DAYKA GÁBOR.
DAYKA GÁBOR.
A BÁNATOS sejtelmek és mély lelki fájdalom költőjét, DAYKA GÁBORt, nem képzelt szenvedések és kigondolt gyötrelmek sanyargatták. Keserűsége igaz forrásból fakadt. Életében sok csapás érte, a lírájából kicsendülő búslakodó hang megragadta írótársait. Kiérezték panaszai igazságát, meghatottan nézték lelke vergődését. A költőnek megvolt az az adománya, hogy vívódásainak átéltségét el tudta hitetni és át tudta éreztetni olvasóival. Keveset írt, de annál nagyobb gonddal dolgozott. A franciások áradozását, a magyarosok póriasságát és a deákosok óklasszikus modorosságát egyaránt kiküszöbölte lírájából. Költeményei az alaknak és a tartalomnak szoros összhangját mutatják. Strófáit finom formaérzékkel alkotta meg, búsongó vallomásait hangulatosan szedte rímekbe.
Néhány érzelmes dala könnyeket csalt érzékenyebb kortársai szemébe: «Homályos bánat dúlja lelkemet, Talán újulnak régi szenvedésim, Talán tündér előre-érzésim Rémítnek s új lest hány a Végezet». Sírnék, de szívemből csak elfojtott sóhajtások emelkednek, ajkamon néma jajgatások váltogatják egymást, így öl meg a titkos bú. Végzetem! Örömet már nem várok, csak emésztő bánatom enyhüléséért esengek vagy legyen már egyszer vége életemnek. (Titkos bú.)
Leírja egy viharos éjszaka borzalmait. A természet haragjának hasonló színezéssel készült rajza után hasztalan kutatunk a XVIII. század magyar irodalmában. Az égi jelenségek tombolása megdöbbenti a felizgatott képzeletet, érezzük az ijedt szív sebes dobogását. «A barna felleg szárnyain az éj A földre borzasztó árnyékot hint, A hold csillámló fénye beborul, Homályba sűllyednek csillagjaink.» A természet haragja dühöng az éjszakában s a költő megdöbbenve nézi az ég haragját. «A záporral terhes köd megszakad S özönbe fojtja a természetet.» Nézd, mint csattogtatja mennyköveit a zordon ég, mint hasítják a pusztító tüzek a kősziklás bérceket, mint halványul el az ember arca az öldöklő villámok fényénél. «Tovább-tovább, kérlelhetetlen ég, Forgasd fel a rémült természetet, S szegezd rám életoltó nyíladat! De, jaj, megszűnt a gyilkos fergeteg, A hold előjön a homály mögül, A csillagok halvány fényt hintenek, Az ég derül, rémítő éjszaka! Ah, holnap ismét hajnalom hasad! (A rettenetes éj.)
Az alkalmi költeményeket kiemeli az érdektelen személyi vonatkozások szürkeségéből. Meghal egyik atyai jóbarátjának felesége, az elköltözöttet gyászos énekben siratja. Hulljanak a könnyek, mert gyászos a sírhalom, zokog a megtört férj, jajgatnak az árvák. Hiába nyujtod hitvestársad után karjaidat, lelkem jobb fele, csak port ölelsz. «Ó sírj szerelmed áldott hamvain, Ha kifakad, enyhülést lél a kín, S midőn egy percig édes könnyed árja, A bú előtt sebes szíved bezárja: Említsd, hogy kedvesed már partot ért, Mi evezünk a tenger mély öblében, S pályát futunk a siralom völgyében, Kit a Mindenható előnkbe mért.» (Bárdosy Jánosné halálára.)
S a szerelem? «Ti boldogító érezések! Ti kínos édes nyögdelések! Te néma együtt-mulatás! Ti egybeforrt ölelkezések! Te édes elragadtatás!» Elmultatok ti is, vége már mindennek, örömnapunk örök homályba tűnt. Elillant szerelmünk bája, nyugalmamat elvetted, kedvesem. Mikor üt ismét boldogságom órája? Mikor kapom vissza kincsemet? Mikor fordul jóra végzetem? (Esdeklés.)
