KIS JÁNOS.
KIS JÁNOS.
A NÉMETES irányú költők között Kazinczy Ferenc hű barátja, KIS JÁNOS, volt a legtermékenyebb. Ha dalai, elégiái, ódái nem ragadják is magukkal a mai olvasót, kortársai kiváló lírikusnak és elsőrangú műfordítónak tartották. Szelídhangú költő volt, derült és szenvedélytelen.
Költeményein Bernis, Bürger, Cramer, Dorat, Gellert, Gleim, Goethe, Gotter, Hagedorn, Herder, Jacobi, Klopstock, Knigge, Lessing, Matthisson, Meiners, Nicolai, Pfeffel, Salis, Schiller, Thümmel, Wieland, Zachariae munkáinak hatása lépten-nyomon feltűnik. Ha elolvasott egy-egy tetszetős német verset, magyar újraköltésére hamar készen állott, legtöbb költeményének ki lehet nyomozni német mintáját. Költészete voltaképpen terjedelmes utánköltés. Episztolái és tanítókölteményei is tele vannak tudatos és öntudatlan német átvételekkel. A római költők közül legtöbbet Horatiusból merített.
Sajátságos, hogy a verselésben nem követte sem a németes, sem a deákos iskola álláspontját, sorait csak elvétve szedte mértékre, a rímes időmértékes verselés helyett inkább magyaros ütemezéssel verselt. Az időmértékes formákat elsősorban azért mellőzte, mert nagy elfoglaltsága miatt nem ért rá az aprólékos csiszolgatást kívánó nyugateurópai mértékelésre.
A maga korában számos költeményét szavalták lelkesen az eszményi líra kedvelői. Különösen két verse tetszett kortársainak.
Kazinczy Ferenc esküvőjére (1804) írt ódája a hűséges baráti szív megnyilatkozása. «Felejthetetlen nap, édes emlékezet, Midőn a legelső baráti nevezet Tőled hozzám repült! Hányszor adtál szárnyat lelkemnek, hányszor gyujtottál bennem lángokat, hány boldog órával ajándékoztál meg! Ámde; ha szerettelek és csodáltalak is, nem tartottalak szerencsés embernek, mert hiányzott oldalad mellől az asszonyképbe öltözött angyalszív, nem érezted a szerelem és házasság édes nektárját. Lehet a férfiú dicső és ünnepelt, megmozdíthatja a hegyeket, felhághat vakmerően a nap szekerére: ha nincs mellette az igazi nő, sohasem lesz szép az élete. Csókold meg hitvestársad kezét, az eddiginél istenibb boldogságra fog ő vezetni. Házad az öröm hajléka lesz, lantod bájolóbb zengést ad, életed hattyúszárnyon repül. Két isten nyit pályát számodra: a Hír és a Szerelem.
A Hazához (1825) írt költeményéből a hű magyar lélek érzékenysége, bizalma, büszkesége sugárzik az első reformországgyűlés nemesurai felé. «Való-e vagy csak részeg lélek Szül bennem álomképzetet? Mily ritka látományt szemlélek, Mily fényöntő seregletet!» Igaz tehát a hír szózatja, áldott királyunk egybehívta magyarjait, osztozni akar velük a kormányzás gondjaiban; a legszebb ország felséges gyülekezete megkezdi munkáját; hiába forr ellenünk külföldi ellenségeink irigysége: a magyar név örökre fennmarad Klió érctábláján. Haladj tovább hazám dicsőséges utadon, készítsd elő hajódat a fergeteges tengerre, fizesd meg korunk lelkének, amivel tartozol. Míg te a nagyság ösvényeit járod s örökzöld pálmát vársz nemes utódaidtól: «Addig itt én örömkönnyekkel Oltárod lábát öntözöm, Hogy nekem is a sok ezrekkel Van, van hozzád szoros közöm». A minden nemzetek atyja adjon neked, hazám, dicsőséget nehéz munkádban s én a te fényednél megújítom szent eskümet; szeretetem és hálám esküjét irántad, akinek életemet köszönhetem!
