A XVI. SZÁZADI NYELVEMLÉKEK SOROZATA.
A XVI. SZÁZADI NYELVEMLÉKEK SOROZATA.
A XIII. SZÁZAD végéig mindössze egy összefüggő szövegű magyar nyelvemlék jutott korunkra: a Halotti beszéd.
A XIV. századból maradtak fenn: a Löweni Mária-siralom, a Gyulafehérvári sorok, a Königsbergi-töredékek, továbbá a Löweni-glosszák és a Mondseei-glossza.
A XV. század első feléből, Zsigmond király és Hunyadi János korából származnak: a Jókai-kódex, János deák magyar nyelvmestere, a Soproni szójegyzék, a Königsbergi szójegyzék, a Besztercei szójegyzék, a Schlägli szójegyzék és a Schlägli-glosszák.
A XV. század második feléből, Mátyás király és II. Ulászló király korából valók: a Bécsi-kódex, a Müncheni-kódex, az Apor-kódex, a Birk-töredék, a Göttweigi-töredék, a Piry-töredék, a Mondseei tízparancsolat töredéke, Várday Aladár magyar levele, végül több vers, glossza és apró szövegmaradvány.
A XVI. század első harmadából, II. Ulászló és II. Lajos korából, már számos magyarnyelvű kódex és sok kisebb nyelvemlék – vers, levél, okirat, jegyzet – maradt korunkra.
A XVI. századi magyarnyelvű kódexek betűrendes sorozata – az 1530-as évekig – a következő:
Apostolok méltósága. – A szent apostoloknak méltóságáról szóló könyvecske a budapesti egyetemi könyvtár tulajdona. 32 levélből áll. Prédikációs töredék. Egy domonkosrendi apáca másolta 1521-ben. A kódex eredetileg egyik része volt annak a nagyobb kéziratnak, melyet a budapesti egyetemi könyvtár az 1850-es években öt részre darabolt s a következő nevekre keresztelt: Cornides-kódex, Bod-kódex, Könyvecske a szent apostoloknak méltóságáról, Példák könyve, Sándor-kódex. – Volf György: Nyelvemléktár. VIII. köt. Budapest, 1879. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Vargha Damján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Hajnóczy Iván: Az első magyar hexameter. Irodalomtörténet. 1921. évf. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Bod-kódex. – A budapesti egyetemi könyvtáré. 18 levél. Nevét Bod Péter emlékére kapta. Két vallásos elmélkedés van benne példákkal megvilágosítva. Szövegei helyenkint a Lobkowitz-kódex szövegeihez kapcsolódnak. Másolója ferencrendi szerzetes lehetett. Másolásának ideje 1520 tájára tehető. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Katona Lajos: Barlám és Jozafát legendája és a Bod-kódex egy példája. Magyar Könyvtár. Budapest, 1905. – Király György: Világbiró Sándor mondája régi irodalmunkban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf. – Holik Flóris: Adalékok kódexeink forrásaihoz. U. o. 1922. évf. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Cornides-kódex. – A budapesti egyetemi könyvtáré. 215 levél. Nevét Cornides Dániel történettudós emlékére nyerte. Legendák és prédikációk vannak benne. Ráskai Lea domonkosrendi apáca másolata az 1514–1519. évkörből. – Volf György: Nyelvemléktár. VII. köt. Budapest, 1878. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Vargha Damján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Budapest, 1916. – Holik Flóris: Adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények, 1922. évf. – Vargha Damján: Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Budapest, 1923. – Timár Kálmán Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Irodalomtörténeti Közlemények. 1925. évf. – U. az: Adalékok kódexeink forrásaihoz. U. o. 1926. évf. – U. az: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Czech-kódex. – A M. T. Akadémiáé, 98 levél. Czech János győri polgármester fedezte fel az érsekújvári ferencrendi kolostor könyvtárában. Másolója egy pálosrendi szerzetes, bizonyos M. fráter a nagyvázsonyi pálosrendi kolostorban 1513-ban készítette Kinizsi Pál özvegye, Magyar Benigna asszony, számára. («Ez könyvet írta F. M. nadságos Benygna asszonnak, nihai Kenesy Pál társának, ő nadsága klastromában Vásomban, mikort irnának Krisztus sziletésének utána ezör ötszáz tizönhárom esztendőben.») Voltaképen imádságoskönyv. Imádságai megvannak más kódexekben is. Ezek közül a Festetich-kódex vehető leginkább a Czech-kódex kiegészítőjének, amennyiben a Czech-kódexben megvan a Szűz Mária vecsernyéjének gyertyaszentelő-húsvéti része, mely a Festetich-kódexből elmaradt. A kódex tulajdonosa, Magyar Benigna, dúsgazdag úrnő volt, igen vallásos asszony, de egyben nem mindennapi botrány középpontjába kerülő bűnös személy. 1518-ban még Rómába zarándokol; vele együtt megy harmadik férje, nagyvázsonyi Kereky Gergely; a nagyhetet és a húsvéti ünnepeket az örök városban tölti több veszprémmegyei családdal együtt; s a következő évben orgyilkosokkal megöleti férjét. A halálbüntetéstől II. Lajos király kegyelme menti meg, az eset közelebbi körülményeit azonban homály fedi. – A díszes kódexet először Döbrentei Gábor tette közzé Régi magyar nyelvemlékek. II. köt. Buda, 1840. – Másodszor Volf György: Nyelvemléktár. XIV. köt. Budapest, 1890. – Zolnai Gyula Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: Világiak régi magyar imádságoskönyvei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1895. évf. – Boros Alán: Zsoltárfordítás a kódexek korában. Budapest, 1903. – Gondán Felicián: A középkori magyar pálosrend és nyelvemlékei. Pécs, 1916. – Timár Kálmán: Magyar kódex családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Debreceni-kódex. – A XVIII. század közepén jutott a debreceni református kollégium könyvtárába. Annak idején olyan féltékenyen őrizték, hogy Kölcsey Ferenc csak lopva másolhatta le Kazinczy Ferenc számára, aki szerette volna kiadni szövegét. 316 levél. Hat ismeretlen kéz másolása 1519-ből. A legendákon kívül példák, elmélkedések és prédikációk vannak benne. A legendák száma közel félszáz. Fordítójuk érdeme, hogy kísérletet tett egy egész évre szóló magyar legendárium összeállítására. Főforrása Petrus De Natalibus legendagyüjteménye volt, azonkívül kimutatható még szövegeiből a Legenda Aurea és a Pomerium felhasználása. A kódex ferencrendi eredetű és a klarissza-apácák számára készült. A XVII. században a csiksomlyói ferencesek birtokában bukkant fel, a Székelyföldről Szatmár-megyébe került, innen 1753-ban a debreceni református főiskolába. – Volf György: Nyelvemléktár. XI. köt. Budapest, 1882. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: Középkori legendáink és a Legenda Aurea. Budapest. 1911. – Király György: A Margit-legenda és rokonai. Irodalomtörténeti Közlemények, 1915. évf. – Vargha Damján: Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Budapest, 1923. – Timár Kálmán: A Debreceni-kódex két példája. Irodalomtörténeti Közlemények. 1924. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Tímár Kálmán: Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Irodalomtörténeti Közlemények. 1925. évf. – U. az: Adalékok kódexeink forrásaihoz. U. o. 1926. évf. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Domonkos-legenda. – A M. Nemzeti Múzeumé. 108 levél. Tartalma: Szent Domonkos élete. Ráskai Lea domonkos-rendi apáca másolata 1517-ből. – Komáromy Lajos és Királyi Pál: Nyelvemléktár. III. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Katona Lajos: Az Ehrenfeld- és Domonkos-kódex forrásai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1903. évf. – Vargha Damján: Speculum Humanae Salvationis és a magyar kódexirodalom. Akadémiai Értesítő. 1912. évf. – U. az: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Holik Flóris: Adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922. évf. – Rössler Mária: Magyar domonkosrendi példák és legendák. Kassa, 1927. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Döbrentei-kódex. – A gyulafehérvári püspöki könyvtáré. 