Költészet
Költészet
A nagy-míveltségű fejedelem s fővezére annyira kedvelték a tudományokat, hogy gazdag könyvtáraikból még a táborokba is ládaszámra vitették magok után a könyveket. Mindkettejök gyakorlott tollú író s kitünő szónok egyszersmind, lelkes pártfogói a tudományos és költői munkásságnak. Rákóczit a költészet kedvelése miatt a princeps poetarum névvel ruházták föl kortársai, s a hagyomány néhány közkedveltségű ének szerzését is neki tulajdonítja (Repülj fecském). Bercsényi szikrázó szellemében sem hiányzott a költői vonás. Verset ugyan nem írt (mindössze egy-két sornyi epigrammát), de szerette a költészetet; leveleiben gyakran fordúlnak elő latin s magyar költőkből vett idézetek; tartott udvari énekmondót, egyik levelében pedig Rákóczi figyelmét hívja fel az udvarhoz küldött Adami nevű tüzértisztre, ki amolyan ezermester volt s különösen értett a lant-veréshez, azért – a táborokban valahol jó verset költenek, alvezérei annak beküldésével kedveskednek neki. Mert itt, az események színhelyén és hatása alatt terem a vers leghamarabb, s ha találóan fejezi ki a közérzést, csakhamar szárnyra kel, énekelik, leírják, terjesztik mindenfelé.
De a vezetők tudományszeretet sem maradt hatástalan, főkép az egykorú események megörökítése, a történetírás terén. Az újabb történelmi vizsgálat egész sorát hozta már napfényre a munkáknak, melyek e mozgalmas korban, a gyorsan vállalkozó események közvetlen hatása alatt vagy azok lezajlása után keletkeztek, főkép az erdélyi részeken. Ilyenek első sorban Rákóczi, Bercsényi, Bottyán, Forgách Simon és mások levelei, Károlyi Sándor, Beniczky Gáspár, Szathmári Király Ádám, Ráday Pál, Bay Mihály, Pápay Gáspár, s mások naplói, Rákóczi, Mikes Kelemen s e körön kivül Bethlen Miklós, Cserei Mihály, Apor Péter emlékiratai s egyéb följegyzései, melyek nemcsak a kor történetére nevezetes források, hanem mint irodalmi munkák fényes bizonyságai íróik s általában a kor tudományos és irodalmi míveltségének. – A mozgalmas idők nyújtanak alkalmat az első politikai röpiraoknak s az első magyarországi hírlapnak: a Mercurius Veridicus ex Hungariának kiadására, mely (1705-től kezdve) előbb hetenkint, utóbb havonkint jelent meg.