Kis János irodalmi pályája a legtermékenyebbek egyike. Mint fordító különösen sokat dolgozott. Nemesíteni akarta az ízlést, terjeszteni a tudást; ezért bocsátott közre annyi idegen jeles írót magyar fordításban. Görög, latin, német, francia és angol klasszikusokból, Anaximenes, Aristoteles, Longinus, Plutarchos, Pythagoras, Xenophon, Cato, Cicero, Eutropius, Horatius, Juvenalis, Ovidius, Persius, Quintilianus, Seneca, Suetonius, Terentius, Tibullus, Gellert, Goethe, Knigge, Kotzebue, Matthisson, Schenk, Schiller, Wieland, Baille, Delille, Montaigne, Bacon, Blair, Johnson, Lowhth, Pope, Shaftsbury, Thomson és mások műveiből egyforma buzgósággal fordított. Magyar tolmácsolásai különböző értékűek. Míg Goethe Iphigeniáját jól gördülő jambusokban, költői lélekkel fordította, Schiller elbeszélő költeményeinek átültetésével nem tudott megbirkózni. Legjobb volt ott, ahol értekező prózát kellett megszólaltatnia magyar nyelven.
Volt idő, mikor Kis Jánost a legtehetségesebb magyar költők egyikének tartották. Kazinczy Ferenc és köre úgy vélekedett róla, hogy szerencsés vetélytársa Kisfaludy Sándornak és Berzsenyi Dánielnek s jóval különb lírikus, mint Csokonai Vitéz Mihály. Kazinczy Ferenc mindenben gyönyörködött, amit Kis János írt. Harmincnyolc éves baráti viszonyukat nem zavarta semmi félreértés. Bár mindössze is csak négyszer találkoztak, levelezésük ritka lelki összhangról tanuskodik. Mikor Kazinczy Ferenc 1815-ben kiadta nagyrabecsült barátja verseit, az első kötet élére helyezett előbeszédben magasztalásokkal halmozta el a szerény költőt. Hivatkozott a nemzet tapsaira. «Szuperintendens Kis úr Himfyvel és Berzsenyi barátjával azt a tetőt érte el, mely íróink által meghágva mindeddig nem vala.» – Kazinczy Ferenc lelkesedése átragadt Kölcsey Ferencre is: kritikai pályáját Kis János verseinek bírálatával kezdte meg a Tudományos Gyüjtemény 1817. évfolyamában. Kazinczy Ferenc magyar Schillernek, Kölcsey Ferenc a magyar nemzet filozófus poétájának nevezte a költőt. Szerinte Kis János lírai költeményei a magyar költésnek örökre legszebb virágai, a költő a maga pályáját halhatatlan dicsőséggel futotta meg. – Toldy Ferenc több helyes észrevétellel igazította jobb irányba a régi nemzedék tanítását. Már ő kiemelte, hogy Kis János messze elmarad Csokonai Vitéz Mihály mögött; a soproni költő inkább receptív természet, semmint teremtő erő; inkább utánzó, semmint eredeti. «Költői hangulata a tolakodó reminiszcenciáktól oly sűrűen lepetett meg, hogy gyakran tudtán kívül fordított, mígnem a fordítás szokásává, második természetévé vált.» (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) – Beöthy Zsolt szerint Kis Jánost 1815-ben három kötetben megjelent versei igen középszerű költőnek mutatják; a csinosságra törekvés és elmélkedő hajlam mellett kevés bennük az eredetiség és költői ihlet; áradozása és bölcselkedő iránya sokszor a franciásokra emlékeztet. Kazinczy Ferencet nem követte merészen az újítás terén. «Igen szerény és igénytelen férfiú volt, ki maga írta egyik episztolájában: „Azt fogadom s ime adom parolámat, Hogy nem tartok örök dicsőségre számot”. Azonban hálás tiszteletünkre méltán tarthat számot hosszú életén át irodalmunk és nemzetiségünk ügyében kifejtett fáradhatatlan buzgóságáért.» A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Váczy János rámutatott a szerény férfiú kiválóan hasznos működésére: Kis János a nemzet erkölcsi művelésére törekedett, költészetével tanítani akarta kortársait, úgy lévén meggyőződve, hogy a költészetnek a gyönyörködtetés mellett az értelem hasznos foglalkoztatása a célja. Felfogását hosszas bölcselkedésekben, terjengő leírásokban, erkölcsi tisztaságra serkentő oktatásokban hirdette; az oktató elemet bizonyos érzelmességgel párosítva igyekezett költészetté emelni. Dalszerű műveiben a Matthissonra és Schillerre emlékeztető érzelmes leírások, hangulatos rajzok, csöndes szemlélődések tetszettek leginkább Kazinczy Ferencnek és híveinek. (Kazinczy költői iskolája. Képes magyar irodalomtörténet. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.)
