599-ben a «Ratio atque Institutio Studiorum Societatis Jesu»-ban foglalnak egybe. Iskoláiknak két csoportja van: alsó és felső. Az előbbi öt osztályt ölel föl. Ez a gymnasium. Ennek a növendékeit az osztályok után így nevezik: Principisták, grammatisták, syntaxisták, poeták és rhetorok. A principistáknál a legtöbb helyen még kisebb tanulók is voltak, – a parvisták; sőt megkülönböztették még az ezeknél is kisebb declinistákat és minimistákat is. Ha nincs elég hely, több osztályt helyeznek el egy teremben, a fokozatok megtartásával. Felső iskolájok 3 évi philosophiai és 4 évi theologiai tanfolyamot ölel föl.
A rector ügyel föl, hogy az iskolához fűzött czélt elérjék. Ellátogat az iskolába; megköveteli, hogy az ismétléseken és vitatkozásokon mindenki megjelenjék; jó magisterekről gondoskodik, velök kéthetenkint tanácskozik a teendőkről s buzgalmukat ápolja. a praefectus a rector eszköze az iskola ügyeinek vezetésében. Jelen van a philosophiai és theologiai vitatkozásokon s itt kérdéseket is tesz föl. A régi szokást megtartja, újat meg nem hoz be. A magisterek tekintélyét a tanítványok szemében növeli. Legalább is minden két hétben meglátogatja a magistereket s megfigyeli, hogy a tananyagban mennyire haladtak előre és hogyan bánnak tanítványaikkal. Kiszabja, hogy mikor van előadás és szünet s mi lesz az órarend. A ki először lép az iskolába, vizsgálat alá kerül. Csak azt a tanulót veheti föl, a ki szülőjével, vagy ennek helyettesével jő. Az ilyet beírja és bizonyos osztályba osztja. A tankönyvek jegyzékét idejekorán megállapítja s figyelmezteti a könyvkereskedőket, hogy azokat be is szerezzék. Professornak a felsőbb iskolába tudományos embert alkalmaznak. A philosophián csak az taníthat, a ki a theologiát elvégezte s ezt még két évig magánúton ismételte. A theologiai tanszékbe csak olyan kerül, a ki Aquinói Sz. Tamás tanainak híve. A szentírás tanárától megvárják, hogy sok nyelvet értsen, a scholastikus theologiában, a történelemben s más tudományokban jártas, s hozzá még jó szónok is legyen. A professorhoz az ellenfél czáfolásában szerénység illik. Olyan elméletet ne tanítson, melyet tekintélyes egyén nem támogat, vagy az egyház doctorai elítélnek. Ne sokat, hanem meggyőzően bizonyítson. Állítását leginkább az egyházatyák, a szentírás és a zsinatok tekintélyével támogassa. A kinek szavait egyszerű beszéd után le tudják írni, az ne dictáljon. A ki pedig dictál, meg is magyarázza a dolgot. Előadás után még egy negyedóráig módot nyujt a hallgatóknak, hogy egyre-másra nézve megkérdezhessék. A parvisták és principisták az alaktan alapvető részét egészen elvégzik s a syntaxist megkezdik. Míg valamely szabályt meg nem értenek, addig a magister nem megy tovább. A grammatisták az egész grammaticát nem végzik el; a görögből a «mi» végzetű igéket is tanulják. A syntaxisták a grammaticát teljesen elvégzik; sőt tanulják az alakzatokat és a verstant is. Cicerot, Ovidiust, Catullust, Tibullust, Propertiust, Virgiliust, Aranyszájú Sz. Jánost, Aisopost és Agapetost olvassák. Az olvasmány tartalmát a magister latin és magyar nyelven röviden előre bocsájtja; azután az egyes részeket megmagyarázza s végül néhány nehezebb helyet értelmez. A poeták előkészülnek a rhetoricára. Megismerik a nyelvet és a szónoklat alapszabályait tanulják. Olvasmányuk: Cicero, J. Caesar, Sallustius, Livius, Curtis, Virgilius, Isokrates, Plato, Synesius, Plutarchos, Nagy Sz. Vazul, Aranyszájú Sz. János, Phokylides, Theognis és Naz. Sz. Gergely. A rhetorica alapszabályait Cyprián nyomán tanulják. A rhetoricai osztály tanít meg a tökéletes szónoklatra. Itt tehát előadják az előadás szabályait, a jó stylust és ismeretekkel látnak el. Az előadás szabályainak megismerésére jó forrásul szolgálnak Cicero szónoki művei, Aristoteles rhetoricája és poeticája. A stylust is Cicero művein tanulják. A görög nyelvből a syntaxis, a szómérték, a dialectusok és az olvasmányok képezik a tananyagot. A délelőtti első órában a tanár gyakorlatot javít, s az előző napi anyagot ismétli; a másodikban új anyagot ad elő. A délutáni első órában az előző óra anyagának elismétlése után újat ad elő; a második órában meg a görög nyelvvel, ismétléssel, mondattannal, verstannal és concertatioval vesződik. A magister megmondja, hogy mit kell betanulni és ezt hogyan kell előadni. Az írásbeliek kijavításánál mindenféle hibára kiterjeszti a figyelmét. A magister előadásában vagy szabályokat magyaráz, vagy auctort fejteget. A görög írók közül Homeros, Hesiodos, Pindaros, Thukydides, Plato, Demosthenes, Naz. Sz. Gergely, Sz. Vazul és Aranyszájú Sz. János járja. Havonkint egyszer ünnepi szónoklat van az aulában vagy a templomban.
