DEÁKOS KÖLTŐK.
DEÁKOS KÖLTŐK.
BARÓTI Szabó Dávid fellépésétől kezdve az óklasszikus műfajok és antik versformák felvirágoztak. Mintegy félszázadon keresztül számos magyaros és németes irányú költő is szívesen élt a görög-latin mértékkel; utóbb a modern szellem térfoglalása, a nyugateurópai rímes időmértékes verselés kifinomodása és a magyaros irány előrenyomulása egyre jobban háttérbe szorította az antik hajlamú törekvéseket. A deákos líra az 1820-as években elvirágzott, a deákos epika az 1830-as években rohamosan hanyatlani kezdett.
Berzsenyi Dániel ódaköltése nyomán szerény igényű költői iskola támadt. A csodált mestert minden kritika nélkül utánozták az önállótlan tanítványok: BERZSENYI ISTVÁN niklai földbirtokos, GÖMBÖS ANTAL vasmegyei földbirtokos, HOBLIK MÁRTON verőcemegyei főügyész, SZŐKE JÓZSEF székelyudvarhelyi református tanár és mások, többnyire földbirtokosok, papok, tanárok.
A deákos költők révén a műfordítás is jól fejlődött. Attól az időtől kezdve, hogy Molnár János szepesi kanonok a XVIII. században először fordított homerosi részleteket hexameterekben s az óklasszikus triász és Virág Benedek eredeti versmértékben szólaltatta meg magyarul Vergiliust és Horatiust, többen próbát tettek római költők magyar verses fordításával. FABCHICH JÓZSEF győri bencés tanár belefogott a görög lírikusok és drámaírók átültetésébe is.
A római költőket sokan utánozták, a görög költőknek kevés követője akadt. Egyedül UNGVÁRNÉMETI TÓTH LÁSZLÓ költészetére hatott elhatározóan a görög irodalom tanulmányozása, elannyira, hogy a lelkes ifjú görög nyelven írta versei egy részét. A magyar írók között nem akadt még egy, aki a hellén világ szellemébe annyira belemélyedt volna, mint Tóth László. Anakreoni dalai, ódái, epigrammái, episztolái az ógörög líra erős hatását tükrözik. Annyira beleélte magát a hellén remekírók eszmevilágába és stílusába, hogy végül nem tudott a maga igazi hangjára rátalálni. Görögös lírai utánzatai az antik verselés szabályainak gondos megtartásáról tanuskodnak, de nem egyúttal a költő eredeti lírai erejéről. Ha ez a tudományos poéta a magyarok hajdani hőseit magasztalja vagy József nádor elhúnyt nejét dicsőíti, azt a benyomást kelti, mintha Pindaros valamelyik ódáját fordítaná. Van néhány lendületes lírai részlete. Epigrammáin Kazinczy Ferenc epigrammáinak hatása érzik, csakhogy Tóth László tövisei többnyire tompák, virágai színtelenek. Tanítómeséire a francia Florian hatott. Ezek a szatirikus mesék az akkori irodalmi mozgalmakra vonatkoznak: gúnyolják az ortológusokat, védik Kazinczy Ferencet és nyelvújító követőit.
Sokat emlegetett drámai költeménye: Nárcisz vagy a gyilkos önszeretet. (1816.) Meséje az Ovidius Átváltozásaiban megőrzött hellén mondán alapul. Nárcisz, a gyönyörű ifjú, eltéved Tesszália berkeiben s találkozik egy Echo nevű nimfával; Echo beleszeret az ifjúba, de hiába esedezik szerelméért, Nárcisz hajthatatlan. A nimfák megsértett kara Cypris istenasszonyhoz könyörög bosszúért; az istennő meghallgatja nimfái könyörgését, Nárciszt egy víztükör mellé vezeti; az ifjú meglátja magát a víz tükrében s olthatatlan szerelemre gyullad maga iránt. Szerelme megöli. Echo kétségbeesett siralma és a larisszai szűzek gyászos éneke kíséri utolsó útjára. A tragédia egyike a megújhodás korabeli drámairodalom sikerültebb alkotásainak. A költő a végzet ellen való küzdés hiábavalóságát s a titokzatos égi hatalom komor sorsintézkedését nem közönséges erővel érezteti. Tud hangulatot kelteni, szép gondolatait költői módon fejezi ki. A hely, idő és cselekvény egysége egyaránt megvan tragédiájában; a mitológikus szereplők mellett a kart is megszólaltatja. Mindezek ellenére tragédiája nem tisztán ógörög stílusú, van benne egyéb hangulati beszűrődés is. Euripides mellett kimutatható egyes részletein az ókori idillköltészet hatása, Gessner és Matthisson pásztori darabjainak sugallata. Klopstock egyik idillikus műve, az Ádám haláláról szóló bibliai színjáték, szintén hatott a költőre.
