SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ.
SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ.
A KORÁN elhúnyt költőre a korabeli német lírikusok erősen hatottak. SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ ábrándozva olvasgatta a Musenalmanachokat; Brückner, Gellert, Hölty, Jacobi, Miller, Overbeck, Voss lírájáért rokon lélekkel lelkesedett; német mesterei szellemét magába olvasztotta, költeményeiben az ő stílusuk szerint búsult és sóhajtozott. A reggel és az este, a tavasz és a hold, az élet örömei és a halál gondolata, szerelmi élményei és gyermekkori emlékei egyaránt elérzékenyítették. Elégedetlen volt emberi sorsával, belenyugodott az elmúlás gondolatába. Lelkét megragadták a természet szépségei, ellágyulását szentimentális dalokba öntötte. Írt néhány alkalmi verset, magasztaló költeményt, győzelmi éneket, harci indulót; megsiratta a szabad eszmék harcosait; elmélkedett a szeretetről, reménységről, boldogságról.
Kedves virágai a rózsák: «Piros rózsa-boltozatok, Légyen sírom alattatok, Ha elérem halálom; Hullott rózsák levelével, Nyugtassa porom békével Ama jóttevő Álom». Ami öröm volt életemben, nektek köszönhetem, rózsák, nektek és árnyékotoknak. Most is, mikor már életem vége felé közeledem, örömem telik látástokban. Sírhalmomon ti legyetek ott, kedves rózsáim; ott akarok pihenni árnyékotok nyugalmában; ez végső akaratom. (A sírhalom.)
Költészetében itt-ott népies-magyaros hang csendül fel. Egyik eleven versében a szüreti hangulatnak meglepő közvetlenséggel s a maga korában szokatlanul játszi humorral ad kifejezést. «Pásztor, moss kádat, a szedők készek, Én részemről a puttonos lészek, Annak adj dézsát, kosarat ennek, Itt ma dolgozni szükség mindennek.» Rajta, legények, ma szüretelünk, egyértelemmel fogjatok munkához! Érdemelje meg ki-ki a napszámát. Álljon mindenki a szőlősorok elé, félig máris megtelt a kád szőlőszemmel. Jót ígér a szőlő, sok bort szűrhetünk; a must ragadós, részegedhetünk. «Lám, hogy bészedtük mind a kilenc sort: Nagy bajjal kapánk egy fél-cseber bort.» (A nagy szüret Telegden.)
Az együgyű parasztról szóló költeménye szintén feltűnik jóízű humorával és népies hangjával. Ezt a mesét a külföldi vándor anekdótatárgyak közül kölcsönözte, de feldolgozása egészen magyaros. Érdeme annál nagyobb, mert rövidebb elbeszélő költeményekkel ebben az időben csak elvétve találkozunk; ez a műfaj még fölötte nehéz volt az akkori magyar költőknek. «Amott a hegynek oldalábá, Egy kis mezei falucskábá, Egy földes-uraság lakozott, Ki levélre várakozott, S hogy megkapja az izenetet, A postára küld egy követet.» A követ Palkó, a paraszt; a földesúr jó áldomást ígér neki, csak hozza meg hamar azt az írást. «Sokat tesz egy icce bor ára, A paraszt is fut a postára.» Csakhogy Palkó még nem ismeri a postát, nem tudja, hogy ott szabott ára van minden levélnek; azt hiszi, hogy alkudni lehet a postamesterrel s bosszankodik, mikor két levélért nyolc krajcárt kell fizetnie. Valami hasznot akar vesztesége mellé, két levelet lop a postáról, örül a német rászedésének s dicsekszik ügyességével urának. Az úr kacag s kérdezi tőle: Mi lesz ebből a dologból, Palkó? «Ez mind a kettő a más levele, De, kend, azután mit csinál vele?» Uram – válaszol Pál bátya – nem megy ez egyik sem kárba. Van egy katona-öcsém Fehérvárba, erővel vitte el két esztendővel azelőtt egy verbunkós: «Jó lesz néki az egyik levél, S megizenem, hogy az úr is él». (Az együgyű paraszt.)