A magisterek között minél több legyen, a ki egész életében ezen a pályán működik; miért is egyeseket azon kikötéssel kell már bevenni, hogy míg él, magister marad. Ha a magisterek egy-egy iskolában gyakran változnak is, az oktatás módjában azért nincs változás; mert az utód köteles elődjének eljárását követni. Tankönyvül Alvarez Emmanuel grammaticáját használják; ha újat írnak is, ebben az ő rendszerének kell érvényesülnie. Az auctorokhoz különféle kiadásokat használnak. Ezekből s egyáltalán tankönyveikből, a jezsusiták munkálkodásának emlékeként, egész sereg maradt ránk. A könyvtárra évenkint áldoznak bizonyos összeget. A tanár a tananyagot az első félévben majdnem elvégzi, hogy a másodikban ismételhessen. Felsőbb osztályba csak az év elején lehet föllépni; évközben csak a nagyon kiválókat bocsátják föl. Naponkint délelőtt is, meg délután is 2 1/2–2 1/2 óráig tart az előadás; a rhetoroknál azonban csak 2–2 órás előadások vannak. A tanulóknak csak latinul szabad beszélniök. A leczkét a decuriók kérdezik ki; ezektől meg a magisterek. A tanultak egyes részeit alkalom adtán, a heti anyagot meg szombaton ismétlik. A történelmi műveket gyorsabban, a költőieket lassabban végzik. A nehezebb helyeknél napokig is elidőznek. A tanulásnál nem a szó, hanem a dolog a fő. Az emlékezés mellett az értelem fejlesztése is fontos. Az előadásnál a kiejtés és taglejtés érdemel nagy figyelmet. Az évvégi nyilvános vizsgálatra nagy az előkészület. Előmenetel tekintetében a növendékeket így osztályozzák: Legjobb (1), jó (2), meglehetős (3), kétes (4), visszatartandó (5), eltávolítandó (6). A szülőkkel akkor érintkeznek, midőn a tanulók érdeke követeli. A társalgás velök mindig barátságos, akár szegények, akár nem. Mind előadásaiban, mind egyéb alkalmakkor tegyen meg a magister mindent a tanulók előmenetele és szellemi haladása érdekében.
Nagy tere van a versenyzésnek (concertatio). Versenyezhetnek egyesek, vagy egész csoportok, sőt évenkint néhányszor még egész osztályok is egymással. Az egyes táborok legjava alkotja a magistratust, a melynek tagjai a görög vagy római köztársaság tisztviselői után kapnak nevet. A decuriók a hibákat jegyzik. Gyakorlatot szombat leszámításával rendszerint minden nap adnak be; a görögből hetenkint egyszer van gyakorlat. A magister, a mennyi gyakorlatot csak ki tud javítani, azt mind kijavítja. Módját ejti, hogy majd ezekét, majd azokét javítsa ki, ha mindre nincs érkezése. Az iskolai közös gyakorlatjavításnak nagy a haszna, ha a tanultak gyakorlásával kapcsolatos. A vizsgálatra mindegyik osztály készít dolgozatot prózában.
