A fölkelők hadi tudománya és vitézsége
A fölkelők hadi tudománya és vitézsége
Thökölynek és alvezéreinek a midnennapos harc szolgált gyakorlati hadi iskolául; később azonban a hadi tudomány színvonala is emelkedett. Rákóczi, bár vitézségének és hadvezető képességének maga is többször adta jelét, a főhadvezéri méltóságot szerényen Bercsényi Miklósra ruházta, a ki, mint Forgách Simon és Bottyán János is, a császári seregeken már előbb magas rangban szolgált; kiváló katonai tehetségek voltak még a főtisztek közül: Károlyi Sándor, Pekry Lőrinc, Balogh Ádám, a korán elhúnyt Bagossy Pál, s a később árulóvá lett Ocskai László és Bezerédy Imre; hősiség, vakmerő bátorság tekintetében pedig az egész kurucság vetekedett bármely nemzet vitézeivel. De inkább a portyázó harcmódban, mint a rendes nagy ütközetekben tűntek ki; Rákóczi ezért egyik főfeladatául tűzte ki seregeinek hadi kiképeztetését. Az újabb hadi tudományt, különösen a várerődítés és tüzérség terén, kezdettől fogva a francia tisztek képviselték táborában, s ugyanők meg a német, svéd, lengyel zsoldosok egyszersmind jó példakal szolgálnak a hadi rend és fegyelmezettség meghonosítására. Gondja volt arra is, hogy az ifjabb nemzedékből magasabb katonai képzettség és míveltebb tiszteket neveljen. Ilyen céllal alapította udvari ezredeit s a fő- és köznemesi rend válogatott ifjaiból a Nemes ifjak társaságát, melynek tagjai – körülbelül százan – mint testőrök állandóan környezetiben tartózkodtak; maga volt az ezredesük is, hogy tekintetüket annál jobban emelje.
Thököly Imre törökországi arcképe. (1695 körül.)