Dayka Gábornak a fájdalom költészetében Ányos Pál volt az előde. Míg a pálosrendi szerzetes többnyire bőbeszédűen és egyazon hangon mondta el panaszait, az ungvári költő határt szabott kesergéseinek s nem ismételte annyira önmagát. A nyelvújítás előtt álló nehézkes nyelvvel sokat kellett küzködnie, annál meglepőbb, milyen sikerült részletek vannak költeményeiben. Párosrímű tizenkettősei épen olyan simán ömlöttek, mint görög-római módon írt strófái, mégis a legnehezebbet, a mértékes-rímes versformákat, kedvelte leginkább. Költői pályájának kezdetén sokat tanult a római klasszikusoktól; Horatius, Vergilius, Ovidius és Catullus olvasásának emlékei fel-felbukkannak verseiben. A modern irodalmak közül a német hatott reá erősebben; különösen Hölty rokonirányú lírája ragadta meg érdeklődését. Irányának és olvasottságának fejlődésére legtöbbet Kazinczy Ferenc tett: felhívta figyelmét a jelesebb külföldi lírikusokra, megkedveltette vele a mértékes-rímes verselést. 1792 táján, mikor költői termelésének virágjában volt, már a nyugateurópai versformákat művelte. Ha lírájából helyenkint kiütközik is a szentimentális német költők hatása, amit írt, az nem volt puszta utánérzés, hanem egy mély költői kedély megnyilatkozása. Sajátságos, hogy szerelmi élete alig ihlette líráját. Csak németes Anakreon-utánzataiban akad néhány udvarló vallomás, afféle általánosságban mozgó, átfutó szerelmi hang. Annál melegebb bús bölcselkedése. Világnézete a földi életből és a túlvilági ígéretekből egyaránt kiábrándult emberé, csalódott lelkének már csak a temető némasága ígér megnyugvást. A zárt kompozíció iránt feltűnően erős az érzéke. Ez különös érdem abban a korban, amikor költőinknek még olyan kevéssé fejlett érzékük volt a művészi lírai forma követelményei iránt.
Kazinczy Ferenc mindenkor lelkesedéssel szólt korán elhúnyt barátjáról, megírta életrajzát, közrebocsátotta verseit. Nemcsak ő nyilatkozott magasztaló hangon Dayka Gábor költői kitűnőségéről, hanem Csokonai Vitéz Mihály és Kölcsey Ferenc is. (Kazinczy Ferenc levelezésének akadémiai kiadása.) – Bajza József szintén a nagy költők közé sorolta a széphalmi mester kedveltjét. (Dayka Gábor. Kritikai Lapok. 1834. Újból: Összegyüjtött munkáiban. Pest, 1861–1863.) – Toldy Ferenc szerint Dayka Gábor néhány sóvárgó éneke költészetünknek soha el nem avulható gyöngye. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) – Beöthy Zsolt szerint a költőnek az elégián kívül a szatirára is volt tehetsége; nyelve választékos s nem kis érdeme: jelzőinek és képeinek újsága. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Váczy János szerint Dayka egyénibb abban a korban minden költőtársánál, mélabús hangjának változatos színe és fokozata van, az elégiai szemlélődéstől a kétségbeesés határáig emelkedik, szenvedései megható igazsággal szólalnak meg költeményeiben. (Az egyeztető irány. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.)