A philosophiai tanfolyam első évében a logicát Toletus és Fonseca nyomán adják elő. A második évben Aristoteles «phisicája», a «Coelum» és a «Generatio» első könyve a tananyag. A nyári hónapokban a délutáni utolsó órában a «meteorologiká»-val foglalkoznak. Mintegy két hónapig délutánonkint háromnegyedóráig a mennyiségtan elemeit adják elő Euklides nyomán. Ezután egy kis földrajzot, vagy a sphaerakról, vagy a mit szivesen hallgatnak, adnak elő. A harmadik évben a Generatio második könyvét, a «Lélek» czímű könyvet, a metaphysikát és Aristoteles ethikáját tanítják.
A theologiát négy évre osztották be. A scholastikus theologiát négy évig két tanár tanítja; a szentírást és casuisticát két évig tanulják. Az egyháztörténelem nem külön tantárgy, hanem a többi tárgyakba szövik be. A controversiák, ismétlések és nyilvános vitatkozások lényeges alkotó részei a theologiai képzésnek.
A jezsuiták a vallásos és erkölcsi nevelésre iskoláikban nagy gondot fordítanak. Növendékeikbe bele nevelik Isten és az erények szeretetét. Előadás előtt imádkoznak; pénteken vagy szombaton Canisius Péter catechismusa szerint a vallástant adják elő; naponkint jelen vannak a szentmisén, vasár- és ünnepnap meg a szentbeszéden is; havonkint gyónnak, szombaton meg jelen vannak a Boldogságos Szűz litániáján; gyakran imádkoznak és naponkint lelkiismeretvizsgálatot tartanak. Mindazt kerülik, a mi szóban és tettben az erkölcsi törvénybe ütközik. Az iskolában illedelmesek és szerények legyenek; jóravalókkal társalogjanak és ártalmas könyveket ne olvassanak.
A valláserkölcsi nevelés egyik fő tényezője a «Mária társulat» (Sodalitas vel Congregatio Mariana) volt. Ebbe nemcsak tanulókat, hanem más társadalmi egyéneket is fölvettek. Élén, mint elnök, egy jezsuita, rendszerint a rhetorica tanára áll. A tisztviselőkart pedig alkotja a praefectus, a két assistens és a tanácsosok. Ezeket a tagok a maguk kebeléből szavazás útján választják. A társulati tagok kötelessége: a Boldogságos Szűz Mária tisztelete és erényeinek követése; a gyakori imádság, gyónás és áldozás, az önmegtagadás és az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása. A ránk maradt társulati «Album»-ok ma is hirdetik, mily számosan léptek be a legelőkelőbb egyének is e nemes czélú testületbe.
A praefectus mindegyik osztály részére rendel censort, vagy decuriót vagy praetort a rend fentartására. A fegyelmi és tanulmányi szabályok megtartására meg a magister ügyel föl. A megbecsülés, a jutalmazás és a megszégyenítés sokkal alkalmasabb nevelő eszköz a vesszőnél. A magister a hiba fürkészésében ne legyen túlzó; a büntetést ne hamarkodja el; személyesen senkit se verjen meg, hanem ezt bízza a correctorra. Ha valaki az iskolából hiányzik, a magister az iskolatársak egyikét hozzá küldi. Az iskolából mást kihívni nem szabad. A ki a büntetést semmi áron sem akarja kiállani, eltávolítják. Így jár az is, a ki sokat hiányzik, vagy nem javul. A kit kizártak, vagy kellő ok nélkül magától távozott, többé nem veszik vissza. A praefectus a folyosón sokat időz és órák előtt be-benéz az iskolába.
A jezsuiták tanügyi rendszerében nagy szerepet játszottak az «akadémiák». Ezek tanulmányi gyakorlatok, a melyeken az előadás anyagát ismétlik, vitatkoznak, valamely tételt fejtegetnek, szavalnak és ünnepies szini – gyakran hazai történeti tárgyú – előadást rendeznek. Az akadémiáknak csak olyan lehetett a tagja, a ki erény és tanulmány dolgában kiváló. Jelentősebb alkalmakkor a szülők és az előkelő közönség előtt fölléptek, hogy bemutassák a tagok ismereteit és ügyességét. Szeretettől áthatott tanárkodásuk mellett az egyik főoka lett azon népszerűségnek, mely iskoláikat mindenkor körülfogta. De az is történeti tény, hogy az ő növendékeik szini előadásai a szinészetre és a drámairodalom kifejlődésére jótékony hatással lettek.
