Mikes Rodostóban
Mikes Rodostóban
Mikest el-elfogta a sóvárgás távol hazája és a családalapítás iránt. Édesanyja is megtudván hollétét, szívre ható levélben kérte, folyamodjék amnesztiáért, otthon elhárítnak minden akadályt; de Mikes nem bírta lelkére venni, hogy elhagyja a fejedelmet, kinek egyik vigasztalása az ő társasága volt. Természeti vidámsága, jó humora megédesítette a nyomorúságot s a magyar telepben levő egy-két nő társasága sokat pótolt nála. Rákóczi fegyverhordozójának lánya, Kőszeghy Zsuzsi élénkebb vonzalmat is ébresztett szívében. Örömmel időztek együtt, de a lány 1723-ban az akkor özvegyen maradt Bercsényihez ment nőül. Bercsényi halála után sem akarván a szegény bujdosóhoz kötni sorsát, 1726-ban a férjétől rá maradt összeggel Lengyelországba távozott. Még sokkal fájdalmasabban sujtotta Mikest a fejedelem halála 1735. nagypéntekjén. E két lényben elvesztette azokat, kiket a számkivetésben legmélyebben szeretett. Az újabb török háború 1737–1740 közt ismét felzavarta a rodostói egyhangú életet. A török ismét tűnteni akart bujdosóinkkal, Rákóczi idősb fia, József vezetése alatt Magyarország felé küldve őket. Mikes rég kiábrándúlt minden efféle reményéből s még örűlt, hogy az országból valamire való ember nem csatlakozott hozzájuk és Erdély megszabadúlt a rablástól. A moldvai vajdához küldetvén követségbe, ez alkalommal közelről látta, ha nem is kedves hazáját, legalább a »köpönyegjét«, a határbérceket. A békekötés és az ifjú Rákóczi halálával véget ért a dicsőség nélküli kaland s a bujdosók visszamentek Rodostóba, elfogyasztani azt a rakás kenyeret, mit a Mikesnél gyakran idézett török példaszó szerint, a gondviselés ott tett le számukra. Mária Terézia trónra léptekor megkisérlé Mikes a hazatérésért folyamodni, de a királyné nem engedte meg, hogy a szegény öreg bujdosó haza jöhessen meghalni. Ex Turcia nulla redemptio! Még huszonkét évig ette a török császár kenyerét. Unalmát irogatással űzte el, vallásos és erkölcsi könyvek fordításával és szerkesztésével. Egymásután haltak el szeme előtt bujdosó társai; 1758-ban a régi számüzöttek közűl már csak egyedül maradt s ekkor rászállt a básbugi méltóság a szultán alatt élő magyarok elöljárósága. Végső éveiben megnyert annyit, hogy erdélyi rokonainak írhatott. Ez az egy öröme volt még, mig aztán 1762-ben ő is, az utolsó kuruc bujdosó, nyugodni tért társaihoz.
Mikes Kelemen arcképe. 1711-ből.