KIS JÁNOS 1770. szeptember 22-én született Szentandráson, Sopron megyében. Szülei grófi jobbágyok voltak, egyszerű parasztemberek, fiúkat szintén földművesnek szánták, de később megpróbálták taníttatását. Így került Kis János a soproni evangélikus liceumba, itt kitűnő eredménnyel végezte a gimnáziumi és hittudományi tanfolyamot. Néhány lelkes társával szövetkezve, 1790 tavaszán megalapította a Soproni Magyar Társaságot. A soproni tanulóifjak hetenkint egyszer összegyültek, felolvasták egymásnak munkáikat, könyveket ismertettek, ujságokat járattak, tudományos kérdésekről vitatkoztak. Az egyesülésnek hamar híre ment, a közvélemény örömmel üdvözölte a szerény irodalmi kört; Görög Demeter és Kerekes Sámuel, a tekintélyes bécsi szerkesztők, Péczeli József komáromi református prédikátor, sőt gróf Széchenyi Ferenc is levelekkel és adomány okkal buzdították munkára a hazafias evangélikus ifjakat. A következő évben Kis János búcsút mondott soproni barátainak. Hogy a nevesebb magyar költőkkel és tudósokkal megismerkedhessék, beutazta Magyarországot; 1791 őszén külföldre indult, két évet töltött Göttinga és Jéna egyetemein. Hazajövet egyideig a győri evangélikus iskola tanára volt, majd lelkészséget vállalt, megnősült; ettől az időtől kezdve a családi élet, a papság gondjai és az irodalmi tevékenység között osztotta meg életét. Győr Vas és Sopron vármegyék ágostai hitvallású egyházközségeiben lelkészkedett éveken keresztül. 1812 nyarán, mint soproni prédikátort, megválasztották a dunántúli evangélikus egyházkerület szuperintendensévé. Ezt a tisztét harmincnégy éven keresztül viselte. 1846. február 19-én halt meg Sopronban. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság legérdemesebb tagjai egyikét gyászolta benne.
Adatok Kis János életéhez:
1770. – Kis János születésének éve. Szeptember 22-én születik a sopronmegyei Szentandrás faluban. (Szülei, Kis Sándor és Pálfi Judit, jómódú parasztemberek, a Festetich grófi nemzetség jobbágyai. A népes földműves-család mindegyik tagja mélyen vallásos evangélikus magyar.)
1782. – A falusi iskola elvégzése után a soproni evangélikus liceum tanulója lesz. (Önéletrajzában szép szavakkal emlékezik meg életének erről a döntő fordulatáról. Parasztembernek szánták, de «az isteni Gondviselés, mely az emberek sorsának csekély körülmények által oly sokszor váratlan fordulatot szokott adni, mást végze felőlem». Falujukban nem volt luteránus prédikátor, a szomszéd község ágostai hitvallású lelkésze gondozta a szentandrási evangélikus hívőket; ez a lelkiismeretes, jó pap minden egyszerű ember házába betért s tanácsokkal látta el a jobbágyokat. Mikor a kisfiúban fölfedezte a kiváló értelmet, nem nyugodott, míg rá nem vette a szülőket eredeti tervük megváltoztatására. A rábeszélés munkájában nem kis segítségére volt az evangélikus tanító is; így irányították a szelídlelkű gyermeket az egyházi pályára. «Jótékony lelkek, ti – írja Önéletrajzában – kik engem ekkép a tudományos pályára lépni segítettetek s kik már régen jobb haza lakosi vagytok, ti engem tanácstok által nagyemberré ugyan nem tettetek, mindazáltal oly sorsra juttattatok, melyet a világ szerencsésnek tart s melyben, ha talán nem sokkal megelégedettebb is, de valamivel hasznosabb voltam, mint az alacsonyabban lettem volna. Önhaszonkeresés nélkül adott javaslástokért vegyétek itt szíves hálámat; s ha gyermekeiteknek vissza nem fizettem jóságtokat, ne tulajdonítsátok nem-akarásomnak. Ti pedig, Isten emberei, lelkészek s iskolatanítók, kövessétek ezek példáját. Gondoljátok meg, hogy sok szép mezei virág azért hervad s hull el kevesebb haszonnal s dísszel, mivel gondos kertész dajkálása alá nem jut; sok szép elme azért nem fejlik ki, mivel nem fordítottak rá illő figyelmet.»)