262 levél. Neve Döbrentei Gábor emlékét őrzi. Halábori Bertalan egri egyházmegyei pap másolata az 1508. évből. Liturgikus célú könyv. Az otthoni vallásgyakorlat és a templomi istentisztelet céljait szolgálta. A katolikus szertartásoknak megfelelő módon csoportosítja a szentírási szövegeket s a misekönyv, breviárium megfelelő részeit. Tartalma: a zsoltárok fordítása, az Énekek Éneke, Jób könyvének néhány része, a passió, prédikációk, breviáriumi dícséretek és evangéliumi darabok. Egy meglehetősen értelmetlen verses találós mese is van benne. A kódex ismeretlen bibliafordítója ismerte a legrégibb magyar bibliafordítást s hellyel-közzel fel is használta szövegét. – Volf György: Nyelvemléktár. XII. köt. Budapest, 1884. – Pál Antal: A Döbrentei-kódex nyelvi sajátságai. Gyulafehérvári kat. főgimnázium értesítője. 1889. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Hubert Emil: Ki volt Bertalan pap, a Döbrentei-kódex másolója? Magyar Könyvszemle. 1898. évf. – Boros Alán: Zsoltárfordítás a kódexek korában. Budapest, 1903. – Szily Kálmán: A Döbrentei-kódex viszonya a Münchenivel. Magyar Nyelv. 1912. évf. – Pataki Erzsébet: Az íző kódexek nyelvéről. Szeged, 1912. – Mészöly Gedeon A Döbrentei-kódex evangéliumai és a Müncheni-kódex. Magyar Nyelv. 1913. évf. – U. az: A Döbrentei-kódex zsoltárai és az Apor-kódex. U. o. 1914. évf. – Farkas Gyula: A Döbrentei-kódex és Komjáthy Benedek. Magyar Nyelv. 1914. évf. – Mészöly Gedeon: A Döbrentei-kódex és az Apor-kódex második keze. Irodalomtörténeti Közlemények. 1915. évf. – Négyesy László: Szerzelék középkori verses emlékeinkhez. Irodalomtörténet. 1915. évf. – Vargha Damján: A Döbrentei-kódex mint Halábori Bertalan pap írása. A Szent István Akadémia Értesitője. 1919. évf. – Timár Kálmán: Prémontrei-kódexek. Kalocsa, 1924. – Harsányi István: A magyar biblia. Budapest, 1927. Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Érdy-kódex. – A M. N. Múzeumé. 334 levél. Első ismertetőjének, Érdy János múzeumi őrnek, nevét viseli. Szövegbőség dolgában minden más kódexet felülmúl. Másolója, egy névtelen kartauzi szerzetes, 1524-ben kezdte és 1527-ben fejezte be munkáját. Az ismeretlen nevű kartauzi a legnagyobb valószínűség szerint a veszprémmegyei lövöldi kartauzi kolostorban élt, amint egyik megjegyzéséből következtethető. Kódexének tartalmát egész évre való prédikációk s az egyházi év kilencven főbb szentjének legendái alkotják. A prédikációk Temesvári Pelbárt hatását mutatják, a legendák nagyobbrészt Jacobus De Voragine szövegére vezethetők vissza. – Volf György Nyelvemléktár. IV–V. köt. Budapest, 1876. – Dedek Crescens Lajos A kartauziak Magyarországon. Budapest, 1889. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Katona Lajos: Az Érdy-kódex egy fejezetéről. Akadémiai Értesitő, 1909. évf. Horváth Cyrill: Középkori legendáink és a Legenda Aurea. Budapest, 1911. – Ábrahám Lambert: Az Érdy-kódex kora. Irodalomtörténet. 1913. évf. – Blanár János: Az Érdy-kódex mondattanából. Lévai kat. gimnázium értesítője. 1913. – Holik Flóris: Alsáni Bálint és az Érdy-kódex. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922. évf. – U. az: Az Érdy-kódex egy helyéről. U. o. 1923. évf. – Vargha Damján Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Budapest, 1923. – Timár Kálmán: Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Irodalomtörténeti Közlemények. 1925. évf. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények, 1927–1929. évf.
Érsekújvári-kódex. – A M. T. Akadémiáé. Az érsekújvári ferencrendi szerzetesek ajándékozták az Akadémiának. 290 levél. Tartalmát Alexandriai Szent Katalin verses legendáján kívül evangéliumi szakaszok, vallásos elmélkedések, prédikációk, példák és legendák alkotják. Három másolója felváltva dolgozott rajta az 1529–1531. években. Legnagyobb részét Sövényházi Márta domonkosrendi apáca másolta szövegei során többször kérte olvasóit, hogy másolata üdvösséges voltát tekintsék s ne törődjenek azzal, ha esetleg nem írt szépen. A két másik másoló szintén domonkosrendi apáca lehetett. Maga a kódex olyan terjedelmes, hogy szövegbőség tekintetében csak az Érdy-kódex és a Jordánszky-kódex haladja felül. A kódexét Czech János győri polgármester fedezte fel az érsekújvári ferencrendi kolostor könyvtárában 1833-ban. – Szövegét Volf György tette közzé: Nyelvemléktár. IX–X. köt. Budapest, 1888. – A kódexben megőrzött verses Katalin-legendával behatóan foglalkoztak: Toldy Ferenc, Szilády Áron, Horváth Cyrill, Katona Lajos: l. a verses Katalin-legendáról szóló fejezetet. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Vargha Damján: Speculum Humanae Salvationis és a magyar kódexirodalom. Akadémiai Értesítő. 1912. évf. – U. az: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Király György: Világbíró Sándor mondája régi irodalmunkban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf. – Vargha Damján: Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Budapest, 1923. – Timár Kálmán Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Irodalomtörténeti Közlemények. 1925. évf. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf. – U. az: Magyar kódex-családok. U. o. 1927–1929. évf.
Festetich-kódex. – A keszthelyi Festetich-könyvtáré. 208 levél. Egy nagyvázsonyi pálosrendi szerzetes másolta. Kinizsi Pál özvegye, Magyar Benigna asszony, számára készült. Zsoltárai szoros összefüggésben állnak a Czech-kódex zsoltáraival. Ezek a fordítások jobbak, mint az Apor-kódexéi. Egyik részlete hű fordítását adja Petrarca olasz költő latinul írt bűnbánó ájtatosságainak: a Septem Psalmi Poenitentialesnek. A gyönyörűen díszített imádságoskönyv a közfelfogás szerint 1493 körül készült, mivel egyik imádsága az 1494-ben elhunyt Kinizsi Pál betegségéről szól. («Pál uram betegségéről szerzett imádság.») Valószínűbb azonban, hogy kora azonos testvérkódexének, a Czech-kódexnek, korával. (1515.) A Kinizsi Pál betegségével kapcsolatos régebbi imádságot kegyeletből vették be a kódex szövegébe. – Volf György: Nyelvemléktár. XIII. köt. Budapest, 1885. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: Világiak régi imádságoskönyvei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1895. évf. – Boros Alán: Zsoltárfordítás a kódexek korában. Budapest, 1903. – Katona Lajos: A Festetich-kódex bűnbánó zsoltárai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1905. évf. – Gondán Felicián A középkori magyar pálosrend és nyelvemlékei. Pécs, 1916. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf. – U. az: Nyelvújítás nyoma a Festetich-kódexben. Magyar Nyelv. 1929. évf.
Gömöry-kódex. – Gömöry Károly pesti gyógyszerész ajándékából jutott a M. N. Múzeum birtokába. 164 levél. Legnagyobb részét egy Katalin nevű apáca másolta 1516-ban, egy részét Tétényi Pál pálosrendi vikárius. A többi hét másoló és bejegyző neve ismeretlen. Imádságok vannak benne. Egy ideig azt tartották, hogy a kódex világi úrnő számára készült imádságos könyv gyanánt, utóbb ez a feltevés megdőlt. Az a Krisztina, akinek kedvéért Katalin dolgozott, maga is apáca volt s nem világi asszony. – Volf György: Nyelvemléktár. XI. köt. Budapest, 1882. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Timár Kálmán: Prémontrei kódexek. Kalocsa, 1924. – U. az: Adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények, 1926. – U. az: Magyar kódexcsaládok. U. o. 1927–1929. évf.
Guary-kódex. – A M. T. Akadémiáé. Guary Miklós földbirtokos ajándékozta az Akadémiának 1835-ben. 67 levél. Másolója egy névtelen ferencrendi szerzetes volt, még pedig a franciskánus-rend salvatorianus ágából azaz a szigorúbb életrendet követő cseri barátok közül. Kora a XVI. század eleje. Vallásos elmélkedések és tanítások vannak benne. – A kódexet először Döbrentei Gábor adta ki: Régi magyar nyelvemlékek. VI. köt. Buda, 1846. – Másodszor a Nyelvemléktár XV. köt: ben jelent meg. Budapest, 1908. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf. – U. az: Magyar kódex-családok. U. o. 1927–1929. évf.