A tragédiát Kazinczy Ferenc még kéziratban olvasta s öröme telt benne. (1814. április 9-ről kelt levele Kölcsey Ferenchez.) – Horvát István is kedvezően nyilatkozott róla a szerző verses kötetének bírálatában. (Hazai És Külföldi Tudósítások. 1816. évf. január 17.) – Toldy Ferenc szerint az antik klasszicizmusnak a magyar irodalomban Tóth László volt a legteljesebb kifejezője. Tragédiájában a görög dráma lényegébe való beavatottsága valódi diadalt ült. Nárcisz szép mitoszát egészen görög formában és görög szellemben alkotta meg. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 2, kiad. Pest, 1872.) – Beöthy Zsolt szerint a tragédia a görög eszmevilág feltüntetésével, sóvár és erős szerelmi lírájával az érdekesebb költői kísérletek közé tartozik. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Bayer József szerint Tóth Lászlóban igazi tehetség veszett el, mély költőisége mellett kiváló drámaírói képessége is megnyilvánult, műve a legszebb reményekre jogosító kezdőé. (A magyar drámairodalom története. I. kötet. Budapest, 1897.) – Kerényi Károly rámutatott arra, hogy a dráma egyáltalában nem olyan hű utánzata az ókori athéni tragédiáknak, mint ahogyan az irodalomtörténetírás gondolta, hanem számos más hatás is mutatkozik benne. (Görög tragédiánk. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1918. évf.)
Költők:
BARÓTI SZABÓ DÁVID (1739–1819), a Jézus-társaság tagja, gimnáziumi tanár, utóbb világi pap. – Pályájáról: a IV. kötetben. – Munkái közül erre a korra esik Vergilius Aeneisének magyar fordítása.
CZUCZOR GERGELY (1800–1866) bencés szerzetes, gimnáziumi tanár, a M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagja. – Pályájáról: a VI. kötetben. – Óklasszikus irányú eposzköltését már ebben a korban méltánylással emlegették.
FABCHICH JÓZSEF (szül. 1753. március 13. Kőszeg; megh. 1809. december 23. Győr) katolikus áldozópap. A győri gimnáziumban tanított, lángoló hazafiságával nagy hatást tett tanítványaira, eredeti egyéniségét messze földön ismerték. Olyan tüzes magyar volt, hogy még a misemondást is magyarrá akarta tenni s külön nemzeti egyház szervezéséről álmodozott. Mikor Révai Miklós és Rájnis József Győrben éltek, benső barátságba lépett velük; a hazafias lelkesedés annyira egymáshoz kapcsolta őket, hogy még érdes modorukat is leküzdötték a jó ügy érdekében. Kazinczy Ferenc sok érdekes vonást örzött meg egyéniségéről, leveleiben szeretettel emlékezett meg róla, emlékverset szentelt pályájának, ebben sikeresen utánozta a zordon citerájú paptanár magyaros beszédét és darabos verselését. Fabchich József buzgón fordította az ógörög lírikusokat és tragédiaírókat, bár költői tehetsége nem állt arányban szorgalmával. Nagyszámú kézirata közül csak kevés jelent meg nyomtatásban. – Fáradságos munkája: Vasvármegyei kőszegi Fabchich József, a magyar felállítandó tudós társaságnak tagjától magyarra fordíttatott Pindarus, Alcaeus, Sappho, Stesichorus, Ibicus, Anacreon, Bacchilides, Simonides, Alkman, Archilochus. Győr, 1804. (A tudós társaság tagjelöltjeként Révai Miklós 1791. évi akadémiai névsorában szerepelt a fordító. Toldy Ferenc ítélete szerint: «Lefordította egész Pindart s a kilenc lírikus töredékeit az eredeti formákban s felvilágosító készlettel, azonban zord ízlése elrettenté inkább a magyar olvasót a különben is nehéz költőtől, hogysem vonzaná; lefordította Aeschylus és Sophocles hét-hét tragédiáit, de már ezeknek nem találkozott kiadó. Forgattam kéziratait: irodalmunk úgy nem vesztett ezekkel, mint nem vesztett volna, ha amazok örökké homályban maradnak». A magyar költészet története. II. köt. Pest, 1854.)
GUZMICS IZIDOR (1786–1839) bencés szerzetes, a M. T. Akadémia tagja. – Pályájáról: a közérdekű irodalomról szóló részben. – A korabeli évkönyvek és folyóiratok számos költeményét és kisebb drámai kísérletét hozták. Mint költő részint az ógörög költészet, részint Kazinczy Ferenc hatása alatt állt, elsősorban az alkalmi lírát művelte. Műfordítói tevékenysége is emlékezetes, a hellén irodalom néhány remeke az ő tollából jelent meg először poétai szellemű fordításban. – A magyar Athenéon. Öt énekben. Pozsony, 1830. (Verses munka a Magyar Tudományos Akadémia megalakulásának örömére.) – Pannónia századjai. Győr, 1830. (Nagyobb terjedelmű alkalmi költemény az új pannonhalmi főapát beiktatásának ünnepélyére.)
RÁJNIS JÓZSEF (1741–1812), a Jézus-társaság tagja, gimnáziumi tanár, utóbb világi pap. – Pályájáról: a IV. kötetben. – Munkái közül erre a korra esik Vergilius Georgikonjának magyar Fordítása.
