Szigetvár ostoma; párharcok
Szigetvár ostoma; párharcok
A mint e szerint rendben, a szultánnak két küldötte érkezik: a méz-szavú Halul és a nyers Demirhám. Előbb Halul beszél a Zrinyi vitézségéről, a német megbízhatatlanságáról, magyargyűlöletéről, rák-háton járásáról, hogy a bánt a vár feladására bírja; majd Demirhám szól röviden, egyenesen, hogy válaszszon háborúban vagy békében, mire Zrinyi hadnagyai és vitézei megzendűlnek: fegyvert, fegyvert, fegyverrel, nem szóval kell veszni Szigetnek; Demirhám pedig visszavág: ám legyen halálos fegyver, ha éltök oly unalmas! Szulimán haraggal és bosszúval vivatni és lövetni kezdi Szigetet, honnan Zrinyi Osmán támadó seregére az Almás vizéhez merészen kicsap, s nemcsak maga, hanem Deli Vid is szilajon öldököl a törökök között: Hamvivánnal megvív, megkergeti és megöli őt, fegyvereitől megfosztja, min annak szolgája elkeseredik és a törököket bosszúra tüzeli. Az éj leszállta miatt már lehetetlen. A vad Demirhám barátja elestének hírére megesküszik, hogy Hamviván gyilkosának lelkét vasa megemészti, és heves sürgetésére a szultán megigéri, hogy Szigetet minél előbb körülveszi. A mikor alatta megszáll, a védő seregnek ép nagy vesztesége van: Farkasics Péter régi sebeiben meghal. Zrinyi magasztaló beszédet tart felette, hogy az emberi dolgok közül csak a jó cselekedet maradandó: Farkasics jó cselekedetével meggyőzte a halált. Majd a temetés után elbúsúltan, de vitézen kitör s a két sereg keményen összeütközik. Zrinyi, Juranics, Radivoj iszonyú pusztítást követ el; Demirhám találkozik Deli Viddel, az dühösséggel nagyobb, ez igaz hittel bátrabb. Megvívnak együtt, késő estig küzdenek, akkor megigérik, hogy újra összejönnek folytatni a párviadalt. A szultán felháborodik az örökös vereségen és tanácsot tart, hogy a legvitézebb gyaúr ellen miként kell harcolni? Rusztán, a császár veje szerint rendes úton, sáncokkal, aknákkal, árkokkal; a szilaj Delimán, ádáz vetélytársa szerint karddal kell megrohanni, a ki fél a fegyvertől, bújjék el; hasonlókép érvel Demirhám is, a ki nem kapálni jött a vár alá. Végre a Petráf közvetítő terve győz: legyen rendszeres vívás a vár ellen, bátor támadás, ha kicsap megint, Zrinyi ellen.
Zrinyi pedig színleg, mintha félne, tartózkodik két napig a kirohanástól; s tudósítja a császárt állapotáról. Hírnökei Juranics és Radivoj, nem adományért, csak a jó névért vállalkoznak a veszedelmes kalandra. Az ellenség alvó táborán menve át loppal sokat megölnek, de aztán a tatárok között magok is elesnek. Radivoj Deli Vidnek álmában megjelenik, s megjövendöli vezére és az ő halálát. Most megkezdődik Sziget tömeges megrohanása, mi közben nem egy magyar és török kitűnik. Ezek között különösen Delimán, ki a cselből nyitva hagyott kis kapun a várba ront, hol övéiből csak egyedül marad élve; de szintoly bátorságban, mintha a török táborban járna: üldözik, lődözik, de nem találják, meggondolkozik és megfordúl, karddal a kapunak közelg, a lótehernyi lakatot ököllel leüti és a kaput lábbal kirúgja, aztán lassan kiballag s az árkon átúszik; a magyarság sorából pedig leginkább Zrinyi, ki körül vitézei, mint orszlán-kölykek vígadnak, örűlnek, hízelkednek. Delimán mégis búsong és restelkedik szigeti kiballagása miatt: de mikor puha vetélytársa, Rusztán szemére veti, büszkesége egyszerre fellobban, a régi gyűlölete felkavarog és tűz sem oly hirtelen, sem puskacsattanás,a mily gyorsan leszúrja a szép Kumilláért, annak szép hajáért; a régi bosszút új alkalmon így elégíti ki. Barátainak sürgetésére a szultán bosszúja elől elvonúl, de mint haragvó Achilleus. Demirhám pedig, ki erre leginkább késztette, személyes párviadalra kél Deli Viddel az egyremásnak adott igéret szerint. Deli Viddel kétszáz magyar, ki a küzdelemre ügyel, Demirhámmal meg az Amirasszen serge, mely nézőnek kiáll: s a mikor Vid már-már győzne, Amirasszen hirtelen reázúdul, de vesztére, mert a levente megfordúl, levágja és a Karabulra kap, mire magyar és török halomba gomolyodik, szégyenére Demirhámnak, ki restelli az árulást. Végre Zrinyi robbant elő segítségül, a törököt szétveri; de Videt hiába kiáltozza: elesett vagy eltűnt.
)