Gyöngyösi-kódex. – A M. T. Akadémiáé. 35 levél. Négy ismeretlen kéz munkája a XVI. század elejéről. Tartalmát imádságok teszik. Megvan benne a Szent László királyról szóló ének és a Mátyás király halálára szerzett emlékdal. A harmadik kéz írójának nevét is ismerjük Biró Pál. Egyházi ember volt, hihetőleg nem puszta másoló, hanem fordító is, mivel munkájában állandó a javítás és sok a törlés. Három más társával együtt készített imádságos könyve valószínűleg apácák számára készült. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Timár Kálmán: Prémontrei kódexek. Kalocsa, 1924. – U. az: Magyar kódex-családok. Irodalomtötrténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Horvát-kódex. – A M. N. Múzeumé. 137 levél. Nevét Horvát István emlékére kapta. Ráskai Lea domonkosrendi apáca másolata 1522-ből. Tartalma: elmélkedések, két prédikáció és Szent Bernát mondásai a szerzetesi életről. – Volf György: Nyelvemléktár. VI. köt. Budapest, 1877. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Vargha Damján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Timár Kálmán: Adalékok kódexeink forrásaihoz. irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf. – U. az: Magyar kódex-családok. U. o. 1927–1929. évf.
Jordánszky-kódex. – Az esztergomi főszékesegyház könyvtáráé. 196 levél. Nevét egykori tulajdonosáról, Jordánszky Elek felszentelt püspökről, nyerte. Szövegbőségre nézve csak az Érdy-kódex múlja felül. Elejétől végig egy kéz másolása. Ismeretlen másolója az ószövetségi rész másolását 1519-ben, a négy evangéliumét 1516-ban végezte be. Nyelvjárása meglepő egyezéseket mutat a mai alsódrávai nyelvjárással. Ezt a bibliafordítást egy időben Bátori László pálosrendi szerzetes munkájának tartották, de ez a feltevés nincs bebizonyitva. Bátori László a XV. század második felében a budaszentlörinci pálos kolostor tagja volt, megírta több szent ember életrajzát s állítólag magyarra fordította az egész Szentírást. A hagyomány szerint Mátyás király a budai királyi könyvtárban őriztette kéziratát. Hogy valóban elkészült-e fordítása, kétséges; de ha megvolt, akkor sem állítható, hogy azonos a Jordánszky-kódexben található szöveggel. – Volf György: Bátori László és a Jordánszky-kódex bibliafordítása. Budapest, 1879. – U. az: Régi magyar nyelvemlékek. V. köt. Budapest, 1888. – Zolnai Gyula Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Veinstein-Hevess Kornél: A Jordánszky- és Érdy-kódex. Magyar Nyelvőr. 1894–1895. évf. – Suhajda Lajos: Az Érdy- és a Jordánszky-kódex kétbetűs magánhangzói. Nyelvtudományi Közlemények. 1901. évf. – Sigray Pál: Boldog Bátori László méltatása. Századok. 1911. évf. – Timár Kálmán: Prémontrei kódexek. Kalocsa, 1924. – Harsányi István: A magyar biblia. Budapest, 1927. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Kazinczy-kódex. – A M. N. Múzeumé. 101 levél. Neve Kazinczy Ferenc emlékét őrzi. Három névtelen ferencrendi szerzetes másolta 1526-ban, 1527-ben és 1545-ben. Prédikációkat, példákat és legendákat foglal magában. Szűz Mária és Szent Ferenc tisztelete keresztülvonul a kódex egész szövegén. A Szent Anna asszonyhoz intézett imádság szövegének erejével «tízezer halálos bűneinek és húszezer bocsánandó bűneinek kínját óttya meg Alexander pápa». – Volf György: Nyelvemléktár. VI. köt. Budapest, 1877. – Zolnai Gyula Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Hatvani János: A Kazinczy-kódex nyelvjárása a Tihanyi-kódexszel való egyezés kapcsán. Budapest, 1915. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Keszthelyi-kódex. – A keszthelyi Festetich-könyvtáré. 226 levél. Másolója, Velikei Gergely ferencrendi szerzetes, a vasmegyei Lékán másolta 1522-ben. Tartalmát zsoltárok, himnuszok és imádságok alkotják. Szövege jórészt megegyezik a Kulcsár-kódex szövegével. – Volf György: Nyelvemléktár. VIII. köt. Budapest, 1885. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Kardos Celesztin: A Keszthelyi-kódex alaktana és mondattana. Esztergom, 1896. – Boros Alán: Zsoltárfordítás a kódexek korában. Budapest, 1903. – Frick József: A középkori magyar himnuszköltészet. Kolozsvár, 1910. – Kovácsy Jenő: A Kulcsár- és a Keszthelyi-kódex szótana. Brassó, 1912. – Horváth Cyrill: Három középkori versezet. Budapesti VIII. ker. községi reáliskola értesítője. 1915. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Krisztina-legenda. – A M. N. Múzeumé. 23 levél. Tartalma: Szent Krisztina élete. Másolója ismeretlen. A másolás ideje a XVI. század elejére tehető. – Szövegét először Toldy Ferenc adta közre: Régi magyar legendák tára. V. köt. Pest, 1858. – Másodszor Volf György Nyelvemléktár. VII. köt. Budapest, 1878. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill A Krisztina-legenda. Irodalomtörténeti Közlemények. 1923. évf. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. U. o. 1927–1929. évf. – Horváth Cyrill: A Krisztina-legendáról. Budapesti VIII. ker. községi Vörösmarty Mihály reáliskola értesítője. 1929.
Kriza-kódex. – A M. T. Akadémiáé. 43 levél. Neve Kriza János emlékét őrzi. Garai Pál domonkosrendi szerzetes másolata 1532-ből. Imádságok vannak benne. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Vargha Damján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Kulcsár-kódex. – A M. N. Múzeumé, 189. levél. Neve egykori tulajdonosának, Kulcsár Istvánnak, emlékét őrzi. Pápai Pál ferencrendi szerzetes másolása az 1539. évből. Tartalma: a zsoltárok fordítása és néhány imádságos darab. Szövege jórészt megegyezik a Keszthelyi-kódex szövegével. Zsoltárfordításai eléggé sikerültek. – Volf György: Nyelvemléktár. VIII. köt. Budapest, 1879. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Boros Alán: Zsoltárfordítás a kódexek korában. Budapest, 1903. – Frick József: A középkori magyar himnuszköltészet. Kolozsvár, 1910. – Kovácsy Jenő: A Kulcsár- és a Keszthelyi-kódex szótana. Brassó, 1912. – Timár Kálmán: Néhány ferencrendi írónkról. Irodalomtörténet. 1914. évf. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Lányi-kódex. – A M. T. Akadémiáé. Lányi Károly katolikus plébános ajándékozta az Akadémiának. 218 levél. Apáca-regulák vannak benne. Három másoló munkája 1519-ből. A másolók közül csak Kálmáncsei László premontrei szerzetes neve ismeretes. A kódex voltaképen utasítás a veszprémmegyei somlyóvásárhelyi premontrei apácák számára, hogy miként kell napi zsolozsmájukat elvégezni. A somlyóvásárhelyi apácák 1566 után a török veszedelem miatt a Klára-szüzek pozsonyi kolostorába költöztek, később minden felszerelésük a klarisszákra szállt, 1782-ig ők őrizték a régi kéziratot, ekkor József császár eladatta a Klára-szüzek értékeit, így jutott a kódex egy nagyszombati gyógyszerész tulajdonába s innen, Lányi Károly közvetítésével, a M. T. Akadémia könyvtárába. – Volf György: Nyelvemléktár. VII. köt. Budapest, 1878. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Karácsonyi János: A Lányi-kódexet nem ferencrendiek, hanem premontreiek írták. Magyar Nyelv. 1921. évf. – Timár Kálmán: Prémontrei-kódexek. Kalocsa, 1924. – Timár Kálmán Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények, 1927–1929. évf.
