Zrinyi és a közállapotok
Zrinyi és a közállapotok
Maga a felszabadításnak ez az eszméje és módja költőnket méltán hona és kora legnagyobb vezérei közé emeli. Családi örökléseinél s egyéni tehetségeinél fogva hosszan és tervszerűen készűlt a felszabadítás feladatára: mert ki lehetett volna a nemzeti seregnek nála hivatottabb vezére? Belemerűlt a hadtudomány tanúlmányába, a régibb és újabb katonai írók műveibe: a hadi építésnek, hadi erődítésnek, gyalog és lovas, szárazföldi és tengeri háborúskodásnak, a vívó és tüzelő fegyverek kezelésének elméletében párja-ritkító alaposságot szerzett, miről hadtudományi iratai és hadviselései fényesen tanúskodnak. Könyvtárában a régibb és újabb munkák Vegetiustól Machiavelliig nagy számmal fordúlnak elő, s ő bizonynyal nem díszűl, hanem okulásul tartotta őket: az ötvenes évek elején eleget is foglalkozhatott velük. Mert 1650-ben, huszonkét esztendőre, a király békét kötött a törökkel, melyet Zrinyi maga is, mint horvát bán, a kanizsai basával Légrádon ünnepélyesen megújított. A találkozás és fogadkozás ugyan sem a derék basát nem feszélyezte, hogy már a következő évben Kis-Komáromot megtámadja, sem Zrinyit nem gátolta, hogy feleletűl Kosztajnicára robbanjon, s a védő őrséget és felmentő sereget öt véres ütközetben szinte teljesen megsemmisítse; de mégis csak részleges csaták folytak, az országos háború pihent. Zrinyi a maga művelésének élhetett. Már az egész nemzet szeme rajta csüngött, ő volt a jövő igérete és záloga: az udvar az 1655-iki nádor-választáskor a rendek csodálkozására mégis kihagyta a jelöltek sorából. A hősi bán nem tett ugyan nyilvános lépéseket a nádorságért: de magán úton dolgozott elnyerése érdekében, a mi kitűnik a II. Rákóczi Györgyhöz intézett emlékiratából, vagy a horvát-szlavon rendek követi utasításából. Ez az utasítás ugyanis meghagyja a társországok küldötteinek, hogy a pozsonyi országgyűlésen a nádorválasztásnál a bán jelölése esetében reá szavaznak.