A jutalmakat is évenkint egyszer, nyilvánosan és nagy közönség jelenlétében osztották ki. S ilyenkor mind a Maecenasok, mind a jutalmazottak névsorát felolvasták.
A szorgalmi időt szünet váltja fel. Ezt a provinciális határozza meg. A heti rendes szünet a nagyobbaknak egy, a kisebbeknek meg fél nap. A nagy szünet a theologusoknak és philosophusoknak legalább egy, s legfölebb két hónap; a rhetoroknak egy hónap; a poetáknak három; a syntaxistáknak két; a többieknek meg egy-egy hét. Ezenkívül évközben is többször van huzamosabb szünet.
A jezsuiták oktatás- és nevelésügyi rendszerén csekély változás esett 1735-ben, midőn Molindes provinciális egy módszeres utasítást, III. Károly király meg rendeletet adott ki az ausztriai és magyar jezsuiták részére. Ezen módosításokkal azután a «Ratio» nálunk még magát a Rendet is túlélte, mert csak 1776-ban szakítottak vele.
A Jézus-társaság tanintézetei Magyarországban ezeken a helyeken voltak: Bazin, Beszterczebánya, Brassó, Buda, Eger, Eperjes, Eszék, Esztergom, Gyöngyös, Győr, Gyula-Fehérvár, Homonna, Kassa, Kolozsvár, Komárom, Kőrös, Kőszeg, Lőcse, Marosvásárhely, Nagy-Bánya, Nagy-Szombat, Nagy-Várad, Pécs, Pétervárad, Pozsega, Pozsony, Rozsnyó, Sárospatak, Selmecz, Sopron, Szakolcza, Szatmár, Szeben, Székes-Fehérvár, Szent-Miklós, Szepes, Temesvár, Trencsén, Turócz, Udvarhely, Ungvár, Varasd, Zágráb és Zsolna. Ezek között Nagy-Szombatban és Kassán egyetem, Budán, Győrött és Kolozsvárott akadémia, hét helyen meg convictus is volt.
A katholikus oktatásügynek nevezetes mozzanatát képezi a papi seminariumok szervezése. A protestantismus terjedésének láttára, a trienti zsinat elrendelte, hogy minden püspök köteles egyházmegyéjében seminariumot állítani. Oláh Miklós esztergomi érsek már a nagyszombati zsinaton (1566) lerakja a nagyszombati seminarium alapjait. 1579-ben létrejő a római magyar collegium, melyet XIII. Gergely pápa már a következő évben egyesít a némettel «collegium germanico-hungaricum» név alatt. Ezen seminariumban 1782-ig 273 magyar tanult. Ezek közül kerültek ki a XVII. és XVIII. század legkimagaslóbb főpapi alakjai – Lippay, Lósy, Szelepchényi, Kisdy Benedek, Draskovich György, Esterházy Imre, Csáky Imre, Barkóczy Ferencz és mások. Ők a kereszténység fővárosából, a hol a katholikus vallás életerejében volt, hozták magukkal azt a nemes szellemet, mely kész volt hazafias áldozatra s nagy alapítványokkal nemzeti művelődéseink alapjait hosszú századokra lerakta.
409. ábra. Pázmány Péter (1570–1637). A Nemzeti Múzeum könyvtárából.