Lázár-kódex. – A M. T. Akadémiáé. 115 levél. Nevét a Lázár-család emlékére kapta. Ez a család a kódexet hosszú időn keresztül őrizte. Hat ismeretlen kéz munkája a XVI. század második negyedéből. Másolói minden bizonnyal klarissza-apácák voltak. Imádságok, elmélkedések és legendák vannak benne. A Szent Ferencről és Szent Kláráról szóló részleteken kívül említhetők szövegei közül Szent Brigitta imádságai. A kódex 189. lapján ezt olvassuk: «Kérlek, mindenható Atya Istennek szent fia, én édes Uram Jézus, hogy engemet, te méltatlan bűnös szolgálóleányodat, Katerinát, méltólj megódoznod». Az egyik másoló tehát Katalin apáca volt. – Szily Kálmán: Jelentés a Lázár-kódexről. Akadémiai Értesítő. 1896. évf. – Nyelvemléktár. XV. köt. Budapest, 1908. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Lobkowitz-kódex. – A Lobkowitz hercegi család csehországi raudnitzi könyvtáráé. 176 levél. Ferencrendi eredetű. Három ismeretlen klarissza-apáca másolása 1514-ből. Tartalmát imádságok, elmélkedések, példák és legendák alkotják. Szép benne Szent Elek legendája és Szent Klára élete. Szent Bonaventura ferencrendi szerzetes és biborospüspök egyik művéből is közöl fordítást: a De perfectione vitae ad sorores-ből. Megvan benne az Imitatio Christi egyik részletének magyar fordítása is, de nem Kempis Tamás, hanem Clairvauxi Szent Bernát neve alatt. Szövegei helyenkint a Bod-kódex, Debreceni-kódex és Weszprémi-kódex szövegeihez kapcsolódnak. – Volf György Nyelvemléktár. XIV. köt. Budapest, 1890. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: Kódex-tanulmány ok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1894. évf. – Gáspár Leó: A Lobkowitz-kódex nyelvi ismertetése. Budapest, 1896. – Katona Lajos: Újabb adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1906. évf. – Simonyi Kálmán: A Lobkowitz-kódex hang- és alaktani sajátságai. Budapest, 1908. – Király György: Világbiró Sándor mondája régi irodalmunkban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf. – Holik Flóris: Adalékok kódexeink forrásaihoz. U. o. 1922. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti közlemények. 1927–1929. évf.
Margit-legenda. – A M. N. Múzeumé. 116 levél. Árpádházi Boldog Margit életét foglalja magában. Ráskai Lea domonkosrendi apáca másolata 1510-ből. Az elején csonka és végén befejezetlen kézirat másolója előkelő főnemesi nemzetség gyermeke volt s életének egy részét ugyanott töltötte, ahol Boldog Margit, a Nyulakszigetén azaz a mai Margitszigeten. A szorgalmas szüz a Margit-legendán kívül a Cornides-kódexet, Szent Domonkos életét, a Példák Könyve első felét és a Horváth-kódexet másolta s mindenütt ragaszkodott a maga következetes helyesírásához. Az ország ügyei iránt a kolostor falai mögött is élénken érdeklődött. A Cornides-kódex lapjain 1514-ben panaszosan említette a parasztlázadást, 1518-ban nagy érdeklődéssel tekintett a bácsi gyűlés elé, 1519-ben feljegyezte a nádor halálát. Mivel 1522-ben még irogatott, valószínűleg megérte azt az időt is, mikor margitszigeti apácatársnői a törökök elől 1529-ben a nagyváradi klarisszákhoz költöztek. A magyarnyelvű Margit-legenda Ráskai Lea-féle kézirata innen került Nagyszombatba, majd Pozsonyba, ahol a klarisszák kolostorában őrizték mindaddig, míg végre 1836-ban a M. N. Múzeum birtokába jutott. – A legenda szövegét először Pray György adta ki: Vita S. Elisabethae viduae nec non B. Margaritae virginis. Nagyszombat, 1770. – Legjobb az a szöveg, melyet Volf György tett közzé: Nyelvemléktár. VIII. köt. Budapest, 1879. – Magyarázatos részletek Zolnai Gyula kiadásában: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás korában. Budapest, 1894. – Mai nyelvre átirt szövege Baros Gyula jegyzeteivel: Boldog Margit legendája. Budapest, 1927. – Egyéb kiadásairól és a legendára vonatkozó irodalomról: a Margit-legendáról szóló szakaszban.
Nagyszombati-kódex. – Az esztergomi érseki könyvtáré. 397 lap. Ferencrendi eredetű. Másolója ismeretlen. Másolásának ideje: 1512 és 1513. Elmélkedések; tanitások és imádságok vannak benne. – Komáromy Lajos és Király Pál: Nyelvemléktár. III. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Vargha Dámján: Seuse Henrik Amand a magyar kódexirodalomban. Budapest, 1910. – U. az: A legrégibb magyar bűnjegyzék forrása. Irodalomtörténeti Közlemények. 1914. év f. – U. az: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Jakubovich Emil: A Nagyszombati-kódex írója. Magyar Nyelv. 1917. évf. – Horváth Cyrill: Középkori magyar versek. Irodalomtörténet. 1923. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Nádor-kódex. – A budapesti egyetemi könyvtáré. 353 levél. Nevét József nádor tiszteletére kapta. Ferencrendi kéz másolata 1508-ból. Oktató beszédek, legendák, Mária siralma, Krisztus kínszenvedésének története és Philibertus látomása olvasható benne. Két egyházi éneke hangjegyekkel van ellátva: magyar szöveget ehelyütt kísérnek először hangjegyek. A két dallam mindenesetre külföldi származású. A kódex az óbudai klarisszák számára készült, tehát ferencrendi eredetű. Óbudáról a Klára-szüzek 1541 ben a pozsonyi kolostorba vitték, innen árvereztette el II. József császár 1782-ben. Új tulajdonosa, Winkler Mihály pécsi kanonok, 1801-ben a pesti egyetem könyvtárának ajándékozta. – A kódex szövegét először Toldy Ferenc adta közre: Nádor-kódex. Buda, 1857. – Új kiadása: Nyelvemléktár. XV. köt. Budapest, 1908. – Zoltvány Irén: A Nádor-kódex nyelvi sajátságairól. Nyelvtudományi Közlemények. 1887–1889. évf. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Katona Lajos: Túlvilági látomások kódexeinkben. Akadémiai Értesítő. 1907. évf. – Vargha Damján: A legrégibb magyar bűnjegyzék forrása. Irodalomtörténeti Közlemények. 1914. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Peer-kódex. – A M. N. Múzeumé. 298 levél. Neve egykori tulajdonosának, Peer Jakab kegyesrendi tanárnak, emlékét őrzi. Hat ismeretlen kéz írása a XVI. század elejéről. Imádságok, legendák és énekek vannak benne. A harmadik kéz tartotta fönn számunkra Vásárhelyi András Mária-énekét, Apáti Ferenc feddő énekét és a Szent László királyról szóló éneket. A kódex egy Simon nevű világi úr megrendelésére és használatára készült imádságoskönyvnek. Eszerint a világiak imádságoskönyvei közé tartozik, csakúgy mint a Czech-kódex és a Festetich-kódex. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: Világiak régi magyar imádságos könyvei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1895. évf. – Horváth Cyrill: Középkori magyar versek. Irodalomtörténet. 1923. évf. – Timár Kálmán: Prémontrei kódexek. Kalocsa, 1924. – U. az: Magyar kódexcsaládok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Példák könyve. – A budapesti egyetemi könyvtáré. 43 levél. Huszonnégy példa található benne. Három női kéz másolása. Ezek közül az első Ráskai Leáé az 1510. évből. A példák sorába bele van ékelve a Halál Himnusza: egy középkori latin versnek prózai fordítása. Az ismeretlen szerző és magyar fordítója a halál könyörtelen végzetességén panaszkodik. «Néminemű bölcs szerzé e verseket, ezen képen mondván: Elmegyek meghalni, mert a halál bizony, de a halálnak órájánál semmi bizonytalanabb: jóllehet bizonytalan legyen, de magam azért elmegyek meghalni.» A névtelen magyar fordító elég formásan alakította az idegen szöveg egyik-másik mondatát. Az Élet És Halál Párbeszéde is külföldi latin vers szövegén alapszik s épen úgy a példák közé van tűzve, mint az előbbi szöveg. Az ismeretlen szerző és magyar fordítója ebben is a földi élet nyomorúsága miatt kesereg. – Volf György: Nyelvemléktár. VIII. köt. Budapest, 1879. – Horváth Cyrill: Kódexirodalmunk példái s a Példák Könyve. Bajai kat. gimnázium értesítője. 1892. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Katona Lajos: Adalékok kódex-irodalmunk forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények, 1899. évf. – U. az: Két középkori latin versezet régi magyar fordítása. U. o. 1900. évf. – Vargha Damján; A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Holik Flóris: Az egyszerű tolvajról és remetéről. Irodalomtörténeti Közlemények. 1919–1921. évf. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. U. o. 1927–1929. évf.