1790. – Mint evangélikus teológus húsz éves korában megalapítja a Soproni Magyar Társaságot. (A magyar iskolai önképzőköröknek ez a példaadó őse sajátságos módon éppen egy német városban és német tanulóság között talál otthonra. Sopron ebben az időben még annyira német, hogy mikor Kis János 1790-ben átrándul Győrbe, meglepetéssel tapasztalja, hogy ott az úri emberek többnyire magyarul beszélgetnek. «Ez velem, ki még addig városi előkelő rendbeliektől csak német nyelvet hallottam, Győrt nagyon megszeretteté s bennem igen buzgó óhajtást gerjeszte, hogy vajha Győrnek lakosa lehetnék!» Tiszteleg Révai Miklósnál, a nyelvtudósnál és rajztanítónál. «Ez hidegebben fogadott, mint irántai mély tiszteletemnél fogva remélhettem, minek talán az is lehetett oka, hogy dolgozásába el volt merülve.» Egyik társával elgyalogol Budára; visszajövet megismerkednek gróf Esterházy Károly egri püspök és pápai földesúr kocsisával és hajdújával; ezek néhány itce borért felveszik őket az uradalom kocsijára, így könnyítik meg útjukat.)
1791. – Befejezi tanulmányait Sopronban, szeptember közepén Németországba indul. (Előbb azonban egyik teológus-társával albizálásra megy azaz pénzt gyüjt külföldi útjára a luteránus gyülekezetekben. Szegény szülök gyermeke lévén «én is elhatároztam magamat kénytelenségből a koldulás ezen gyülöletes neme gyakorlására». Kocsit fogadnak s a következő útvonalon járják be a falvakat és városokat: Győr, Pozsony, Selmecbánya, Besztercebánya, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Igló, Késmárk, Lőcse, Eperjes, Kassa, Nyiregyháza, Debrecen, Szolnok, Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Pest, Buda, Székesfehérvár, Veszprém, Komárom. Az írók és tudósok előtt mindenütt tisztelegnek vallásfelekezeti különbség nélkül. Győrben egy ünnep előtti napon Rát Mátyás szeszélyesen fogadja őket, komor és kedvetlen, alig vet oda nekik néhány szót, de azért Kis Jánost másnapra meghívja ebédre, útitársának ezt mondja: «Hiszen öcsémuramat is csak fogják majd valahová hívni». Másnapra kedélye felderül s ebéd alatt azt a barátságos tanácsot adja vendégének, hogy paphoz ünnep előtt sohase menjen, mert a pap ilyenkor prédikációján dolgozik és ingerült. Kassán Baróti Szabó Dávid szobájában Bacsányi Jánost is ott találják. «Én Bacsányival bizonyos feszességért s rátartásért, melyet benne észrevenni véltem, nem egészen elégedtem meg; de Szabót nagyon megszerettem s nem tudtam felőle utóbb is tisztelet nélkül szólani.» Debrecenben csodálkoznak rajtuk: lehetetlen, hogy luteránus diákok ilyen tökéletesen beszéljenek magyarul! «Legkülönösebbnek látszott előttünk az, hogy az akkori egyik prédikátor, utóbb szuperintendens, Benedek Mihály, magyar beszédünket hallván, nem akarta elhinni, hogy evangélikusok vagyunk, mert azon véleményben, mintha minden magyarországi luteránusok vagy tótok vagy németek volnának, ő is osztozott. Utóbb csakugyan meg hagyta magát általunk győzni s annál örömestebb beszélgete különféle dolgokról velünk.» Kecskeméten nemcsak a református prédikátor, hanem a piarista gimnázium igazgatója is örömmel fogadja őket. «A katolikusok gimnáziumának direktora a legnagyobb emberséggel lebocsátkozék hozzánk s a városnak nemcsak nevezetességei, hanem régibb történetei előadásával is oly kellemesen mulattata bennünket, hogy mind tudományszeretetét, mind jóságát csodáltatá s nagy mértékben szeretteté velünk.» Pesten Dugonics Andrást, Horányi Eleket, Verseghy Ferencet és az egyetem néhány kiválóbb tanárát keresik fel; Székesfehérvárt Virág Benedekhez mennek. «Ez kitűnő jólelkűségével, nemes egyszerűségével, csendes vidámságával, baráti hangú