UNGVÁRNEMETI TÓTH LÁSZLÓ (szül. 1788. február 17. Kistokaj, Borsod megye; megh. 1820. augusztus 31. Bécs) orvosnövendék. Református lelkipásztori családból származott, atyja példájára eleinte ő is a papi pályát választotta, de utóbb odahagyta a sárospataki főiskolát, 1814-ben beiratkozott a pesti egyetem orvosi karára. Kultsár István a Hazai Tudósítások mellett segédszerkesztőnek alkalmazta és református hitéről a katolikus vallásra térítette. Orvosi tanulmányainak befejezése végett 1819-ben Bécsbe ment, rá egy évre hirtelen halállal húnyt el. Valószínűleg a kolera áldozata lett, bár némelyek öngyilkosságról beszéltek. Bizonyos, hogy bécsi időzése alatt nagy nyomorban élt, sorsa nem egyszer kétségbeejtő volt. Kazinczy Ferenccel sárospataki togátus diák-korában ismerkedett meg, a széphalmi mester legbuzgóbb levelezőinek és legragaszkodóbb híveinek egyike volt. – Első költeményes kötete; Ungvárnémeti Tóth László versei. Pest, 1816. (Ebben adta közre Nárciszról szóló tragédiáját is.) – Újabb verses kötete: Ungvárnémeti Tóth László görög versei magyar tolmácsolattal. Pest, 1818. – Azonkívül több költemény és kisebb cikk az egykorú hírlapokban, folyóiratokban és önálló röplapokon. (Kiemelhetők Pindaros költészetéről, a szonettről, románcról, elégiáról és más költői műfajokról írt értekezései. Mindezek szembetűnően mutatják a hellén irodalomban való ritka jártasságát.) – Válogatott költeményei Toldy Ferenc kiadásában: A magyar költészet kézikönyve. III. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. – Toncs Gusztáv kiadása: Szemelvények a magyar klasszikus iskola költőiből. Budapest, 1904. (Hét Tóth-vers magyarázatokkal.) – A magyar-görög költő szívós ostorozója volt Terhes Sámuel református lelkész. A korán elhúnyt ifjú csípős megjegyzéseket tett reá első költeményes kötetében, ezt Terhes Sámuel nem tudta megbocsátani, durva gúnyiratokat adott ki ellene, még Tóth László halála után is folytatta személyeskedő harcát. (Tükröcske egy Ficzkó-poéta számára. Hely nélkül, 1816. Újra amalgánozott üvegtáblácska. Hely nélkül, 1819. Szurony. Kassa, 1844.)
VÁLYI NAGY FERENC (1765–1820) sárospataki református tanár. – Pályájáról: a IV. kötetben. – Mint lírikus elég tiszta verstechnikával utánozta a római poétákat, elsősorban Horatiust. Munkái közül erre a korra esik Ódáinak és magyar Iliászának megjelenése.
VIRÁG BENEDEK (1754–1830) pálosrendi szerzetes, gimnáziumi tanár, utóbb világi pap. – Pályájáról: a IV. kötetben. – Berzsenyi Dániel mellett az óklasszikus irányú líra legtekintélyesebb művelője. Munkái közül erre a korra esik Poemáinak és magyar Horatiusának közrebocsátása.
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – U. az: A magyar költészet kézikönyve. III. köt. 2. kiad. Pest, 1876. – Ponori Thewrewk Árpád: Egy magyar mint görög versíró. Nyelvtudományi Közlemények. 1876. évf. – Kis Áron: Tóth László ismertetéséhez. Petőfi-Társaság Lapja. 1877. évf. – Bartal Antal: Homerosnak magyar fordítói. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1881. évf. – Csernátoni Gyula: A magyar ódaköltés története. Figyelő. 1882. évf. – Radó Antal: A magyar műfordítás története. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1883. évf. – Ponori Thewrewk Emil: Anakreon. Budapest, 1885. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Rákóczi Géza; Ungvárnémeti Tóth László élete és irodalmi munkássága. Soproni Laehne-féle gimnázium értesítője. 1892. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897. – Bartha György; Fabchich József élete és munkái. Esztergom, 1899. – Szücsi József: Berzsenyi István. Irodalomtörténeti Közlemények. 1914. évf. – Alszeghy Zsolt: Nagy János Ars Satyricája. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1914. évf. – U. az: Epigon lírikusaink a XIX. századig. Irodalomtörténeti Közlemények. 1917. évf. – Kerényi Károly: Görög tragédiánk. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1918. évf. – Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. Budapest, 1929. – Waldapfel József: Ovidius Amoresének magyar fordítása 1819-ből. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1929. évf. – Waldapfel Imre: Görög tragédiánk egykorú birálója. U. o. 1930. évf. – Farkas Gyula: A magyar romantika. Budapest, 1930. – Gálos Rezső: Fabchich József kiadatlan himnusz-fordítása. Győri Szemle. 1931. évf.