Pozsonyi-kódex. – A pozsonyi ferences rendtartományi könyvtár tulajdona. 34 levél. 1520-ban másolták. Három másolója közül csak Mihály deák neve ismeretes. Mihály valószinüleg a papi pályára készült s a maga kódexrészét rokonának, egy E. kezdőbetűs apácának, kedvéért írta. A kódex tartalma jórészt megegyezik a Gyöngyösi-kódexszel és a Thewrewk-kódexszel. Imádságok és evangéliumi szakaszok találhatók benne. – Volf György: Nyelvemléktár. XIII. köt. Budapest, 1885. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Schmidt Győző: A Pozsonyi-kódex nyelvi sajátságai. Nyelvtudományi Közlemények. 1894. évf. – Gábriel Gottfried: A Pozsonyi-kódex felfedezett eredeti kézirata. Magyar Nyelv. 1915. évf. – Timár Kálmán: Prémontrei kódexek. Kalocsa, 1924. U. az: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Sándor-kódex. – A budapesti egyetemi könyvtáré. 20 levél. Neve Sándor István emlékét őrzi. Egy ismeretlen domonkosrendi apáca másolta 1521 táján. Erkölcstanító példák vannak benne. Megőrizte továbbá Tundal Lovag Látomásának töredékét és Hrotsvitha gandersheimi apáca egyik drámájának, a Három Keresztény Leány Legendájának, fordítását. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Vargha Damján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Simor-kódex. – A 7 levélből álló kézirat Simor János esztergomi érsek ajándékából a M. N. Múzeum tulajdona. Assisi Szent Ferenc életéből nyujt néhány töredéket. Ferencrendi másolója azonos a Nagyszombati-kódexével, a Nádor-kódexéval és a Debreceni-kódex hatodik kezével. Tartalmi szempontból a Virginia-kódexhez kapcsolódik, szöveg és forrás dolgában ennek ikertestvére. Kora a XVI. század elejére tehető. – Volf György: Nyelvemléktár. VII. köt. Budapest, 1878. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1297–1929. évf.
Székelyudvarhelyi-kódex. – A székelyudvarhelyi katolikus főgimnáziumé. 188 levél. Tartalma: Judit könyve, Szent Anselmusnak néhány irata, Jézus tanításainak szentírási szövege és példákkal teletűzdelt vallásos elmélkedések. Értékesebb részeit Nyujtódi András ferencrendi szerzetes fordította latinból magyarra. A székely barát 1509 táján a krakkói egyetemen tanult s 1526 körül testvérhuga, Nyujtódi Judit, számára készítette fordítását. A szentírási Judit könyvének magyar szövegét így fejezte be: «Ezen szerént végeztetik az Szent Judith asszonynak ő könyve az derék Szentírásnak betüje szerént, az mi boldog szent atyánknak Páduai Szent Antalnak estin, Urunk Krisztus Jézusnak az Szüz Mária méhétől születésének utánna ezerötszázhuszonhatod esztendőben… Imé azért én szerető hugom, Nyujthody Judith, az te neveden való szent asszonynak könyve, melyet én, az te szegény bátyád, Nyujthody fráter András, megírtam az diáki bötüről az magyar nyelvre, a tehozzád való atyafiságos szeretetnek miatta meggyözettetvén és hogy ne lennél az te celládban az te szentednek könyve nélkül, de vallanád az te lelkednek vigasztalására. Ne nézzed kedég szerető hugom ez írásnak az ő paraszt voltát, hanem az ő igaz értelmét, kiben hamisat nem lelsz». Nemes lélekre mutató vallomás és irodalomtörténetileg is tanulságos sorok az erdélyi Tövis kolostorában élő ferencrendi szerzetes ajkairól. – A kódex szövegét Szabó Samu rendezte sajtó alá: A Székelyudvarhelyi-kódex. Budapest, 1907. Különlenyomat a Nyelvemléktár XV. kötetéből Simonyi Zsigmond nyelvészeti és Lukinich Imre könyvészeti bevezetésével. – Zádor Béla: A Székelyudvarhelyi-kódex kiadásához. Magyar Nyelvőr. 1913. évf. – Király György Világbiró Sándor mondája régi irodalmunkban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Teleki-kódex. – A marosvásárhelyi Teleki-könyvtáré. 191 levél. Négy másolója közül csak Sepsiszentgyörgyi Ferenc ferencrendi szerzetes neve ismeretes. A másolás évei: 1525, 1526, 1530, 1531. Tartalma: legendák, példák, elmélkedések, imádságok és szerzetesi regulák. Legendái közül Ádám és Éva történetében tanulságosan szemlélhető, mennyire megbővítette a jámbor keresztény képzelet az első emberpár életének történetét. Szent Anna legendája Jézus nagyanyjának életét beszéli el. Szent Makárius legendája kalandos életrajz. A kódex egyik másolójáról, Ferenc Sepsy Zentgoergy fráterről, tudjuk, hogy a Székelyföldön élt, 1533 után Budán találjuk, 1538-ban várpalotai házfőnök volt, 1542-ben füleki gvárdián. – Volf György Nyelvemléktár. XII. köt. Budapest, 1884. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Katona Lajos: A Teleki-kódex legendái. Budapest, 1904. – Timár Kálmán Néhány ferencrendi írónkról. Irodalomtörténet. 1914. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények, 1927–1929. évf.
Thewrewk-kódex. – A M. T. Akadémiáé. 158 levél. Először Ponori Thewrewk József hívta fel rí a figyelmet. Hat ismeretlen kéz másolata 1531-ből. Különféle imákon kívül megvan benne Vásárhelyi András Mária-éneke és Szent Bernát himnusza a felfeszített Krisztushoz. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Katona Lajos: Újabb adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1906. évf. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. U. o. 1927–1929. évf.
Tihanyi-kódex. – A tihanyi szentbenedekrendi apátság könyvtáráé. 200 levél. Egy ismeretlen ferencrendi szerzetes másolta az 1530–1532. években. Nagyobbára prédikációk találhatók benne. – Volf György: Nyelvemléktár. VI. köt. Budapest, 1877. – Szilády Áron: Temesvári Pelbárt élete és munkái. Budapest, 1880. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Kausch Mihály: A Tihanyi-kódex nyelvezete. Budapest, 1901. – Holik Flóris: Mária vakító szépsége. Irodalomteténeti Közlemények. 1919–1921. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. I. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódexcsaládok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Virginia-kódex. – A M. T. Akadémiáé. 150 lap. Nevét Dessewffy Virginia grófnő emlékére kapta. Egy ismeretlen klarissza-apáca másolta a XVI. század elején. Tartalmi szempontból legközelebbi rokona a Jókai-kódex. Szent Ferenc életén kívül vallásos oktatások és apácáknak való regulák vannak benne. A kódex a világi éneklést, az énekmondást és a hahotázást a főbűnök közé sorozza. A magyar szövegek forrásául szolgáló latin szövegrészek mind ismeretesek. (Pisai Bertalan, Voragói Jakab, Herolt János és Szent Jeromos munkái.) A kódexet az óbudai Klára-szüzek 1541-ben Pozsonyba vitték, ott is maradt mindaddig, míg II. József császár a klarisszák egyéb ingóságaival együtt 1782-ben el nem árvereztette. Így került a tiszalöki plébániára, innen küldte be gróf Dessewffy Virginia a M. T. Akadémiának 1844-ben. – Komáromy Lajos és Király Pál: Nyelvemléktár. III. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Katona Lajos: A Virginia-kódex Ferenc-legendái. Akadémiai Értesítő. 1903. évf. – Szily Kálmán: A Virginia-kódex. Magyar Nyelv. 1920. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 171-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények, 1926. évf. – U. az: Magyar kódex-családok. U. o. 1927–1929. évf.
Vitkovics-kódex. – A M. N. Múzeumé. 54 levél. Nevét Vitkovics Mihály emlékére kapta. Ferencrendi eredetű. Ismeretlen másolója, egy klarissza-apáca, 1525-ben készítette. Nyelvi tanulságokat nyujtó része az új szerzetesek regulája Szent Bonaventura latin szövege nyomán. Régebben ehhez a kódexhez tartozott a most különálló: Miskolci-töredék. – Volf György: Nyelvemléktár. VII. köt. Budapest, 1878. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Szakács Béla: A Vitkovics-kódex nyelvi sajátságai. Győr, 1898. – Német Gábor: A Vitkovics-kódex nyelvjárása. Budapest, 1907. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Weszprémi-kódex. – A budapesti egyetemi könyvtáré. 75 levél. Neve Weszprémi István debreceni tudós orvos emlékét őrzi. Ferences eredetű. Két ismeretlen kéz írása a XVI. század első negyedéből. Tartalma: Krisztus kínszenvedéséről való prédikáció és Szent Bonaventura könyve az élet tökéletességéről. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest. 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Sarneczky Gellért: A régi és a mai magyar nyelv szóragozása. Nagyváradi kat. gimnázium értesítője. 1905. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Timár Kálmán: Magyar kódexcsaládok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf.