beszélgetésével minket, kik őt most láttuk először, egészen megbájolt.» Komáromban Péczeli József «hazafiúi kötelességének tartotta bennünket minél hathatósabban serkenteni s hasznos intéseket adni. Intéseit a legszeretetreméltóbb nyájassággal is fűszerezte s derék feleségével együtt úgy bántak velünk, mintha gyermekei közé tartoznánk. Ebédnél egyik tál igen jól készült s jóízű túrós metélt lévén, alkalmat ada neki arra a megjegyzésre, hogy a magyarok, mikor valamely vendéget szívesen látnak, túrós metélttel szoktak neki szolgálni. Szeretetének s jóságának emlékezete sohasem enyészik el lelkemből». Kéthónapi utazása végén megelégedetten pillant vissza a haza földjén szerzett tapasztalataira: «Lelkem előbbi nagyon szűk látóköre nagymértékben szélesedék s ítélőtehetségem sok dolgokat igazabb szempontból tanula nézni, mint különben néztem. Láttam, hogy mindenfelé vannak sok jó emberek, mindenütt sok szép örömöket lehet kóstolni, minden vallásbeliekkel kellemesen társalkodni s hazánk minden részeiben boldogokat találni s hasznos munkásságra mindenütt széles mezőt nyitni. Oly panorámát szerzék magamnak, melynek szemlélése még most is bájol».)
1792. – Göttinga után ez év őszén Jenába megy. Jól érzi magát mind a két német egyetemen, sokat tanul, nehezen válik meg jeles professzoraitól. (Büszke arra, hogy a magyar egyetemi hallgatók milyen derék ifjak s a németek is mennyire megbecsülik őket. «Általában a magyarok s erdélyiek, amint Göttingában, úgy Jenában is, mind szorgalmukra, mind tisztességes erkölcseikre nézve megkülönböztették magukat s azért a közvéleményben is egyebeknek eleikbe tétettek. Nemzetünk becsületét nemcsak minden mocsoktól gondosan őriztük, hanem még szebb fénnyel is díszesíteni igyekeztünk.» Jenából írja első levelét Kazinczy Ferenchez. «Ő, kiben a nemzeti literatúra szeretete példátlan tűzzel égett, legforróbb indulattal s szívességgel fogadta levelemet s a vele való levelezésre felszólíta. Ki nem mondhatom, mily nagy mértékben örvendeztetett felelete. Már akkor sejdítettem, hogy barátsága reám nézve sok örömök forrása leend; s e sejdítésem minden reményt felülhaladó mértékben beteljesedett. Közel negyven évig, egész haláláig, szakadatlanul tartott sok szépre és jóra s különösen literatúránk szeretetére buzdító és több tekintetben boldogító barátsága.»)
1793. – Ősszel hazatér Jenából. Huszonhárom éves. Győri hittestvérei megválasztják tanárnak az ottani ágostai evangélikus latin iskolába. Harmadfélévi tanárság után falusi lelkipásztor lesz. (1796-tól a győrmegyei Nagybarát, 1799-től a zalamegyei Kővágóörs, 1802-től a vasmegyei Nemesdömölk község prédikátora. Nőül veszi Pellikán Erzsébetet, gondosan neveli gyermekeit. 1808-ban meghívják soproni papnak. A váratlan szerencse megdöbbenti. Nemesdömölki hívei közt jól érzi magát, gyülekezete tekintélyes és gazdag, a lelkészt megbecsülik és mindennel ellátják. «Egy ideig tartó küszködésem után az elmenésre határoztam magamat. E határozásomban kétségkívül hiúságom is nagy részt vett, melynek az a megkülönböztetés hízelkedett, hogy szuperintendenciánk első városi gyülekezete, melyben az isteni tisztelet csaknem egészen német nyelven szokott tartatni, született magyar-létemre engem keresett meg. De csakugyan vezéreltek más indítóokok is. Meggondoltam, hogy Sopronban gyermekeimet szemeim előtt nevelhetem s taníttathatom, hogy több művelt és csinos társaságot találok, a literatúra újabb terményeivel könnyebben ismerkedhetem s barátkozhatom s magam tökéletesítésére többféleképpen serkenttetem. Mindezen okok összevéve arra bírtak, hogy, bármily nehezen esett is, Nemesdömölktől elbúcsúztam.»)
