KISFALUDY KÁROLY NOVELLÁI.
KISFALUDY KÁROLY NOVELLÁI.
KISFALUDY Károlyt a magyar novella történetében előkelő hely illeti meg. Mivel az Auróra munkatársai között nem talált tehetségesebb elbeszélőt, 1823-tól kezdve ő maga próbálkozott meg a novellaírással.
Történeti novellái komor középkori mesék. Ezeket a fellengző stílusú, sötét históriákat a boldogtalan szerelem, balvégzetű zsarnokság, méregpohár és gyilkosság motívumai teszik félelmessé. (A vérpohár, A viszontlátás: az előbbi Csák Máté, az utóbbi Kálmán király korabeli háttérrel.) Legjobb történeti novellája: a Tihamér. (1825.) Egész kis regény: egy középkori magyar lovagnak és egy bujdosó magyar nemesleánynak szomorú szerelmi története. Tihamér, Nagy Lajos király kedvelt daliája, résztvesz a nápolyi hadjáratban s szerelemre gyúlad Róza iránt. A titokzatos származású hárfásleány egy agg olasz lantos kíséretében jelenik meg Nagy Lajos udvara előtt, elzengi olasz dalait, befejezésül egy búsongó magyar dalt énekel, azután hirtelen eltűnik a lelkes hallgatóság elől. A király látni kívánja. Tihamér másnap elmegy Rózáért, de a leányt nem találja, Rózát elrabolták. Egy durva zsoldosvezér, Werner, a rabló, de a német zsoldos hiába iparkodik megnyerni Róza szerelmét, a leány hű marad Tihamérhoz. A magyar levente legyőzi Wernert, őmaga azonban, még mielőtt Rózát nőül vehetné, elesik az olasz harcokban, Róza mint apáca-fejedelemasszony hal meg, Werner remeteként vezekel bűneiért. A német hatásra valló novella a romantikus költőt mutatja, korfestése képzeleti, hangulata szentimentális. A költőt helyenkint még el-elnyomja a krónikás, az elbeszélés szövetét históriai részek tarkítják. A novella választékos stílusa figyelmet érdemel.
Víg elbeszéléseiben a németek tréfás novelláit vette mintául. Különösen Tollagi Jónás viszontagságaiban (1823–1827) alkotott sikerült munkát. Tollagi Jónást, a tapasztalatlan falusi ifjút, atyja, az öreg nótárius, Pestre küldi, hogy tapasztalatokat szerezzen. Jónás nem ismeri a fővárosi szokásokat, vakon hisz mindenkinek, kellemetlen ügyekbe bonyolódik, nevetség tárgya lesz, mindenütt pórul jár, végre megúnja a pesti dicsőséget, hazamegy, megnősül. Esküvője után újabb bajok érik. Falujában katonák szállnak meg, feleségének erősen udvarolnak, féltékenykedni kezd, ügyetlenül küzd az udvarlók ellen. A novellista tele van derűvel, élccel, elevenséggel. Meséjét nem tudja megfelelő módon kikerekíteni, de a részletek során mulattató helyzetképeket teremt. Sulyosdi Simonban (1824.) jóízű kötődéssel írja le a világ haladásától elmaradt falusi nemesurat. Sulyosdi Simont nem gyötrik nagy gondolatok, élete evésben-ivásban telik el, annyira ügyetlen, hogy még a leánykéréstől és nősüléstől is állandóan elkésik. Simont ez sem bántja, mert földbirtokából minden munka nélkül is megél; belenyugszik agglegénysorsába, a világ folyása nem érdekli, se nem olvas, se nem ír, régi tétlenségével üldögél s öregszik. Kisfaludy Károly ezúttal az akkori nemesi középosztály lustálkodó csoportját csipkedte, ez a földbirtokoscsoport semmit sem akart tudni a civilizációról, hanem falujába vonulva testi munka és szellemi foglalatosság nélkül pipálta végig életét.
A falusi emberek gyöngéd ironizálása tűnik fel Kisfaludy Károly többi tréfás elbeszélésében is. (Bajjal ment, vígan jött, A fejér köpönyeg, Mit csinál a gólya?) Az írót a víg novella terén egyedül Fáy András előzte meg egyik korai kísérletével. (A különös testamentum, 1818.) Tréfás elbeszélései úttörő példái lettek az utána következő humoros novelláknak, komikus hatást keltő hősei tetszettek, stílusa természetesen folyt. Mese kevés van ezekben a novellákban, a humor felsőbbségét a helyzetkomikum pótolja bennük, nőalakjaik vértelenek, de életszerű férfikarikatúrái sok derűs órát szereztek a régi olvasóknak. A víg elbeszélő számos ponton érintkezett a vígjátékíróval, a színműíró azonban sokkal elevenebb volt, a novellista bágyadtabb.