Winkler-kódex. – A budapesti egyetemi könyvtáré. Ide Winkler Mihály pécsi kanonok ajándékából jutott. 184 levél. Ismeretlen kéz munkája 1506-ból. Tartalmát naptár, énekek, imádságok, tanítások, elmélkedések, beszédek, evangéliumi darabok s Krisztus kínszenvedésének és halálának története töltik ki. – A kódex szövegét Döbrentei Gábor 1846-ban rendezte sajtó alá, de a kinyomatott ívek csak később kerültek forgalomba Volf György gondozása alatt: Régi magyar nyelvemlékek. IV. köt. 2. darab. Budapest, 1888. – Volt György a Nyelvemléktárban is közreadta. II. köt. Budapest, 1874. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: Középkori magyar versek. Irodalomtörténet. 1923. évf. – Timár Kálmán: Prémontrei kódexek. Kalocsa, 1924. – Hajnóczy Iván: Apokrifák kódexeinkben. Irodalomtörténet. 1926. évf. – Timár Kálmán: Adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf. – U. az: Magyar kódexcsaládok. U. o. 1927–1929. évf.
A XVI. századi kisebb nyelvemlékek közül kiemelhetők:
Csemez-töredék. – A Jordánszky-kódex kiegészítő része az esztergomi főszékesegyház könyvtárának tulajdonában. Ma már egybe van kötve a törzskódexszel. Nevét egykori tulajdonosáról, Csemez József középiskolai tanárról, nyerte. – Toldy Ferenc és Volf György Régi magyar nyelvemlékek. V. köt. Budapest, 1888. – Zolnai Gyula Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894.
Csizió. – A Peer-kódextől különválasztott verses kalendárium a mohácsi csata idejéből való, de szövege részben megegyezik a XV. századi Csizióval. – Heinrich Gusztáv: A magyar cisiók. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1880. évf. – Melegdi János: A legrégibb magyar csizió. Magyar Nyelv. 1918. évf. – Szentjóbi Sándor: A legrégibb magyar csizió. U. o. 1918. évf. – Horváth Cyrill: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1921.
Dóczy Ferenc kötelezvénye. – Az Országos Levéltárnak ez a legrégibb magyarnyelvű oklevele 1511-ből való. A magyar úr írásban kötelezi magát, hogy a nádornak egy értékes paplant ad, ha atyja fiaival folytatott pörét kedvezően intézi el, – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894.
Drágffy János levelei. – Három levél 1524-ből. Az előkelő úr rokonát, Várdai Ferenc erdélyi püspököt, tudósította bennük magánügyeiről és az ország szomorú közállapotáról. – Lukcsics Pál: Drágffy János temesi ispán magyarnyelvű levelei 1524-ből. Magyar Nyelv. 1929. évf.
Drágffy Mária kelengye-lajstroma. – Drágffy János zászlós úr 1516-ban egybeállította hugának, Drágffy Máriának kelengye-jegyzékét. A művelődéstörténeti szempontból is értékes tartalmú írást az Országos Levéltár őrzi. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894.
Gyöngyösi-glosszák. – Az 1912. év tájáról valók. – Melich János: A gyöngyösi glosszák. Nyelvtudományi Közlemények. 1898. évf.
Jankovich-töredék. – A Jordánszky-kódex kiegészítő része a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában. Nevét Jankovich Miklósról nyerte. – Toldy Ferenc és Volf György: Régi magyar nyelvemlékek. V. köt. Budapest, 1888. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894.
Kesserű Mihály békelevele. – Kesserű Mihály boszniai püspök pörösködött hugával, Kesserű Krisztinával, s kibékülésüket 1523-ban írásba foglalták. A kibékülés Verbőczy István és több előkelő úr előtt történt. Az okirat a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Fraknói Vilmos: Verbőczy István életrajza. Budapest, 1899.
Máriabesnyői-töredék. – A nagyszombati jézustársasági rendház könyvtáráé. 2 levél. Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedés töredéke. 1500 táján írhatták. Ferencrendi eredetű. Más néven: Nagyszombati-töredék. – Jablonkay Gábor: A máriabesnyöi-töredék. Magyar Nyelv 1910. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924.
Miskolci-töredék. – A miskolci református gimnázium könyvtáráé. 6 levél. Ferences eredetű. Voltaképen nem önálló maradvány, hanem egyik különválasztott része a Vitkovics-kódexnek. – Volf György: Nyelvemléktár. XIII. köt. Budapest, 1885. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894.
Nagyszombati-töredék. – Ismertetése fentebb: Máriabesnyői-töredék cím alatt.
Somlyóvásárhelyi úrbéri szabályzat. – Az Országos Levéltár őrizetében. A somlyóvásárhelyi prémontrei apácák urbárium a 1514 táján készült, mais meglevő átirata 1593-ban. – Timár Kálmán: Prémontrei kódexek. Kalocsa, 1924.
Thaly-nyelvemlék. – A tiszántúli református egyházkerület levéltárában levő evangélium-magyarázat a XVI. század első negyedéből: 6 levél. – Pápay József: Egy kiadatlan debreceni nyelvemlék. Magyar Nyelv. 1911. évf.
Thurzó Elek szerelmes levele. – Az 1528-ból való írás az Országos Levéltárban van. A tárnokmester kedveskedő hangon ír benne jegyeséhez, Székely Magdolnához. – Zolnai Gyula; Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Lampérth Géza: Thurzó Elek szerelmes levele 1528-ból. Magyar Nyelv, 1917. évf. – U. az: A magyar levélírás kezdete. Századok, 1918. évf. – U. az: Régi magyar levelesláda. Budapest.
Zolnai-glosszák. – Lapszéli és sorközi magyar jegyzetek a budapesti egyetemi könyvtár egyik latin kéziratában a XVI. század elejéről. – A glosszák elnevezését Szily Kálmán indítványozta első ismertetőjük tiszteletére. Magyar Nyelv. 1905. évf.
Az összes középkori magyarnyelvű kódexek felsorolása másolásuk időrendjében:
A XV. század első feléből: a Jókai-kódex. A XV. század második feléből: a Bécsi-kódex, Müncheni-kódex, Apor-kódex. A XVI. század első negyedéből: a Bod-, Festetich-, Guary-, Gyöngyösi-, Lázár-, Peer-, Sándor-, Simor-, Virginia-, Weszprémi-kódex és a Krisztina-legenda. Biztos évszámúak: 1506: Winkler-, 1508: Nádor-, 1508: Döbrentei-, 1510: Példák Könyve-, 1510: Margit-legenda, 1512: Nagyszombati-, 1513: Czech-, 1514: Lobkowitz-, 1514: Cornides-, 1516: Gömöry-, 1516: Jordánszky-, 1517: Domonkos-legenda, 1519: Lányi-, 1519 Debreceni-, 1520: Pozsonyi-, 1521: Apostolok Méltósága-, 1522: Horvát-, 1522: Keszthelyi-, 1525: Vitkovics-, 1525: Teleki-kódex. A XVI. század második negyedéből bezárólag 1539-ig: az Érdy-, Székelyudvarhelyi-, Kazinczy-, Érsekujvári-, Tihanyi-, Thewrewk-, Kriza- és Kulcsár-kódex, ez utóbbi már az 1539. évből.
Kódexeinket szerzőik és másolóik szerint különböző családokba csoportosíthatjuk.
Ferencrendi kezektől származó kódexek: a Debreceni-kódex (egyik másolója P. fráter), Guary-kódex, Jókai-kódex, Kazinczy-kódex, Keszthelyi-kódex (Velikei Gergely másolata), Kulcsár-kódex, (Pápai Pál másolata), Lázár-kódex, Lobkowitz-kódex, Nagyszombati-kódex, Nádor-kódex, Simor-kódex, Székelyudvarhelyi-kódex (Nyujtódi András másolata), Teleki-kódex (egyik másolója Sepsiszentgyörgyi Ferenc), Tihanyi-kódex (F. fráter másolata), Vitkovics-kódex, Weszprémi-kódex. Összesen tizenhat kódex.
Domonkosrendi kezektől származó kódexek: az Apostolok Méltósága, Cornides-kódex (Ráskai Lea másolata), Domonkos-legenda (Ráskai Lea másolata), Érsekújvári-kódex (Sövényházi Márta másolata), Horvát-kódex (Ráskai Lea másolata), Krisztina-legenda, Kriza-kódex (Garai Pál másolata), Margit-legenda (Ráskai Lea másolata), Példák Könyve (Ráskai Lea másolata), Sándor-kódex, Thewrewk-kódex, Winkler-kódex. Összesen tizenkét kódex.
