LATIN IRODALOM: SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI.
LATIN IRODALOM: SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI.
A MAGYAR törvénytár törvénykönyveit az a politikai és erkölcsi útmutatás nyitja meg, melyet Szent István király Intelmei néven ismer a magyar történettudomány. Más elnevezése: Institutio morum, azaz Erkölcsi tanítás; teljesebb nevén: De institutione morum ad Emericum ducem. Szigorú keresztény világfelfogással megírt kalauz ez a kormányzás gondjai előtt álló trónörökös részére. A gyöngéd atyai érzelmek nemesen olvadnak össze benne a higgadt uralkodói intésekkel és a komoly vallásosság hangjaival. A magyar Corpus Juris régi egybeállítói kegyeletes érzékről tettek tanuságot, mikor az Intelmeket a magyar törvények közé felvették, sőt azok élére állították. Közjogi erejű rendelkezés ez a leendő király okulására.
A király legfőbb kötelességei: a katolikus valláshoz való rendíthetetlen ragaszkodás, az egyház védelme, a papok megbecsülése, a nemesekkel való türelmes bánásmód, az irgalmas bíráskodás, a jövevények szíves befogadása, a tanácsadók megbecsülése és a példaadó ájtatosság.
Mélyen érzem – úgymond az író –, hogy mindent az Isten akaratából áradó okosság törvénye éltet és igazgat; látom jól, hogy amit ennek az életnek javára és tisztességére Isten kegyelme adott, mindazt részint az isteni parancsolat, részint az emberi nem belátása alkotja és oltalmazza; tudom bizonyosan, hogy nemcsak híveinknek és szolgáinknak tanácsolunk és parancsolunk ezen a földön: «azért hát, szerelmes fiam, ne legyek én se rest, neked még életemben tanulságot, intést, oktatást és tanácsokat adnom, hogy mind a magad, mind a te alattad valók élete módját azokkal ékesítsed, valamikoron a Mindenható engedelméből országlani fogsz én utánam». Illik, hogy figyelmesen hallgass reám s elméd megőrizze a te atyádnak parancsolatait, mert Salamon szavával szólok hozzád: «Hallgasd, szerelmes fiam, a te atyádnak bölcseségét és el ne hagyjad a te anyádnak oktatását, hogy ékes legyen a te fejed és megsokasuljanak életednek esztendei». Mikor Salamon fia eldobta magától atyja szavát és felfuvalkodott kevélységében, végezetre kivettették a királyságból. Isten választott népe, a zsidó is, mivel hogy nem engedelmeskedett az Úr törvényeinek, különböző módon veszett el: némely részét elnyelte a föld, némely részét irtó had ölte meg, némely része egymást koncolta fel. «Hogy ez ne essék rajtad, engedj nekem, fiam! Gyermek vagy, édes kicsi szolgám, pelyhes ágy lakója, kit minden gyönyörűségben tápláltak és neveltek; hadakban, munkában járatlan vagy és gyönge is a különféle nemzetek támadása ellen, melyekben én már életemnek jóformán minden idején forgottam. Itt az idő, hogy ne mindig a puha párnát ölelgesd, mely elkényeztet és tunyává teszen, ami a férfiasság elvesztegetése, a gonosz gerjedelmek melegágya és a parancsolatok megutálása, hanem olykor keményebben is bánjanak veled, hogy elméd figyelmessé legyen az én tanításomra.»
Tanításaim során az első hely a szent keresztény vallásé. «Elsősorban is parancsolom, hagyom, javallom neked, én szerelmes fiam, ha kívánatos előtted a királyság koronájának tisztessége, légy a katolikus keresztény apostoli hitnek szorgalmatos megtartója és úgy őrizzed azt, hogy minden alattad valóknak példát mutass.» Ha valamikor találkoznának olyanok, akik a Szentháromság alkotmányát meg akarnák bontani, ilyeneknek ne adj oltalmat, mert az efféle emberek mindenestől megmételyezik a szent vallás híveit és széjjelszórják Isten nyáját. Necsak a vallás parancsolatait tartsd meg, hanem védelmezd az egyházat is. A főpapi rend a király székének ékessége. Legyenek ők a te tanácsadóid, úgy őrizd őket, mint szemed fényét, mert Isten őket rendelte az emberi nem pásztoraiul, náluk nélkül nem állnak sem a királyok, sem az országok. Ha valaki közülük feddést érdemlő vétekbe esnék, négyszem között dorgáld meg őt.
A főrangúak, ispánok, nemesek, vitézek atyáid és testvéreid legyenek, mert ők oltalmazzák az országot, ők győzik le ellenségeidet. Harag, gyűlölség és kevélység nélkül uralkodjál rajtuk; légy békés, szelíd, emberséges. Ha türelmes maradsz, szeretni fognak minden vitézeid; ha fennhéjázó leszesz, idegenek telepednek országodba. Ne mondj magad ítéletet, mert királyi méltóságod csorbulást szenved, hanem az ügyeket bocsásd a bírák elé, akikre bízva vagyon, hogy törvény szerint igazítsák el azt.
A külföldiek befogadása nagy haszonnal jár. Róma is akként gyarapodott, hogy különféle tartományokból sok ember sereglett a római királyok köré. A különböző helyről érkező jövevények különböző szókat, szokásokat, fegyvert és tudományt hoznak magukkal, mind ez a király udvarát ékesíti s megrettenti az ellenség magahitt szívét. «Lám, gyönge és töredékeny az egynyelvű és erkölcsű ország. Hagyom azért, fiam, adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznak. Mert ha te elrontani törekedel, amit én építettem, vagy ha széjjelhányod azt, amit én gyüjtöttem, bizony mondom, nagyon kárát fogja vallani országod.»
