SZENT MIKLÓS ÉNEKNEK VERSES FORDÍTÁSA.
SZENT MIKLÓS ÉNEKNEK VERSES FORDÍTÁSA.
ANTONIUS Manicellus Veliternus XV. századi latin himnusza nyomán készült: Szent Miklós éneke. A költeményt PÉCSI FERENC katolikus plébános 1529-ben latinból fordította. Szárazon, helyenkint értelmetlenül és nem valami nagy hűséggel szólaltatta meg eredetijét: a Szent Miklós püspök életéről és csodáiról szóló latin éneket. A deák szöveg sapphói strófákban készült, Pécsi Ferenc is hasonló versszakokat szerkesztett. Próbálkozása rosszul sikerült. Még a szótagok számát sem tudta megtartani, az időmértékre pedig nem is gondolt.
A fordító számos mozzanatot elevenített fel Szent Miklós életéből. A püspök messze keleten született, Mirában szentelték főpásztorrá, őt hívják segítségül mindazok, kiket a vizek habjai fenyegetnek vagy akik inségükben hozzá kiáltanak. Mikor egy családnak három leánya már csaknem erkölcstelenné lett nyomora miatt, megmentette őket kincs-adományozásával. Máskor a kegyetlen zsidó legottan megkeresztelkedett, mikor látta, hogy a püspök feltámaszt egy szegény embert. Egy másik zsidó is majdnem kereszténnyé lett, mikor elrablott vagyona a püspök csodatételével visszakerült. A gyermekek is méltán tisztelik Szent Miklóst, mert sokszor segített rajtuk nagy bajukban. Az elveszett gyermek megkerült, a halott gyermek feltámadt közbenjárására. Ezt az éneket Szent Miklós nevében Pécsi Ferenc szerzette:
Te szent nevedben Péchi Ferenc szerzette vala,
Kazari plébános hogy mikoron volna;
János királ vala kéncses jó Budába
Vígságába volna.
Kazari plébános hogy mikoron volna;
János királ vala kéncses jó Budába
Vígságába volna.
Esztendejét mondja – revideden írja,
Mindszent octávája hogy mikoron volna
Ezerötszáz huszonkilenc esztendében írna,
Jó kedvében volna.
Mindszent octávája hogy mikoron volna
Ezerötszáz huszonkilenc esztendében írna,
Jó kedvében volna.
Kiadások. – Pécsi Ferenc éneke a latin eredetinek szövegével együtt a gyöngyösi ferencrendi kolostor egyik gyüjteményes kéziratából került elő 1836-ban. Döbrentei Gábor kutatta fel és tette közzé Régi magyar nyelvemlékek. II. köt. Buda, 1840. – Mivel a kéziratnak utóbb nyoma veszett, Szilády Áron az ének új kiadásában Döbrentei Gábor szövegét vette át: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880. – Az újonnan előkerült kéziratból ismét közzétette az éneket Széchy Károly: Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1896. évf.
Irodalom. – Az említett szövegkiadásokkal kapcsolatos magyarázatokon kívül Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. köt. Budapest, 1905. – Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa. Berlin, 1928. – Császár Elemér: A középkori magyar vers ritmusa. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf.