Szentjóbi Szabó László nemzeti tárgyú történeti dráma írásával is megpróbálkozott. Mátyás király (1792) című érzékenyjátékában az épen akkor trónralépő I. Ferenc király udvarának okulására három felvonásba foglalta Hunyadi Mátyás trónrajutásának történetét. Meg akarta rajzolni a király eszményképét, be akarta mutatni a nemzet törvénytiszteletét, színre akarta hozni a régi világ magyar urait. Színdarabjának csak történeti jelentősége van, esztétikai értéke nincs. Mesealkotó fantáziájának hiányát hazafias szónoki hanggal igyekezett pótolni. Mint többi drámaszerző kortársa, ő is prózában írt.
Prózai munkáinak stílusa szembetűnően folyékony és jó magyar zamatú. Ezek a művei túlnyomó részben fordítások vagy az idegen eredetihez meglehetősen híven ragaszkodó átdolgozások. A külföldi írók közül Gessner s főképen Rousseau hatott prózájára. A kívánság című idilljében az Émile szebb részleteit részint lefordította, részint egybeszerkesztette. Német hatás alatt írt idilljei közül kiemelkedik gondolatritmusokban bővelkedő, érzékenyhangú monológja: A panasz. Hogy valóban hivatásos prózaíró volt, mutatja Első Mária magyar királynak élete (1792) című töredéke, a magyar történeti regény egyik korai próbája. Megmaradt bevezető része hangulatosan festi Nagy Lajos király és Mária királynő korát.
Toldy Ferenc rámutatott arra, hogy Szentjóbi Szabó László a németek nyomán indult s ha nem is eléggé dallamos mindig, bizonyos kecsesség nem hiányzik dalaiból, érzékenysége naiv szeszéllyel vegyül. «Klasszicitásra emelkedve azonban messze túlhaladták őt Kazinczy Ferenc és Dayka Gábor.» (A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867.) – Színdarabjáról Gyulai Pál azt írja, hogy nyelve nem drámai ugyan, de ízléses, hangzatos, szónokiasan emelkedett. Összeütközés alig van a darabban, az is hamar elsimul. Alakjai nem elevenek, korrajza sem jellemzetes, de azért Dugonics András drámáit mind a jellemrajzban, mind az elevenségben, mind a korfestésben felülhaladja. (Bevezetése az Olcsó Könyvtár Mátyás Király-kiadásához. Budapest, 1882.) – Beöthy Zsolt megemlíti a költőről, hogy «néhány csinos daláról ismeretes, melyeket mértékre nem vett ugyan, de azért elég dallamosan alkotott meg». (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Bayer József szerint a Mátyás Király legfőbb érdeme a hang lelkes közvetlensége, bizonyos frissesség, egyöntetűség az egészben. Szoros értelemben nem is dráma, csak párbeszédes történet, egyik út-egyengetője a «haza-puffogtatásnak». Magán hordja a fejlődés kezdetlegességeit; félig iskolai dráma, félig színpadi mű. (A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897.) – A költő pályájával először Hajnóczy Iván foglalkozott behatóbban; munkája új adatokban és önálló megfigyelésekben bővelkedő tanulmány. (Szentjóbi Szabó László élete-munkái. Budapest, 1905.) – Váczy János a költő néhány versét előadási formájukra és hangjukra szinte páratlanoknak ítélte az akkori irodalomban. (Az egyeztető irány. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.) – Részletes életrajz és méltatás olvasható Gálos Rezső kritikai kiadásában. A kiadás közrebocsátója kiemelte, hogy a német irodalom hatása mellett Szabó László költészetének jellemző vonása a népies árnyalat és a franciás modern eszmevilág. A népiességet nem a régebbi magyar irodalomból tanulta a költő, hanem német mestereitől. (Szentjóbi Szabó László költeményei. Budapest, 1911)
SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ (szül. 1767. június 22. Ottomány, Bihar megye; megh. 1795. október 6. Kufstein, Tirol) szegénysorsú református nemesi családból származott. Tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte, elemi iskolai tanítói állást vállalt Nagyváradon, utóbb gimnáziumi tanári kinevezést nyert Nagybányára. (1789.) Mikor II. József császár halála után a tanulmányi alapból fenntartott intézetek visszanyerték katolikus jellegüket, mint református vallású tanárt elbocsátották katedrájáról. Beiratkozott joghallgatónak a pesti egyetemre s jogi tanulmányainak befejezése után a közigazgatási pályára lépett. (1794.) Aljegyző és főispáni titkár volt Bihar megyében. Szerencsétlenségére Martinovics Ignác társaságába került, 1794. decemberében elfogták, halálra ítélték, utóbb Kufstein várbörtönébe szállították. Itt halt meg fogságának első évében, huszonnyolc esztendős korában.