Tarts tanácsot magad körül s ez a tanács ne bolond, nagyzoló és tehetségtelen emberek gyülekezete legyen, hanem nagytiszteletű bölcsek és vének szóljanak benne. Ifjakkal ne tanácskozzál, az öregektől kérj tanácsot. Ki-ki abban legyen foglalatos, amit az ő ideje hoz magával: az ifjú a fegyverben, a vének a tanácsban. Kövesd őseid példáját, mert nehéz lesz uralkodnod, ha nem az előtted való királyok nyomdokain indulsz. «Kicsoda az a görögök közül, aki görög törvénnyel igazgatná a rómaiakat, avagy ki az a rómaiak közül, aki római törvénnyel igazgatná a görögöket? Senki. Kövesd azért az én szokásaimat, hogy a te néped között kiváltképen becsültessél és dícséretet nyerj az idegenek előtt.»
Az imádság gyakorlása főeszköz az üdvösségre, a szüntelen való könyörgésben megtisztulás és bűnbocsánat vagyon. Könyörögj Istenhez, hogy a henyeséget tartsa távol tőled s adjon tenéked segedelmet minden jóságos cselekedetekben és adjon győzelmet minden ellenséged ellen. Legyen a király kegyes és irgalmas, mert a kegyetlenséggel és gonoszsággal fertőzött király haszontalanul keresi a király nevet. Légy irgalmas minden szenvedőhöz. Légy alázatos, hogy Isten felmagasztaljon mind itt, mind a jövendő életben. Légy mérsékelt, hogy senkit se büntess mód felett. Légy szemérmes, hogy a bujaság fertőjét, ezt a koporsóhoz vezető utat, elkerüljed. «Mindezekből, amiket itt egybeszedegettem, készül a királyság koronája, mely nélkül sem itt nem országolhat senki, sem az örök életre el nem mehet senki.»
Az Intelmeket 1031 előtt, tehát még Szent Imre herceg életében, készítette egy ismeretlen író. A műben maga Szent István király lép fel az Intelmek szövegezője gyanánt, de a mű szerzője nem ő, hanem országának valamelyik tanultabb egyházi embere. A hagyományos magyar történetírói felfogás ugyan Szent István személyében jelölte meg a szöveg íróját, egyesek Szent Gellért püspököt vallották az Intelmek szerzőjének, ez azonban mind csak feltevés; bizonyos csak egy, hogy az érdemes író katolikus pap volt. Szövegének főbb forrásai: a Szentírás, a frank királyok törvényei, a toledói zsinat határozatai, Sevillai Szent Izidor enciklopédiája és néhány kisebb középkori vallásos szöveg.
Az Intelmek szerzőségének kérdésével sokat foglalkozott a magyar történettudomány. A régibb történettudósok Szent István királynak tulajdonították a kis munka minden sorát, de utóbb felmerült az a vélemény, hogy az Intelmeket valamelyik tudós pap készítette a király megbízásából. A külföldi uralkodók ez időtájt gyakran írattak papjaikkal atyai tanácsokat fiaik és utódaik számára s ezt a szokást követte Szent István király is. Toldy Ferenc, Horváth Mihály, Szalay László, Fraknói Vilmos és Karácsonyi János szerint Szent István alkotása az egész munka, Kovachich Márton és Pauler Gyula szerint az Intelmekben a szent királynak inkább csak eszméi vannak irodalmi formába öntve, Batthyány Ignác és Békefi Remig szerint Szent Gellért az ismeretlen szerző. Az utóbbi feltevés tetszetős érvekkel is támogatható, de vannak súlyos ellenérvek is. A Szent István nevéhez fűzött Institutio és Szent Gellért Deliberatio című munkája között gondolkodás és stilus dolgában nagy a különbség.
Kiadások. – Az Intelmek legrégibb kéziratát a bécsi Nemzeti Könyvtár őrzi. – Szövegét először Zsámboki János tette közzé 1581. évi Bonfinius-kiadásának függeléke gyanánt: Antonii Bonfinii rerum Ungaricarum decades. Frankfurt, 1581. – Első magyar fordítása Spangár Andrástól a Pethő Gergely-féle krónika folytatásában: Magyar krónika. Kassa, 1738. – Gondos latin szövege és magyar fordítása Nagy Gyulától a Corpus Juris Hungarici milléniumi emlékkiadásában: Magyar törvénytár. I. köt. Budapest, 1899.
Irodalom. – Az Intelmekre vonatkozó irodalom egybeállítása Békefi Remig értekezésében: Szent István király Intelmei. Századok, 1901. évf. – Závodszky Levente: A Szent István-, Szent László- és Kálmán-korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Budapest, 1904. – Zoltvány Irén: A magyarországi bencés irodalom a tatárjárás előtt. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. I. köt. Budapest, 1902. – Karácsonyi János: Szent István király élete. Budapest, 1904. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. Két kötet. Kolozsvár, 1915–1919. – Balogh József: Nemzet és nemzetköziség Szent István Intelmeiben. Irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf. – U. az: Szent István király, a békefejedelem. Magyar Nyele. 1927. évf. – U. az: Szent István király és a Róma-eszme. Budapesti Szemle. 1927. évf.