Így a jeles PÁZMÁNY PÉTER 1623-ban Bécsben a «Pazmanaeum» nevű jeles seminariumot, 1630-ban Nagyszombatban Szent István papnevelőt, 1635-ben meg a nagyszombati egyetemet, melyhez «hasonlót Magyarország sohasem látott», LÓSY IMRE 1638-ban Pozsonyban az «Emericanum»-ot, LIPPAY GYÖRGY 1648-ban Nagyszombatban az egyetemes, más néven «vörös» seminariumot (seminarium rubrum), SZELEPCHÉNYI GYÖRGY 1678-ban ugyanitt a Mária-seminariumot, SZÉCHENYI GYÖRGY 1687-ben a Mátyás-templom mellett a budai seminariumot egy épületben az akadémiával és nemesi convictussal, KISDY BENEDEK 1657-ben Kassán az egyetemet (studium generale) alapítja meg. Kívülök még sok jeles főpap áldozta kincseit papnevelő alapítására. Így PÁLFFY TAMÁS 1665-ben a kassai, TELKESSY ISTVÁN 1700-ban az egri, SZÉCHENYI GYÖRGY a győri, CSÁKY IMRE a váradi, ERDŐDY ÁDÁM LÁSZLÓ a nyitrai, BERÉNYI ZSIGMOND (1742) a pécsi, PATACHICH GÁBOR (1733) a kalocsai, KOLLONICH ZSIGMOND a váczi, VOLKRA JÁNOS a veszprémi, STOYKA ZSIGMOND (1750) a gyulafehérvári, DRASKOVICH GYÖRGY a zágrábi, SZILY JÁNOS a szombathelyi, BENZONI meg a zenggi seminariumot hozza létre. Ezen papnevelőkben legnagyobbrészt a Jézus-társaság tagjai tanítottak.
A görög katholikus papokat kezdetben Rómában, Bécsben és Nagyszombatban nevelik; később azonban Balázsfalván (1738), Munkácson és Ungvárott állítanak részökre seminariumot. A görög keletiek hittudományi intézeteivel Karlóczán, Nagy-Szebenben és Aradon találkozunk. A szerzetesrendek meg saját kebelükben állítottak hittudományi intézetet.
A vallásoktatás gyökeres átalakítása 1778-ban megy végbe, Rautenstrauch benczés apát tanulmányi rendszerének életbe léptetésével. E szerint a theologia tárgyait öt évi tanfolyamba osztották be. Ezekben a dogmatica nem középpontja a hittudománya képzésnek, hanem a tantárgyak egyenlő rangúakká lesznek. Ezentúl már nem az a czél, hogy a növendékek a vallás tanainak mélyére hatoljanak, hanem inkább az általános tanultság megszerzésére törekszenek.
II. József császár Egerben, Pozsonyban és Zágrábban generalis seminariumokat állít; de halálával ezek is megszünnek. Országgyűléseink és a főpapság ezóta több ízben megkisérelte a vallásoktatás rendszerének átalakítását. Alapjaiban azonban ma is a Rautenstrauch-féle szervezet van életben.
A XVII. század közepe óta a jezsuitákkal a kegyesrendiek osztozkodnak a katholikus oktatásügy terén szerzett babérokon. Az iskolai szervezet alapját és lényegét, sőt részben a módszert is a jezsuitáktól vették át. Ebben azonban és nevelésök irányán rendjök szelleme nyilatkozik meg. A túlszigorúság nem jellemvonásuk; bánásmódjuk szelíd és atyai. Cörver és Bajtay oktatásügyi rendszere bizonyítja, hogy az újítások elől nem térnek ki. Iskoláik tantárgyai közé fölveszik a hazai történelmet, a magyar nyelvet, a mathematicát, geometriát, physicát, rajzot, festést és zenét. Mösch Lukács geometriája és astronomiája és a szegedi rendház rajzai, épület- és templomtervei e tárgyaknak már a XVII. században alapos tanulmányozására vallanak. A modern philosophiát is ők ültetik át hazai iskoláinkba. Tanügyi működésük mind az elemi, mind a középiskolára kiterjed. Egyes kiválóbb tagok a felsőbb oktatás terén is tevékenykednek. Szepessy Imre, Horváth Czyrill és Somhegyi Ferencz alakjai a közelmultból eléggé ismeretesek. Tanintézeteik színhelye: Podolin, Privigye, Breznóbánya, Szent-György, Nyitra, Veszprém, Vácz, Kecskemét, Pest, Debreczen, Szeged, Korpona, Nagy-Károly, Tokaj (Sátoralja-Ujhely), Rózsahegy, Máramaros-Sziget, Magyar-Óvár, Kis-Szeben, Kalocsa, Tata, Trencsén, Szent-Anna (később Temesvár), Nagy-Kanizsa, Kolozsvár, Léva, Nagy-Becskerek, Selmeczbánya és Szeged. Hogy az irodalom mily sokat köszön a kegyesrendieknek, Dugonics András, Révay Miklós, Simay Kristóf, Horányi Elek, Bolla Márton, Hanák József, Pálya, Kmeth Dániel, Purgstaller József, Lutter Nándor és más jelesek neve fényes tanuságok.