Kisfaludy Károly novelláival először Bánóczi József foglalkozott behatóbban. Amint az író vígjátékai, úgymond, felülmúlják tragédiáit, az életből merített vig elbeszélései is becsesebbek a multból merítő tragikus novelláinál. Igaz, hogy vig elbeszéléseiben nincs igazi humora, csak komikuma, de hangulata mindenütt derült, szatirája csattanó. Csípősség és fanyarság nélkül jókedvűen kötődik. (Kisfaludy Károly és munkái. II. köt. Budapest, 1883.) – Vig elbeszéléseit Beöthy Zsolt példaszerűeknek mondja: egyikük sem kerekedik szerves egésszé, de mindegyikük kitűnő rajzát adja egy-egy alaknak számos mulatságos helyzetben. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891.) – A Tihamérról Császár Elemér úgy nyilatkozik, hogy ez az első magyar szépprózai alkotás, melyben igazi történeti levegő van. Korképe még mindig halvány, de meséje romantikus volta ellenére is észszerű, a költő ügyesen bonyolítja a mese szálait, nem naiv dilettáns, hanem tudatos művész. Alakjai a romantika jól ismert típusai. Prózája a mai olvasónak helyenkint nehézkes és ósdi, de ez nem az iró hibája, hanem a koré abban a korban prózánk még fejletlen volt, simább előadást egy írónknál sem találhatunk. Ma már a Tihamér nem igazi érték, de ennek ellenére is, mint prózai elbeszélés, a Fanni Hagyományaitól Jósika Miklósig terjedő időszak legjelesebb alkotása; az átlagos novelláknál nagyobb terjedelmű, közeledik az igazi regényhez. (A magyar regény története. Budapest, 1922.) – Szinnyei Ferenc szerint a Tihamér hasonlíthatatlanul értékesebb minden korabeli történeti novellánál. Jósika Miklós előtt ez a legjobb történeti novellánk, valóságos kis regény; különös, hogy ennek az igazán értékes munkának jóformán semmi hatása sem volt íróinkra. Kisfaludy Károly eléggé érdekesen bonyolítja meséjét, apró epizódjait nem ügyetlenül illeszti össze. Van elég gyönge oldala is: motívumai és hősei a romantika jól ismert világából valók, alakjai nem elég élesen jellemzettek, lélekrajzról alig lehet benne szó. Vig elbeszéléseiben is hiába keresnénk mélyebb lélekrajzot, de azért ezekkel a derűs történetekkel méltán lett novellairodalmunk megindítója. Személyei szájába sok reflexiót ad, olvasóit kedvesen szórakoztatja, stílusában alig van feszesség. Meséi soványak ugyan, de jól jellemzett komikus alakjainak ügyes szerepeltetése a gyakorlott vígjátékíróra vall. A humort többnyire mulattató helyzetkomikummal pótolja. (Kisfaludy Károly. Budapest, 1927.)
Kiadások. – Kisfaludy Károly első novelláit az 1823. évi Auróra közölte. Víg elbeszélései Szalay Benjamin néven jelentek meg; csak évek mulva derült ki, hogy az ismeretlen személyű novellaíró maga a szerkesztő. – Bánóczi József kiadása: Kisfaludy Károly minden munkái. V. köt. Budapest, 1893. – Horváth Cyrill kiadása Kisfaludy Károly összes művei. Két kötet. Budapest, 1899. – Bánóczi József kiadása: Kisfaludy Károly válogatott munkái. Két kötet. Budapest, 1902–1903. (Remekírók Képes Könyvtára.) – Heinrich Gusztáv kiadása: Kisfaludy Károly munkái. Két kötet. Budapest, 1905–1907. (Franklin-Társulat Magyar Remekírói.) – Kisfaludy Károly munkái. Két kötet. Galamb Sándor bevezetésével. Budapest, 1928. (Franklin-Társulat Magyar Klasszikusai.)
Irodalom. – Bánóczi József: Kisfaludy Károly és munkái. Két kötet. Budapest, 1882–1883. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891. – Kardos Albert: Kisfaludy Károly. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. – Szinnyei Ferenc: Novellairodalmunk Jósikáig. Irodalomtörténeti Közlemények. 1911. évf. – Zoltvány Irén: Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében. Pannonhalmi benedekrendi főiskola évkönyve. 1914. – Császár Elemér: A magyar regény története. Budapest, 1922. – Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. I. köt. Budapest, 1925. – Kéky Lajos A Dunántúl a két Kisfaludy költészetében. Keszthelyi Helikon. Szerk. Lakatos Vince. Keszthely, 1925. – Gálos Rezső: A Dunántúl a két Kisfaludy költészetében. Budapest, 1927. – Szinnyei Ferenc: Kisfaludy Károly. Budapest, 1927. – Papp Zoltán: Fessler Ignác Aurél és a magyar romantikusok. Pécs, 1928. – Négyesy László: Kisfaludy Károly. Budapesti Szemle. 1930. évf. – Speneder Andor: Kisfaludy Károly. Budapest, 1930.
