Deli Vid és Demirhám
Deli Vid és Demirhám
Szulimán haragjában dühöng. Delimán és Demirhám szilajon, heveskedve szól: a tanácskozás lehetetlen. A szultán bizonytalanságban. Szerencséje a ráró-madarak egy postagalambot táborába űznek, annak leveléből megtudja a vár helyzetét: megindítja az általános támadást. A bűvész Alderán még a hatalmas pokolbeli lelkeket is segítségül idézi, kik iszonyú vérontást visznek véghez: ott fegyver fegyverrel összetalálkozik, rettenetes Halál köztül gyönyörködik. Most eljött ideje, hogy Deli Vid és Demirhám is leszámoljon egymással: ádáz párviadalukat befejezik. A két hős oly kegyetlenül csap össze, mintha a tengeren két gálya egybeütközik. Deli Vid mély vágást ejt a Demirhám arcán, megkapja nyakát, megnyitja oldalát, úgy hogy a török mérget és vért okádva verődik és ordít kezében: de mint fáklya az utolsó lobbanáson, megkettőzteti vitézségét, kiperdűl a Vid kezéből, azt homlokán, nyakán, lábában halálosan megsebesíti: egymás mellett omolnak össze.