Adatok Szentjóbi Szabó László életéhez:
1767. – Szentjóbi Szabó László születésének éve. Június 22-én születik az érmelléki hegyek alján, Ottomány faluban. (Családi körülményeiről és ifjúságáról keveset tudunk. Atyja szegény ember, nemességén kívül nincs egyebe.)
1783. – Befejezi gimnáziumi tanulmányait a debreceni református kollégiumban, beiratkozik a filozófiai tanfolyamra. (Bennlakó tanuló, a papi pályára készül, felölti a tógát. Nagynevű tanárai Hatvani István, a fizikus; Sinai Miklós, a történettudós.)
1786. – Ez év őszétől kezdve néptanító az egyik nagyváradi iskolában. Mint latinul, németül és franciául tudó művelt nemesifjút az előkelőbb családok is szívesen látják. (Megnyeri a gróf Teleki-család és a gróf Haller-család több tekintélyes tagjának pártfogását, költeményeket szerez tiszteletükre, bizalmuk birtokában jobb jövő elé néz. Levelezni kezd Szacsvai Sándorral, ennek bécsi Magyar Musája hozza első versét 1787-ben.)
1789. – II. József császár kormánya kinevezi tanárnak a nagybányai gimnáziumba. (Addig a minoritarendi szerzeteseké volt a gimnázium, de a szerzetesrendek feloszlatása és a germanizálás megindulása után új emberekkel töltik meg a latin iskolákat. A tanári pályára jelentkezők tudását Pozsonyban és Budán megvizsgálják s aki tud latinul és németül s a tisztességes ember benyomását kelti, azt kinevezik tanárnak. Az új tanárokat sem a katolikusok, sem a hazafiak nem nézik jó szemmel; az előbbiek fájlalják iskoláik elvételét, az utóbbiak germanizátorokat látnak a császári professzorokban. A költő Nagybányán a retorikai osztályt tanítja, fizetése évi négyszázötven forint, igen jó díjazás abban az időben.)
1790. – Elveszti tanári állását, Nagyváradról Budára megy. (A katolikus alapokból fenntartott iskolákban II. József halála után nem alkalmaznak protestáns tanárt, távoznia kell Szabó Lászlónak is. Érzelmes költeményben siratja II. Józsefet. A budai országgyűlésen számos ismeretséget köt, érintkezik az első magyar színtársulat tagjaival, jogot hallgat a pesti egyetemen.)
1794. – Hazatér Biharba, a vármegyei választásokon tisztviselőségre pályázik, de nem választják meg. Pártfogója, gróf Teleki Sámuel főispán, kinevezi tiszteletbeli aljegyzőnek, utóbb főispáni titkárnak. Fel-felrándul Pestre, barátságot köt Martinovics Ignác társaságának vezető tagjaival, december havában elfogják. (Az elfogatások már júliusban megkezdődnek, ő azonban reménykedik, hogy nem vall rá senki, olyan csekély a szerepe a mozgalomban. Mindössze annyi a vétke, hogy tudott az összeesküvésről s a titkos terveket nem jelentette fel; viszont enyhítő körülmény, hogy I. Ferenc király koronázásának örömére színdarabot írt s így alattvalói hűségének jeles tanujelét adta.)