VI. Az állami hatalom korabeli oktatásügy. Az 1715. és 1722/23-iki országgyűlésen találkozunk először azon felfogással, hogy az oktatásügy ellenőrzése a király joga. Ezt az elvet képviseli a helytartótanácsban a tanulmányi bizottság felállítása. S ennek kifolyása az 1777-iki «Ratio Educationis», melyet a jezsuita oktatásrendszer pótlására királyi megbízásból Ürményi József készített. Ez az új szervezet magában hordja azt az elvet, hogy az állam felügyeleti joga az összes iskolákra kiterjed s hogy ezek mindegyikében azonos módon tanítsanak. A bevezetésen kívül három része van. Az első az iskolák kormányzását és gazdasági ügyeit; a második az egyes iskolanemeket, ezek tananyagát és módszeres kezelését; a harmadik meg a fegyelmet tárgyalja. Az országot 9 főigazgatói tankerületre osztja. A főigazgatók alatt állnak a tanfelügyelők, a kiknek joga a nemzeti (elemi) iskolákra terjed ki. Ezek felállítása a községeknek nem kötelessége. Nem rendelet, hanem csak óhaj, hogy a gyermekek 6 éves koruktól járjanak iskolába. Mezei munka idején a nemzeti iskolában nincs előadás. A tanterv más és más a falusi, mezővárosi, városi és normalis iskolában.
A gymnasiumban van három grammaticai és két humaniora osztály. A grammaticai osztályok azon általános műveltséget adják meg, melyre az életben mindenkinek szüksége van; a humaniorákban meg a tanult egyéneknek való ismereteket adják elő. A gymnasium fölött két éves philosophiai tanfolyam van. Ezeken philosophiát, mathematicát, historiát és physicát adnak elő. A «Ratio Educationis»-t gyakorlati felfogás jellemzi. Ezért tolja annyira előtérbe a latin nyelvet s jelel ki a reál és rendkívüli tárgyak részére oly tisztes helyet. A német nyelvet a magyar elé helyezi. A szemléltetést fölkarolja; túlterhelést nem okoz. A tanév két félévből áll, mindegyiket lezáró vizsgálattal. A téli félévben 1/2 8–10 és 1/2 2–4, a nyáriban meg 1/2 7–9 és 1/2 3–5 van előadás. Csütörtökön heti szünet van.
A nevelés alapja a szeretet. A fegyelem szigorú, de bölcs mérséklettel. A valláserkölcsi nevelés nagy figyelemben részesül. Kéthetenkint tanári tanácskozmány van. A grammaticai osztályok tanárai vezetik növendékeiket fölebb; a humanioráké nem.
Mivel a «Ratio educationis» nem törvény, hanem csak királyi rendelet, nem igen ment át az életbe. Befolyással volt erre az is, hogy életbeléptetésére a talaj nálunk nem volt előkészítve. De meg nem is volt ideje meggyökerezni, mert alig pár évvel később már II. József császár rendeletei irányították az okatásügyet. Ezek ugyan nem terjeszkednek ki az iskola szervezetére, de a szellemét lényegében áthatják; mert a valláserkölcsi nevelésnek kis teret engednek, a fegyelmi szabályokon nagyon enyhítenek, a német nyelvet meg oktatási nyelvvé teszik.
Ezen reformok még létrehozójuk életében érvényöket vesztették s helyökre ismét a «Ratio Educationis» lép. Ennek átdolgozására már az 1790/91-iki országgyűlés bizottságot küldött ki. Az alapjában át- és átgyúrt munkálat 1806-ban látott napvilágot mint második «Ratio Educationis». Ez sokkal világosabb és rövidebb, mint az első; a tantervi és módszeres adatokat nem kuszálja össze és jobban megfelel a tényleges viszonyoknak. Ezeknek lehet betudni, hogy életbe is lépett. Szerinte a gymnasium két tagra oszlik. Van négy grammaticai és két humaniora osztálya. Az oktatásügyet a helytartótanács vezeti; a felügyeletet a hat főigazgató gyakorolja. A tanfelügyelőség megszünik. Osztályrendszer van, de a tanár nem megy fölebb a tanítványokkal. A tanítás nyelve a latin, de a kezdő fokon egyes tárgyakat magyarul adnak elő. A magyar rendes tárgy, – a német nem. A gymnasium 6 osztálya fölött van két éves philosophiai tanfolyam.