Pálosrendi kódexek: a Czech-kódex (M, fráter másolata), Festetich-kódex, Gömöry-kódex (Tétényi Pál és Katalin apáca másolata). Összesen három kódex.
Kartauzi kódex: az Érdy-kódex.
Premontrei kódex: a Lányi-kódex (Kálmáncsei László).
Világi pap kezétől származó kódex: a Döbrentei-kódex (Halábori Bertalan egri egyházmegyei pap másolata).
Vitás eredetűek: a Bécsi-, Müncheni- és Apor-kódex (ferences, premontrei, bencés, Tamás és Bálint huszita bibliafordítása), Bod-kódex (ferencrendi, domonkosrendi), Jordánszky-kódex (pálos, premontrei, domonkosrendi), Peer-kódex (pálos), Pozsonyi-kódex (premontrei, világi papi), Virginia-kódex (ferencrendi, domonkosrendi).
A kisebb nyelvemlékek közül is nem egynek ismerjük az eredetét vagy legalább másolója szerzetesrendjét: Halotti beszéd (bencés), Gyulafehérvári sorok (ferencrendi), Birk-töredék (Váci Pál domonkosrendi szerzetes másolata), Miskolci-töredék (ferencrendi).
A középkori magyarnyelvű kolostori irodalom művelésében Szent Ferenc és Szent Domonkos rendje szerzett legnagyobb érdemeket. Könyvíró és könyvmásoló buzgóságukat tizenhat ferencrendi és tizenkét domonkosrendi kódex hirdeti. Kívülük más szerzetesrendnek is vannak érdemei a magyar irodalom megalapozásában. A pálosok írói tevékenységére három kódex vet fényt; maradt emléke a kartauziak, premontreiek és világi papok irodalmi munkásságának is. A másolók szorgalmára jellemző adat, hogy Ráskai Lea másolataiból közel ezerháromszáz lap szöveg maradt fenn.
Kódexeink különböző helyeiről a Szentírás-fordítás nagy része egybeállítható. Körülbelül ezer imádság, hétszáz példa, négyszáz legenda, háromszáz elmélkedés, másfélszáz prédikáció, ugyanannyi himnusz foglal helyet kódexeink lapjain.
Az irodalmi érdeklődés tűzhelyeit a nagyobb apácakolostorokban kell keresnünk. Míg a világi papok és szerzetesek latin szövegeket forgattak, az apácák a magyarnyelvű vallásos iratok olvasásában találták örömüket. A Szent Ferenc életelveit követő Klára-szűzeknek több irodalmi középpontjuk volt: ezekben különös buzgósággal másolták a kéziratokat s gondot fordítottak arra, hogy máshonnan is kapjanak megbízható kezektől írt kódexeket. Főként az óbudai klarissza kolostor számára készült számos magyarnyelvű kódex. Az itt élő klarisszák nemcsak a maguk női szerzetesrendjének kolostoraival álltak összeköttetésben, hanem a margitszigeti domonkosrendi apácáknak is szívesen kölcsönöztek kéziratokat másolás céljából. Mikor a török hadjáratok veszedelmessé tették a kolostorok életét, az óbudai és a margitszigeti apácák – 1526-ban, 1529-ben és 1541-ben – védettebb helyekre menekültek. Igy kerültek féltve őrzött kódexeik pozsonyi és nagyszombati rendházaikba.
Az apácák a maguk kolostoraiban külön e célra kiválasztott helyiségbe helyezték el könyveiket. Csoportosításukról és leltározásukról a könyvtáros-nővér gondoskodott. A szekrényekben elhelyezett kéziratok betűjelzést és számot kaptak s ha valamelyik apáca kölcsön vett egy kötetet, nevét gondosan feljegyezték a könyvtárcella naplójába. Elismervény vagy zálog ellenében más kolostoroknak is kölcsönöztek könyveket s így a másolónővéreknek elég alkalmuk nyílott a kódexek szaporítására. Az íróeszközöket – a papirost, tintát, tollat, dörzsölőkövet és krétát – a könyvtáros-nővér osztotta ki társnői között. Ha tisztsége letelt, a gondozására bízott könyvgyüjteményt leltár mellett adta át utódának.
Feltűnő jelenség, hogy a XVI. század első negyedében mennyire megszaporodnak a magyarnyelvű kódexek. Míg a XI–XIV. századból csak néhány rövid nyelvemlékünk maradt s a XV. században is csak a Ferenc-legenda és a legrégibb magyar bibliafordítás kódexei maradtak fenn, a XVI. század első évtizedeiből a magyarnyelvű írott könyvek terjedelmes sorozata jutott korunkra. A régebbi terméketlenséget általában azzal magyarázták, hogy a XI–XV. századi magyarnyelvű kódexeket az idők viharai semmisítették meg, de ezzel szemben Thienemann Tivadar helyesen mutatott rá arra, hogy ez nem kielégítő magyarázat s a sivárság okait egyebekben kell keresni. (Városi élet a magyar középkorban. Minerva. 1923. évf.) Ha a magyar kódexirodalom emlékei részben az áldatlan korviszonyok miatt pusztultak is el, az elemi csapásokon kívül nagyobb gátlást okozott az, hogy a papság csak későn szánta rá magát magyar szövegek írására. Az Árpádok és az Anjouk korában az élőszónak sokkal nagyobb jelentősége volt, mint az írott betűnek; a latin nyelv mellett a nép közönséges nyelvét számba sem vették. Általában az irodalom jelentőségének téves belemagyarázása az a multba, mikor azt hisszük, hogy a középkori embert épen úgy érdekelte az írás és olvasás, a tudomány és a könyv, mint a mai embert. Csak amikor a XV. század második felében némileg már megkezdődött ez az érdeklődés, mikor az általános műveltség színvonala feljebb emelkedett, mikor a korszellem kedvezni kezdett a nemzeti nyelv használatának, akkor indult meg – a városi élet kedvező fejlődése következtében s a városokban letelepedő kolduló szerzetesrendek jóvoltából – a magyarnyelvű kódexírás. A XV. század második feléig latin világ volt a kolostorokban, a lakott helyektől általában távol élő szerzetesek egymás számára az egyház hivatalos nyelvén írtak, ezzel szemben a városlakó ferencrendiek és domonkosrendiek elvegyültek a nép közé, nyelvükben is jobban összeforrtak a néppel, női kolostoraik számára is serényebben gondoskodtak magyarnyelvű egyházi olvasmányokról. Különleges szerzetesi hivatásuk és a városi élet befolyása egyaránt megtette hatását munkásságukra. Míg a külföld hittudósai azon vitatkoztak, hogy szabad-e a latin szövegekből közönséges nyelvekre lefordított szent könyvek olvasását megengedni, vagy szabad-e a hívőknek ilyen fordításokat birtokolni, a ferencesek bátran megszólaltatták a Szentírást híveik nyelvén, mert ilyen módon, ha szélesebb körre nem is, legalább apácáik erkölcsi épülésére tudtak hatni. Nem szorgalmazták a nőszerzetesek lelki művelését, de az értelmesebbektől nem is vonták meg az épületes olvasmányokat.
A férfi- és nőszerzetesek által írt kódexek közül nem egy ma is megragadja a figyelmet gondos betűvetésével. Az írás egyenletessége és a sorok díszítése egyik-másik kódexben meglepően sikerült. A fekete tintával írt szövegrészekben szívesen alkalmazták a vörösszínü betűket, szavakat és aláhuzásokat s ezzel elevenebbé tették a szöveg hatását. A későbbi nyomdai művészet számos díszítő fogása már a kódexek korában is megnyilvánult. A másolók egyes tollvonásai, kezdőbetűi és szimbolikus rajzai ösztönszerű ízléssel készültek. Ezek a kedves ékítések olykor szinte megszólalnak s bepillantást engednek a másoló és festő – a szkriptor és illuminátor – vallásos odaadástól buzgó lelkébe. Az egyes oldalakat díszítő dekoráció rajza és színezése nem egyszer pompásan simul a szöveghez s a belső munka tökéletességének megfelel a könyvkötés gondossága is. A kéziratok legnagyobb része természetesen nem a ragyogó kivitel, hanem a használhatóság kedvéért készült, de még a nehezebben olvasható kódexeken is rajta van a másolónak a könyv iránt érzett szeretete. Másolásra csak az vállalkozott, aki értett a kéziratkészítés mesterségéhez.