1812. – Négyévi soproni lelkészsége után megválasztják a dunántúli evangélikus egyházkerület szuperintendensévé. Püspöki méltóságát negyvenkét éves korában éri el. (A szerény férfiú annál kevésbé számított erre a kitüntetésre, mert jobbágyivadék volt s a luteránus gyülekezetek, csakúgy mint a kálvinisták, előnyt adtak a nemesi származásnak. Úgy gondolták, hogy a nemesember nagyobb tekintéllyel tudja védeni vallásfelekezete érdekeit, mint a jogtalanok közül származó egyházi férfiú. Kis János erkölcsi értéke olyan nagy volt, hogy ezúttal a magyar nemesurak éppen úgy melléje állottak, mint a német városi polgárok.)
1815. – Megjelenik költeményeinek első gyüjteményes kiadása. (A három kötetes verskoszorút Kazinczy Ferenc igazítja sajtó alá. A költőt a nemzet legkiválóbb poétái között emlegetik. Kölcsey Ferencnek a Tudományos Gyüjtemény 1817. évfolyamában közreadott bírálata nagyon méltányosan szól a nemes lélekre és bölcselő főre valló versekről.)
1822. – Tízévi püspöksége után a dunántúli evangélikus egyházkerület tekintélyesebb földbirtokosai arra unszolják: kérjen nemességet a királytól. Több nagynevű mágnás készséggel aláírja folyamodását, a szombathelyi katolikus egyházmegye püspöke külön ajánlólevelet ad számára. I. Ferenc király a kormányhatóságok véleményének meghallgatása után teljesíti kérelmét. (Mikor első alkalommal jelentkezik a királyi kihallgatáson, hogy a nemességért esedezzék, I. Ferenc hosszasabban beszélget vele. Társalgásuk német nyelven folyik, mert a király nem tud magyarul. A király: «Mi kívánsága van önnek?» A püspök: «Alázatosan bátorkodom felségednél könyörögni, hogy engem a magyar nemességgel megajándékozni méltóztassék». A király «Miért ne, ha érdemei olyanok, hogy kérését teljesíthetem. Milyen érdemei vannak?» A püspök szerényen felsorolja érdemeit. A király: «Ez mind jó. Vannak-e önnek gyermekei?» A püspök: «Két fiam van». A király: «Azt előre is gondoltam». A püspök: «Nyilt szívvel megvallom, felséges uram, hogy nem is alkalmatlankodnám felségednél esedezésemmel, ha fiaim nem volnának; de mint atya kötelességemnek tartom gyermekeim polgári jobblétét, ha lehet, ilyen módon is eszközölni». A király: «Igaza van önnek. Az atyáknak kötelességük gyermekeik szerencséjéről gondoskodni. Kik vannak a folyamodás alá írva?» A püspök: «Felséged belső titkos tanácsosai közül az ország bírája, Ürményi; a tárnokmester, gróf Brunszvik; az erdélyi főkancellár, gróf Teleki és a bácsmegyei főispán, báró Podmaniczky József: Ezenkívül még felséged egy másik belső titkos tanácsosa, a szombathelyi püspök, Somogyi, külön bizonyítványt is adott, mely folyamodásomhoz van kapcsolva». A király: «Hogy-hogy? A szombathelyi püspök Somogyi? Ez igen jó jel. Én azt az embert nagyon szeretem. Ez a püspök nem avatkozik, mint némely más pap, világi dolgokba, hanem hivatalában buzgón eljár s testestől-lelkestől püspök».)
1830. – Ez év őszén megalakul a Magyar Tudományos Akadémia, Kis János a történettudományi osztályban rendes tagsági helyet nyer. Ettől kezdve az Akadémia pesti nagygyűléseit szorgalmasan látogatja. (Tizenkét évvel később a Kisfaludy-Társaság is megválasztja tagjai közé.)
1846. – Február 19-én meghal Sopronban. Hetvenhat éves. («Ez év kezdetével, írja róla Toldy Ferenc, életereje ijesztő mértékben elesett s miután több hétig szinte öntudatlan állapotban feküdt, mely időközben Sopron városa őt tiszteleti polgárrá nevezte, még egyszer lobbot vetett élte világa, gyermekeit, unokáit megáldotta s nemes lelkét kilehelte.»)