A franczia forradalom tapasztalatai alapján a vallásos és erkölcsi nevelés összes tényezőit felkarolják s szigorú fegyelmet hoznak be. Ily körülmények között hívja meg a király kegye a kegyesrendiek mellett a többi szerzetes rendeket a nemzet reményeinek nevelő oktatására. Így kerül a benczések kezébe az esztergomi, a győri, a soproni, a révkomáromi, a kőszegi, a pápai és a pozsonyi gymnasium; a czisztercziekébe az egri, a székesfehérvári és a pécsi s most újabban (1879) a bajai; a praemontreiekébe a kassai, a szombathelyi, a nagyváradi, a keszthelyi és a rozsnyói; a minoritákéba a nagybányai, az aradi, a miskolczi, a szilágysomlyói, a kantai (kézdi-vásárhelyi) és a lugosi; a ferenczrendiekébe a gyöngyösi, a bajai, a jászberényi, a szolnoki, a bártfai, a csíksomlyói, a szombathelyi, az érsekujvári, a zsolnai, az eperjesi, szakolczai, varasdi, körmöczi és szabadkai gymnasium. A világi papság is több helyütt vállalkozik gymnasiumi oktatásra. Szatmárt, Nagy-Szombatban, Pécsett, Nyitrán, Beszterczebányán, Rozsnyón, Nagy-Becskereken és Temesvárott velök találkozunk. Ők és a szerzetes tanítórendek gymnasiumai az új «Ratio Educationis» szerint szervezkedtek és tanítottak 1850-ig. A protestánsok az 1790/91-iki törvények alapján önjogulag rendezik be iskoláikat.
A nagyszombati egyetem a hittudományi és bölcsészeti karral Pázmány Péter alapítása 1635-ből. Lósy Imre és Lippay György primás alapítványából 1667-ben létre jő a jogtudományi kar, melyen a magyar, a római és a kánonjog tanszékeit szervezik. A három kart a negyedikkel, az orvosival Mária Terézia toldja meg 1769-ban, az egész egyetemet királyi pártfogása és igazgatása alá fogadja s a tanulmányi rendet a bécsi egyetem mintájára szervezi; 1777-ben meg az egész egyetemet Budára teszi át és a királyi palotában helyezi el. Az egyetem «Inaugurale Diploma»-ját 1780. márczius 25-én adja ki; június 25-én az egyetem újjáalakításának ünnepét ülik, melyen a tudománypártoló királynő azonban már nem lehet jelen (LXX. tábla). II. József császár rendelete alapján az egyetem 1784-ben Budáról Pestre költözik. Az 1848-iki törvények egyenesen a m. kir. közoktatási minister hatósága alá rendelik. Az absolutizmus idején a bécsi kormány intézkedett ügyeiben; 1860 óta azonban önkormányzati alapon él, fejlődik és szolgálja a magyar nemzet művelődésügyét.
Az 1777-iki «Ratio Educationis» a gymnasium elvégzése után két éves philosiophiai, ezek után meg két éves jogi tanfolyamot ír elő. Így jönnek létre a lyceumok és a jogakadémiák. Az «Entwurf» a két philosophiai tanfolyamot a gymnasiumba olvasztja, a jogot meg három évben állapítja meg. A provisorium a vidéki jogakadémiákból királyi jogakadémiákat szervez, – mint Kassán, Pozsonyban és Nagy-Váradon. Egerben és Pécsett püspöki jogakadémiák jönnek létre.
Mária Terézia, hogy az iparoktatás alapjait lerakja, Budán (1770) királyi rajziskolát, rá hét évre pedig országszerte «nemzeti rajziskolákat» létesít. II. József a vasárnapi rajziskolákat alkotja meg s kiadja azt a tanügyi szervezetet, mely rajziskoláinknak sokáig alapjául szolgált. Az 1806-iki «Ratio Educationis» már a kereskedelmi könyvvitel előadásáról is intézkedik. A mérnöki képzés kezdetét a budai mérnöki intézetben (1782) látjuk. A magyar műegyetem eszméjével az 1832/36-iki országgyűlésen találkozunk először. A királyi leirat szerint azonban idevágó törvényjavaslatra nincs szükség. De végre is úgy alakultak a dolgok, hogy 1846-ban a József-ipartanoda elkészült. Ezt azután a mérnöki intézettel egyesítették s a kettőből 1857-ben létrejött a királyi József-műegyetem.