Kiadások. – A magyar kódexirodalom feltárása Mária Terézia királynő uralkodásának utolsó évtizedében indult meg. Pray György közzétette a Margit-legendát: Vita S. Elisabethae viduae nec non B. Margaritae virginis. Nagyszombat, 1770. (Itt van szó legelőször a Halotti Beszédről is: néhány sorát közli a nagynevű történetíró.) – Weszprémi István néhány mutatvány kíséretében ismertette a Debreceni-kódexet: Succincta medicorum Hungariae et Transsilvaniae biographia. Centuria altera. Pars posterior. Lipcse, 1781. (A kódex 1753-ban került a debreceni refotmátus kollégium könyvtárába s a következő évtizedekben már felmerül a híre néhány tudós történetíró levelezésében.) – Révai Miklósa Peer-kódexből közölte Vásárhelyi András és Apáti Ferenc énekét: Elegyes versek. Pozsony, 1787. (A kódex ekkor Peer Jakab kegyesrendi szerzetes, pozsonyi tanár birtokában volt, így jutott hozzá, rendtársa útján, a közlő.) – A XVIII. században voltaképen csak ennyit ismertek a középkori magyar kódexirodalomból. Ezután következett Révai Miklós Halotti Beszéd-magyarázata: Antiquitates literaturae Hungaricae. Pest, 1803. (Ebben megemlíti azt is, hogy a Sokféle 1799. évi VI. darabjában Sándor István által említett Bécsi-kódexet lemásolta s a másolatot a hozzá írt magyarázatokkal együtt ki fogja adni.) – A XIX. század első felében főként Horvát Istvánnak és Döbrentei Gábornak vannak nagy érdemei a középkori magyarnyelvű szövegek ismertetésében és kiadásában. Horvát István a Tudományos Gyüjtemény 1835–1836. évfolyamaiban számos hasonmással kísérve, sorozatosan ismertette a régi nyelvemlékeket, Döbrentei Gábor pedig a Magyar Tudományos Akadémia költségén közreadta első gyüjteményüket: Régi magyar nyelvemlékek. Kiadta a Magyar Tudós Társaság. I–IV. köt. Buda, 1838–1846. (A IV. köt. 2. darabja és az V. köt. csak 1888-ban jelent meg, jóllehet az előbbit Döbrentei Gábor, az utóbbit Toldy Ferenc már régen kinyomatták, de forgalomba nem bocsátották: így jelent meg mind a kettő Volf György gondozása alatt akkor, mikor a Nyelvemléktár már szinte egészen befejeződött. Az egész sorozat tartalma: I. köt. 1838. Halotti Beszéd, Bécsi-kódex. II. köt. 1840. Czech-kódex, Vegyes tárgyú régi magyar iratok 1342–1599. III. köt. 1842. Müncheni-kódex, Vegyes tárgyú régi magyar iratok 1540–1600. IV. köt. 1. darab. 1845. Guary-kódex. 2. darab. 1888. Winkler-kódex. V. köt. 1888. Jordánszky-kódex, Csemez-töredék, Jankovich-töredék.) – Az 1850-es években Toldy Ferencnek voltak nagy érdemei a középkori magyar szövegek közlése és magyarázata körül. Kiadta Alexandriai Szent Katalin verses legendáját (1855), hét prédikáció gyüjteményét (1855), néhány passió gyüjteményét (1856), Magyarországi Szent Erzsébet legendáját (1857), a Nádor-kódexet (1857), számos legenda gyüjteményét (1858), végül a magyar szentek legendáinak gyüjteményét az Érdy-kódexből (1859). Azonkívül egybeállította és ismertette a koráig felfedezett összes középkori nyelvemlékeket: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. Két kötet. 3. kiad. Pest, 1862. (Irodalomtörténeti. olvasókönyveiben is nagy gondot fordított a középkori magyarnyelvű szövegek közlésére és magyarázatára.) – Míg Döbrentei Gábor és Toldy Ferenc kiadványai a középkori maradványoknak mintegy csak mutatványait hozták, a Nyelvemléktár némi kivétellel egybegyüjtötte az egész szövegkészletet. A Magyar Tudományos Akadémiának ez a vállalata Budenz József, Szarvas Gábor és Szilády Áron szerkesztésében indult meg, de sajtó alá rendezésében Volf Györgynek van legnagyobb érdeme: Nyelvemléktár. I–XV. köt. Budapest, 1874–1908. (A III. kötetnek Komáromy Lajos és Király Pál, a XV. kötetnek Szabó Sámuel és Katona Lajos a sajtó alá rendezője, a többi kötetet Volf György bocsátotta közre. Az egész sorozat tartalma: I. köt. 1874. Bécsi-kódex, Müncheni-kódex. II. köt. 1874. Weszprémi-, Peer-, Winkler-, Sándor-, Gyöngyösi-, Thewrewk-, Kriza- és Bod-kódex. III. köt. 1874. Nagyszombati-, Domonkos- és Virginia-kódex. IV. és V. köt. 1876. Érdy-kódex. VI. köt. 1877. Tihanyi-, Kazinczy- és Horvát-kódex. VII. köt. 1878. Ehrenfeld-, Simor-, Cornides-, Vitkovics- és Lányi-kódex, Krisztina-legenda. VIII. köt. 1879. Margit-legenda, Példák Könyve, Apostolok Méltósága, Apor- és Kulcsárkódex. IX. és X. köt. 1888. Érsekújvári-kódex. XI. köt. 1882. Debreceni- és Gömöry-kódex. XII. köt. 1884. Döbrentei- és Teleki-kódex. XIII. köt. 1885. Festetich-, Pozsonyi- és Keszthelyi-kódex, Miskolczi-töredék. XIV. köt. 1890. Lobkowitz-, Batthyány- és Czech-kódex. XV. köt. 1908. Székelyudvarhelyi-, Guary-, Nádor- és Lázár Zelma-kódex, Birk-töredék, Piry-töredék.) – Külön nyelvemlék-kiadások jelentek meg többek között Szalay Ágostontól: Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504–1560. Pest, 1861. – Szilády Árontól: Régi magyar költők tára. I. köt. Budapest, 1877. (Halhatatlan érdemű kiadás.) – Deák Farkastól: Magyar hölgyek levelei, 1515–1709. Budapest, 1879. – Finály Henriktől: A besztercei szószedet. Budapest, 1892. – Szamota Istvántól: A schlägli magyar szójegyzék. Budapest, 1894. – Jó áttekintést nyujtó gyüjtemény Zolnai Gyulától: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában Mészöly Gedeon újból közzétette a Bécsi-kódexet: Új nyelvemléktár. I. köt. Budapest, 1916. – Horváth Cyrill nagyértékü magyarázatokkal ismét közrebocsátotta a középkori magyar verses maradványokat: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1921. – Kiválóan gondos szemelvényes szöveggyüjtemény Jakubovich Emil és Pais Dezső könyvében: Ómagyar olvasókönyv. Pécs, 1929.
Irodalom. – Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. Két kötet. 3. kiad. Pest, 1862. – Volf György, Komáromy Lajos, Király Pál, Szabó Sámuel, Katona Lajos: Nyelvemléktár. Tizenöt kötet. Budapest, 1874–1908. – Simonyi Zsigmond A magyar nyelv. Két kötet. Budapest, 1889. – Horváth Cyrill: Nemzeti irodalmunk a reformációig. Katolikus Szemle. 1891. évf. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – U. az: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Magyar Nyelv. 1905. évf. – Böröcz Marcell: Ferencesek a középkori magyar irodalomban. Pécs, 1911. – Szily Kálmán: Régi nyelvemlékeink. Magyar Nyelv, 1914. évf. – Vargha Damján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. A Szent Domonkos-rend multjából és jelenéből. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Gondán Felicián: A középkori magyar pálos-rend és nyelvemlékei. Pécs, 1916. – Gulyás Pál: Apáca-könyvtár a Nyulakszigetén. Katolikus Szemle. 1917. évf. – Lampérth Géza: A magyar levélírás kezdete. Századok. 1918. évf. – Jakubovich Emil: Adalékok nyelvemlékeink sorozatához. Magyar Nyelv. 1919–1920. évf. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711–19. Két kötet. Budapest, 1922–1924. – Thienemann Tivadar: Városi élet a magyar középkorban. Minerva. 1923. évf. – Timár Kálmán: Prémontrei-kódexek. Kalocsa, 1924. – Vargha Damján: Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban. Szent Ferenc nyomdokain. Szerk. Buttykay Antal. Budapest, 1926. – Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak. Minerva. 1927–1929. évf. – Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927–1929. évf. – Alszeghy Zsolt: A magyar középkor irodalma. Debreceni Szemle. 1929. évf.