DAYKA GÁBOR (szül. 1769. március 21. Miskolc; megh. 1796. október 20. Ungvár) nemesi eredetű iparoscsaládból származott. Inséggel küzdő özvegy édesanyja nagy nélkülözések árán nevelte a papi pályára; a szegény ifjú boldog volt, mikor sikerült bejutnia az egri egyházmegye papnevelőintézetébe. Innen mindjárt Pestre küldték a központi szemináriumba. (1787.) Társai között különösen nyelvtehetségével tűnt ki. Verseket írt görög, latin, olasz és német nyelven, megtanult héberül és franciául, értette az angolt, beszélte a tótot. A kispapok körében irodalmi kört szervezett, a nem magyarajkú papnövendékek számára magyarosító előadásokat tartott. Attól az időtől kezdve, hogy az egri szemináriumba visszahelyezték, egyik baj a másik után érte. Mikor mint fölszentelés előtt álló negyedéves teológus a szerviták egri templomában szentbeszédet tartott, Szaicz Leó szervitarendi atya megjelent prédikációján, hatvan eretnek-tételt szedett össze beszédéből s protestáns szellemű fejtegetései miatt bevádolta az egri püspök előtt. Dayka Gábor szigorú feddésben részesült s mivel állításait nem akarta visszavonni, el kellett hagynia a szemináriumot. (1791.) A helytartótanács a következő évben kinevezte tanárnak a lőcsei királyi katolikus gimnáziumhoz. Megnősült, de feleségét rosszul választotta, családi élete boldogtalan volt. Negyedfélévi lőcsei tanársága alatt csak Kazinczy Ferenc látogatásai vidították fel, egyébiránt testileg-lelkileg összeroskadt. Hogy sorsán enyhítsenek, áthelyezték az ungvári királyi katolikus gimnáziumhoz. Régi mellbaja egyre jobban kínozta, csakhamar ágynak dőlt. Alig egyévi ungvári tanárkodás után huszonnyolc éves korában húnyt el.
Adatok Dayka Gábor életéhez:
1769. – Ujhelyi Dayka Gábor születésének éve. Március 21-én születik Miskolcon. (Atyja, Dayka István szabómester, nemesi családból származik, korán meghal; özvegy anyja féligmeddig cselédsorba kerül, szakácsnő lesz; testvérbátyja beáll katonának s hősi halált hal II. József török háborújában.)
1782. – A minoriták miskolci algimnáziumában befejezi négyosztályos grammatikai tanulmányait. Ez év őszén a humaniórák tanulására fölveszik az egri ciszterci gimnázium tanulói közé. Kitűnő eszű, jóerkölcsű diák. (Ciszterci tanárai az egri rendházban ingyenes ellátást adnak részére. Buzgón tanulja a poétika és retorika egy-egy évét.)
1784. – Egerből a filozófiai tanfolyam hallgatására Kassára megy. Itt is a legjobb tanulók egyike. (Mellbetegsége félelmesen kínozza, időnkint ágyba dönti. A filozófia két esztendejét három év alatt végzi betegsége miatt.)
1787. – Kispap lesz Egerben. Kitűnő tehetségére való tekintettel püspöke Pestre küldi, hogy itt hallgassa a hittudományokat. A központi szemináriumban feltűnést kelt nyelvtehetségével. (Olaszul egy hónap alatt tanul meg egy kezeügyébe kerülő nyelvtanból. Bosszankodik, hogy a dalmáciai papnövendékek olasz társalgását nem érti meg, észrevétlenül figyeli beszédüket s egyszer csak ő is megszólal olaszul a tengermelléki horvát-dalmát kispapok bámulatára. Nem olyan folyékonyan, de szabályosabban beszél, mint szlávos olaszságú társai. Kedves bánásmódja a magyarok barátaivá teszi a német, tót, román és horvát papnövendékeket. Mind jóeszű ifjú, szívesen és eredményesen tanulnak magyarul. A szeminárium igazgatója német származása ellenére is lelkes magyar, kispapjai számára megrendeli a magyar lapokat és magyar könyveket.)