Kiadások. – Kis Jánosnak az 1790-es évektől kezdve hatvankötetnyi munkája jelent meg. – Első, feltűnést keltő verses fordítása Herkulesz választása. Bécs, 1791. (Angolból Lowth után. Allegorikus bölcselő költemény.) – Mestere házasságát ünneplő ódája: Kazinczy Ferenc összekelésére szendrei gróf Török Sophia Antóniával. Bécs, 1805. (Német fordítással is, hogy méltán ünnepelhesse a híres férfiút.) – A nyelvújító mozgalmakkal kapcsolatos pályamunkája: A magyar nyelvnek mostani állapotjáról, kimíveltetése módjairól, eszközeiről (A pályamunka kézirata olyan jó volt, hogy a jeligés levél felbontása előtt Kazinczy Ferencet gondolták a szerzőnek.) – Költeményeinek gyüjteménye: Kis János versei. Kiadta Kazinczy Ferenc. Három kötet. Pest, 1815. (Tartalma: dalok, ódák, elégiák, episztolák, verses mesék, bölcselő költemények, leíró versek, műfordítások.) – Költői lendületű Goethe-fordítása: Iphigenia Taurisban. Pest, 1833. (Második kiadása 1876-ban az Olcsó Könyvtárban.) – Nehéz feladatot oldott meg egy híres angol esztétikai mű sikeres átdolgozásával: Blair Hugó retorikai és esztétikai leckéi. Két kötet. Buda, 1838. – Eredeti prózai munkái közül kiemelkedik terjedelmes önéletírása: Kis János superintendens emlékezései életéből. Két kötet. Sopron, 1845–1846. (Második kiadása 1890-ben az Olcsó Könyvtárban.) – Összegyüjtött költeményeinek újabb kiadását Toldy Ferenc rendezte sajtó alá: Kis János poétai munkái. Pest, 1846. (A kéziratok és első kiadások alapján, kiadatlan költeményekkel bővítve, életrajzzal és arcképpel.) – Toldy Ferenc A magyar költészet kézikönyve. III. köt. a. kiad. Budapest, 1876. (A költő tíz verse.) – Kazinczy Ferenc levelezése. Váczy János kiadása. Huszonegy kötet. Budapest, 1890–1911. (Legjellemzőbb levelei.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: Összegyüjtött munkái. II. köt. Pest, 1868. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – U. az: A magyar költészet kézikönyve. III. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Demek Győző: Matthisson hatása irodalmunkra. Budapest, 1891. – Pap Ferenc: Kis János versei és Bacsányi. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1892. évf. – Riszner Ödön: Szuperintendens Kis János. Csiksomlyói kat. gimnázium értesítője. 1898. – Szinnyei József; Magyar írók élete és munkái. VI. köt. Budapest, 1899. – Rosta Ferenc: Kis János irodalmi jelentősége. Soproni ev. liceum értesítője. 1903. – Kovács János: Kazinczy Ferenc és Kis János. Budapesti ev. gimnázium értesítője. 1905. – Váczy János: Kazinczy költői iskolája. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Gálos Rezső: Kis János és a német költészet. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1911. évf. – U. az: Kis János forrásaihoz. U. o. 1912. évf. – Csipak Lajos: Horatius hatása az ó- és újklasszikus iskola költőire. Kolozsvár, 1912. – Császár Elemér: A német költészet hatása a magyarra a XVIII. században. Budapest, 1913. – Gálos Rezső: Kis János és Eschenburg. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1914. évf. – Fest Sándor: Pope és a magyar költők. U. o. 1916. évf. – U. az: Angol irodalmi hatások hazánkban Széchenyi István fellépéséig. Budapest, 1927. – U. az: Kis János verseihez. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1917. évf. – Várady Imre: Gellert hazánkban. Budapest, 1917. – Ember Nándor: A magyar oktató mese története 1786-tól 1807-ig. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf. – Pukánszky Béla Herder hazánkban. Budapest, 1918. – Lakatos Vince: A Balaton költői. Balatoni kalauz. Szerk. Wlassics Tibor. Budapest, 1925. – Négyesy László: Gróf Festetics György a magyar irodalomban. Keszthelyi Helikon. Szerk. Lakatos Vince. Keszthely, 1925. – Farkas Gyula: A magyar romantika. Budapest, 1930.
