Zrinyi György
Zrinyi György
A szigetvári hős fia ép oly gyors a támadásban, mint a mily hivatott a vezérlésre. Varasd, Kacérlak, Babocsa, Berzence, a somogyi Barcs és Szent-Márton, s annyi végbeli hely föl egészen Budáig, merész rajta-ütéséről és diadalmas ütközetéről beszél. Mindig jól értesűl és jól számít. Mert nemcsak maga figyeli folyton a rajzó ellenség nyomait, de jobbágyai is segítik önkénytes kémekül. Az ő fia, György, még nagyrakelőbb, vakmerő vállalkozó és kemény katona. Mint fa-áruló parasztlegény, maga bemegy a kanizsai várba, kikémleli ezt a fontos erődöt, minek híre később elterjed a törökök között: s már neve félelmet okoz. Mindig riadoznak cselétől. A végbeli magyar vitézekbe új lelket önt, lángra szítva a gyűlöletet a pogány ellen és a szeretetet a haza iránt. Még alig kezdi dicsőségét s alig győzedelmeskedik a Muraközben, midőn királya a harmincéves háború mezejére szólítja és csapatát a Wallenstein seregéhez osztja be. A támadás híve és sürgetője a fővezér ellenében és osztálya lesz a Vág-vonal őrizése s a Mansfeld seregének kisérgetése: a tett emberének a meddő menetelés, mialatt fiatalon, huszonnyolc éves korában a járvány áldozatául esik. A közhit ezt a járványt abban az időben Wallensteinnak nevezi vala, alaptalanul, de jellemzően: mert reávall egyfelől a nemzet ragaszkodására, másfelől elárúlja a birodalmi had viszonyát hozzája.