1790. – II. József császár halála után a pesti központi papnevelőintézet feloszlik, Dayka Gábor visszamegy Egerbe negyedéves teológusnak. Itt nem a pesti jozefinista szellemben folyik a kispapok nevelése, hanem igazi katolikus világfelfogást kívánnak az egyház jövendő miséspapjaitól. Örülnek a kimagaslóbb tehetségnek, de a mélységes hitet is megkívánják. A nagytehetségű ifjú egyre jobban érzi, hogy nem született papnak. (Vívódik a kilépés gondolatával, de ez nehéz dolog; az egyház éveken keresztül neveltette, költött reá s most pironkodva kellene odaállnia elöljárói elé azzal, hogy nem akar pap lenni. Négy éven keresztül hiába fáradt; most válasszon új pályát? S ha kilép, mi lehet belőle? Senkije sincs, egy fillér nélkül áll a nagy világban.)
1791. – Szaicz Leó szervitarendi szerzetes följelenti az egri püspöknél, hogy templomi próbaszónoklatán eretnek tételeket hirdetett. Dayka Gábor elhagyja az egri szemináriumot. (Már előbb többszöri bizalmas feddésben részesült, a korholás makaccsá tette s mikor egyházi szónoklatáért gróf Esterházy Károly egri püspök megpirongatta, ellenszegült a magábaszállást követelő főpásztori parancsnak. Így lépett ki társai közül még fölszentelése előtt. Szerencséjére egyik régi iskolatársa, Bodnár Antal lőcsei királyi katolikus gimnáziumi tanár, vendégül látta szállásán s felhívta figyelmét arra, hogy folyamodjék a lőcsei gimnázium betöltésre váró magyar tanszékéért. Kérvényét a budai magyar királyi helytartótanács kedvezően intézi el.)
1792. – Ez év elejétől kezdve a lőcsei királyi katolikus gimnáziumban a magyar nyelv tanára. Német és tót tanítványait szép sikerrel tanítja. Igazgatója szereti, a város polgárai megbecsülik. Augusztus havában nőűl veszi az egyik városi hivatalnok leányát, Reich Zsuzsánnát. Házassága szerencsétlen. (Mint tanár, betegeskedése ellenére is lelkesen munkálkodik. A bécsi Magyar Kurir szerkesztőjéhez, Szacsvai Sándorhoz, írt levelében örömmel említi, milyen eredményesen vizsgáztak szepesi tanítványai a magyar nyelvből. «Gyönyörűséggel hallgatjuk vala a németek s tótok szájából a magyar nyelvet s elfutottuk gondolatainkkal azon aranyidőket, hol az egész haza, a hozzá tartozandó tartományokkal együtt, más nemzetek dicső példája szerint ugyanazon egy virágzó nyelven fog írhatni s beszélhetni! Azon jeles ifjaknak nevei, kik feleletükkel ekkor teljes kedvességet találtak, ím a kővetkezendők… Iktasd be neveiket Kurirodba, kedves barátom, hogy ezeknek dícséretes példái másokat is hasonló szorgalmatosságra gerjesszenek. Öntözzük a dícséret harmatjával e gyenge plántákat, hogy belőlük a jövendő világnak oszlopokat nevelhessünk. A lőcsei ifjúság magyar Daykája.» A tüzes magyarérzésű költő a legboldogtalanabb férj. Hiába óvják jóakarói, még idejében, házasságától, akarva-akaratlan megesküszik Reich Zsuzsánnával. Neje mint asszony sem enged leánykori hírhedt kacérságából, a költő minden órája mérgezett, csak emészti magát, rendetlen életet él, búsul és sorvad.)
1793. – Október havában előlép: kinevezik az első gimnáziumi osztály tanárává. (A magyar nyelv külön alkalmazott tanára kevesebb fizetést kap, mint a többi tanár, mert a magyar csak rendkívüli tárgy, míg a latin tanárok a maguk osztályában az összes rendes tárgyakat tanítják. A költő azontúl mint rendes osztálytanár évi négyszáz forint fizetést húz a katolikus vallásalapból. Tisztességes összeg, ha tekintetbe vesszük az akkori idők olcsóságát. Ez időtájt egy kényelmes emeleti lakás évi bére Lőcsén harminc forint. A francia háborúkkal járó inség később megváltoztatja a kedvező megélhetési viszonyokat.)