Festetics György gróf hazafias áldozatkészsége 1797-ben létrehozza Keszthelyen a «Georgicon»-t, az első magyar gazdasági tanintézetet, az uradalmaiban alkalmazott ifjú gazdatisztek számára, mely intézet 1801-től kezdve már idegeneket is vett fel. Gazdasági tanintézeteink között említjük még az Albert-Kázmér szász-tescheni herczeg által 1818-ban alapított magyar-óvári gazdasági intézetet.
Bányászati tanintézeteink legrégebbike az 1765-ben Selmeczbányán alapított bányász-akadémia.
Emberbaráti intézményeink sorában nevezetes a váczi siketnémák (1802) és budapesti vakok (1825) intézete; a Mária Terézia korabeli Teréz-árvaház Nagy-Szebenben, az Erzsébet leány-árvaház és József-fiárvaház Budapesten (1837).
410. ábra. Br. Eötvös József vallás- és közokt. miniszter arczképe 1848-ból.
Az első felelős magyar ministeriumban br. Eötvös József vállalta el a vallás- és közoktatásügyi tárczát; ministeri működésének tartama azonban ezúttal rövidebb volt, semhogy maradandóbb nyomokat hagyhatott volna, mert az 1848/49-iki szabadságharcz befejeztével az osztrák kormány, központosító politikájának megfelelőleg, az «Entwurf»-ot tette kötelezővé nálunk is. Ez paedagogiai és didaktikai tekintetben sokkal nagyobb szabású mű, mint a «Ratio Edicationis»; de mivel törvénytelenül és németesítő czélzattal hozták be, nagy ellenszenvre talált. Az általános műveltség szempontján kívül mérlegeli a gyakorlati élet követelményeit is. Ezen okból szervezi a gymnasium mellett a reáliskolát. A gymnasium feladata az általános műveltség megadása, s így az egyetemi tanulmányokra előkészítés a latin és görög nyelv s irodalom segítségével. A reáliskolák iparosoknak adják meg a kellő előképzettséget és előkészítenek a technikai pályára.
A gymnasium két részre – al- és főgymnasium – tagolódik. Mindegyik teljesen befejezett egész és négy-négy osztályból áll. A tanítás gerincze a latin és görög nyelv; de a reáliákra is kellő figyelem irányul. Életbe lép a tanári képesítés, mely a szakképzettség biztos alapjául igérkezik. Az osztályrendszert a szaktanítás váltja fel. Behozzák az érettségi vizsgálatot.
A reáliskola szintén két tagból – alsó és felső – alakul meg. Az alsóban, vagyis az alreáliskolában két, három vagy négy, – a felsőben meg három évfolyam van. 1865-ben reáliskoláink száma 26. Az osztrák kormány a népnevelésre is kiterjeszti figyelmét; 1850–1858-ig 2000-nél több iskola jött létre nálunk. Szervezetökről az 1855-iki rendelet gondoskodott.
Az «Enwurf», elég józanul, nagy rokonszenvvel karolja föl a valláserkölcsi nevelést. A vallástant mindegyik osztályban heti két órában taníttatja. Megszabja a minimumot, melyet, az iskola fölszerelését, ellátását és az oktatás sikerét tekintve, mindegyik a tanintézettől megvár. Előírja az évvégi «Programm»-ok (Értesítők) kiadását, hogy a szülők és a tanintézet közötti viszonyt bensőbbé tegye s az értekezés megírásával a tanárok irodalmi működését fokozza és a nagy közönség általános műveltségét emelje.
A mint az októberi diploma (1860) megjelent, az «Entwurf» kiszorult az iskolából s helyet adott az 1861-iki ideiglenes tantervnek. Ez azonban gyenge munkálatnak bizonyul. S így az 1867-iki alkotmányos kormánynak, melynek ismét br. Eötvös József volt a vallás- és közoktatásügyi ministere, jutott osztályrészül a nemzet egészséges fejlődését biztosító s minden irányra kiterjedő tanügyi rendszer megalkotása.