1795. – Május havában halálra ítélik, augusztusban útnak indítják Kufstein felé, itt hal meg október havában. (Lelki szenvedései mellett gyötrelmes testi kínjai vannak, még cellája falai közül is kihallatszik jajgatása. Ezek a siralmak teszik álmatlanná legjobb barátjának, Bacsányi Jánosnak, éjszakáit. A rabok temetőjében temetik el, hagyatékát árverésen dobálják szét, sírja nyomtalanul eltűnik.)
1865. – Halála után hetven esztendővel Toldy Ferenc felújítja emlékét azzal, hogy közrebocsátja költeményeinek gyüjteményét. (Nem ez az első Szabó-kiadás, de hatásában ez a legjelentősebb.)
1881. – A budapesti Nemzeti Színházban színre hozzák Mátyás királyát. (Az előadásnak nincs sikere, csak a napi sajtó ír róla kegyelettel.)
Kiadások. – Szentjóbi Szabó László költeményes munkái. Pest, 1791. (Második kiadása: Debrecen, 1820. Harmadik kiadása: Pest, 1840.) – Mátyás király vagy a nép szeretete jámbor fejedelmek jutalma. Nemzeti érzékenyjáték három felvonásban. Buda, 1792. (A régi színészek gyakran játszották. Német fordítása: Buda, 1792.) – Toldy Ferenc kiadása: Szentjóbi Szabó László költői munkái. Pest, 1865. (Negyedik kiadás.) – Toldy Ferenc kiadása: A magyar költészet kézikönyve. II. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. (Szemelvények költeményeiből.) – Gyulai Pál kiadása: Szentjóbi Szabó László: Mátyás király. Budapest, 1882. (A színmű harmadik kiadása az Olcsó Könyvtárban. Újból: 1897.) – Gálos Rezső kiadása: Szentjóbi Szabó László költeményei. Budapest, 1911. (Ötödik kiadás. A Mátyás Királyon kívül egész irodalmi hagyatékát felöleli.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – U. az: A magyar költészet kézikönyve. II. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. – Gyulai Pál: id. Szabó-kiadás. Budapest, 1882. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Vozári Gyula: Mátyás király a magyar költészetben. Munkácsi áll. gimnázium értesítője. 1894. – Gyalui Farkas: Szentjóbi Szabó László emlékezete. Erdélyi Múzeum. 1895. évf. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897. – Bognár Teofil: A mesék vándorlásának történetéhez. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1899. évf. – Fürst Aladár: Gessner hatása. Irodalomtörténeti Közlemények. 1900. évf. – Zlinszky Aladár: Mátyás király. U. o. 1900. évf. – Hajnóczy Iván: Szentjóbi Szabó László élete-munkái. Budapest, 1905. – Váczy János: Az egyeztető irány. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Gálos Rezső: Adatok Szentjóbi Szabó László munkáihoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1908. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. köt. Budapest, 1909. – Gálos Rezső: id. Szabó-kiadás. Budapest, 1911. – Tolnai Adél: Mátyás királlyal foglalkozó költészetünk forrásai. Budapest, 1911. – Csipak Lajos: Horatius hatása az ó- és újklasszikus iskola költőire. Kolozsvár, 1912. – Császár Elemér: A német költészet hatása a magyarra a XVIII. században. Budapest, 1913. – Várady Imre: Gellert hazánkban. Budapest, 1917. – Fraknói Vilmos: Martinovics élete. Budapest, 1921. – Császár Elemér: A magyar regény története. Budapest, 1922. – Lahman György: Mária királynő alakja a magyar irodalomban. Pécs, 1927. – Rácz Lajos: Rousseau és Magyarország. Debreceni Szemle. 1927. évf.