1795. – Lőcséről saját kérésére áthelyezik az ungvári királyi katolikus gimnáziumhoz. Betegsége miatt csak a naptári év végén foglalhatja el állását. (Július elején érkezik Lőcsére az ungvári retorikai osztály tanszékére hirdetett pályázat, a költő beküldi folyamodását a kassai tankerületi főigazgatóhoz, ez továbbterjeszti a kérelmet a budai királyi helytartótanácshoz. A hideg lőcsei éghajlat egyre jobban súlyosbította a költő tüdőbaját, de felesége miatt is szeretett volna más helyre költözni. Betegen költözködik át Ungvárra s a következő hónapokban csak a legnagyobb erőfeszítéssel tud eleget tenni iskolai munkájának.)
1796. – Sorvadása miatt kénytelen szabadságot kérni, Kassán gyógyíttatja magát, ősszel teljesen összetörve megy vissza Ungvárra. Kénytelen lemondani állásáról. Október 20-án meghal. Özvegye visszamegy Lőcsére. (A költő eladósodva hal meg, özvegyét állandóan zaklatják a hitelezők, férjének rövid szolgálata miatt nem kap nyugdíjat, a kassai főigazgatónak nagy erőfeszítésébe kerül, hogy a helytartótanácsnál négyszázötven forint végkielégítést eszközöljön ki a lőcsei hozzátartozóinál élő asszony számára. Ennek az összegnek kiutalásához még I. Ferenc király hozzájárulása is szükséges. Reich Zsuzsánna nem marad Lőcsén, német színésznő lesz, később egy gazdag pozsonyi zsidó kereskedő fogadja fel gyermekei mellé.)
1801. – Kazinczy Ferenc kiszabadul börtönéből s megdöbbenve hallja, hogy kedves barátja meghalt. Virág Benedek megküldi számára az elhúnyt költő verses munkáinak kéziratos gyüjteményét. Ezt az irodalmi hagyatékot maga Dayka Gábor juttatta el annak idején kiadás végett a magyar Horatiusnak. (Kazinczy Ferenc 1790-ben ismerte meg Dayka Gábort, meglátogatta őt a pesti szemináriumban, később Lőcsén is föl-fölkereste s benső barátsággal nyilatkozott mind vonzó egyéniségéről, mind költői tehetségéről. Korán elköltözött kedveltje emlékének irodalmi megörökítéséért fáradhatatlanul dolgozott éveken keresztül.)
1805. – A bécsi Magyar Kurirban Kazinczy Ferenc arra kéri Dayka Gábor ismerőseit, hogy küldjék meg neki a kiváló lírikus kéziratait. («Elsőbb poétája hazánkban nálánál igenis vagyon, de édesebb, de szeretetre még méltóbb, az ugyan egy sincs; s Virág és Kis gyönyörködve fognák őtet magokkal egy rendben ülni látni.» Mivel ki akarja nyomatni költeményeit, szüksége volna szétszórt verseire, mert a haza csak így kaphat tökéletes munkát. «Tanulótársai pedig s tanítványai igen kedves szolgálatot tennének nékem, ha biografiai tudósítások által segéllenék elé igyekezetemet.» Felszólítása elég gyönge visszhangot támaszt, csak Bodnár Antal tanár örvendezteti meg értékes életrajzi adatokkal s mindössze néhányan juttatnak el hozzá Dayka-kéziratokat.)
1813. – Kazinczy Ferenc buzgóságából megjelenik Dayka Gábor költeményeinek első gyüjteménye. (A hazai könyvnyomtatás történetében nem érdektelen szakasz, hogy ez időtájt még az irodalmi vezéreknek is mennyit kell küzdeniök egyes pesti könyvnyomtatók és könyvárusok lelkiismeretlenségével, míg nagynehezen közre tudnak adni egy-egy drágán megfizetett kötetet. A nyomtatás költségeire egy fehérmegyei földbirtokos ötszáz forintot küld, azonkívül a széphalmi vezér barátai közel háromszáz előfizetőt toboroznak össze a kibocsátott íveken.)
1864. – Az ungvári királyi katolikus gimnázium tanárai kutatni kezdik a költő sírhelyét. Senki sem akad rá. Dayka Gábor emléke teljesen kiveszett az ungvári lakosság köztudatából. (Egyelőre hatástalan az emlékének megörökítését célzó hírlapi mozgalom is. A társadalom részvétét a tanulóifjúság kegyelete pótolja a gimnázium Dayka-önképzőkörében.)
1909. – A költő ungvári szobrának felavatása országos ünnepély keretében. (A gimnázium parkjában felállított szobor Szamovolszky Ödön alkotása.)
Kiadások. – Dayka Gábor csak néhány költeményét nyomatta ki az egykorú hírlapokban és folyóiratokban 1787-től kezdve. (Magyar Musa, Magyar Kurir, Hadi Történetek, Magyar Museum, Orpheus.) – Irodalmi hagyatékát először Kazinczy Ferenc rendezte sajtó alá: Ujhelyi Dayka Gábor versei. Összeszedte s kiadta barátja Kazinczy Ferenc. Pest, 1813. (Ajánlva Virág Benedeknek, Kis Jánosnak és Berzsenyi Dánielnek. A Trattner Mátyás könyvárusnál megjelent kötet nyomtatására Helmeczy Mihály ügyelt fel. Kazinczy Ferenc a Dayka-versek gyüjteményéhez hozzácsatolta a maga Poétai Berkét, ezt Horvát Istvánnak, Szemere Pálnak és Vitkovics Mihálynak ajánlotta. A kötetben közreadott Dayka-életrajza az írók között élénk mozgolódást keltett, mert az életrajz kapcsán erélyesen nekitámadt a nyelvújítás ellenségeinek s Dayka Gáborban a neológia barátját magasztalta.) – Toldy Ferenc kiadása: Dayka versei. Buda, 1833. (A költemények második javított és bővített kiadása.) – Toldy Ferenc kiadása: A magyar költészet kézikönyve. II. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. (Szemelvények.) – Gyulai Pál kiadása: Dayka Gábor költeményei. Budapest, 1878. (A második kiadás szövegének lenyomata az Olcsó Könyvtárban.) – Abafi Lajos kiadása: Dayka Gábor költeményei. Budapest, 1880. (Negyedik kiadás a Nemzeti Könyvtárban.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – A magyar költészet kézikönyve. II. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. – Bergmann Ágost: Hölty és Dayka. Figyelő. 1877. évf. – Erdélyi Pál: Dayka Gábor költészete. Figyelő. 1887. évf. – Kölln Gyula: Dayka Gábor jellemrajza. Szilágysomlyó, 1889. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Budapest, 1893. – Czeizel János: Dayka Gábor mint a magyar nyelv és irodalom tanára. Magyar Paedagogia. 1902. évf. – U. az: Dayka Gábor lőcsei tartózkodása. Irodalomtörténeti Közlemények. 1905. évf. Váczy János: Az egyeztető irány. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Vécsey János: Dayka Gábor élete és költészete. Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület Évkönyve. 1906. – Mazuch Ede: Dayka Gábor. A Gyöngyösi Irodalmi Társaság évkönyve. II. köt. 1912. – U. az: Dayka Gábor ungvári tanársága. Irodalomtörténet. 1913. évf. – Császár Elemér: A német költészet hatása a magyarra a XVIII. században. Budapest, 1913. – Balogh Ányos: Ujhelyi Dayka Gábor. Kassa. 1913. – Gálos Rezső: Dayka Gábor költészete. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1913. évf. – Fest Sándor: Angol irodalmi hatások hazánkban Széchenyi István föllépéséig. Budapest, 1917. – Kastner Jenő: Olaszos irány XVIII. századi költészetünkben. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1923. évf.
