Az utolsó kirohanás
Az utolsó kirohanás
Zrinyi is közelgetni látja végső óráját: maroknyi népét összehívja és a halálra lelkesíti; aztán gazdag tárházába megy, a mi drágasága van, máglyára hordatja s elégeti. Csak ünnepi dolmányát és mentéjét választja ki, két arany karpereccel és kócsagtollas sisakjával, majd száz aranyat tesz kétfelé zsebébe, hogy a maga hóhérának jutalmat tegyen! Isten pedig ül vala abban a székében, honnan a világot nézi kegyelmesen, minden szentei és angyalai közt, mialatt az égi zene zeng s parancsára egyszerre elhallgat. Megszánta már a szigetieket, kik hitéért küzdenek, s nem nyelvvel, nem szózattal, hanem tündöklő isteni akarattal elküldi Gábor angyalt mennyei sereggel Szigethez, hogy a pokolbeli lelkeket űzzék vissza és a szigetiek lelkeit hozzák fel az égbe. Fénylik az ég, a merre repűlnek s elejbök a Szivárvány kapuját megnyitja, a Tejes-út magát csinosítja, a Göncölszekere viszi fegyverzeöket s könnyíti terhöket; csak Herkules nem mehet, őrt kell állnia nagy botjával. Gábor angyal Zrinyihez leszáll, egyik kezében lángozó pallossal, a másikban egy szép pálmaággal és koszorúval, melye magasra tarott: fényére a sötétes szoba csodásan megvilágosodott. Az angyal megszólal: »Ihon az istennek az ő koronája. De a magas egekben mást hordozol, mely fényes csillagokból van kötve örökkön.« Aztán folyik a harc. Gábor angyal az Álderán ördögeit visszakergeti, s azok mint forgószél keveregnek égben és keservben üvöltnek a sötét felhőkben. Zrinyi pedig vértóban gázol, vérzuhatagokat fakaszt a pogányból.
Itt fegyver fegyverrel találkozik öszve,
Vitéz is vitézzel kapcsolódik közbe;
Vér, jajgatás és por megy égben keverve,
Törik dárda, kópja, szablya elegyedve.
Vitéz is vitézzel kapcsolódik közbe;
Vér, jajgatás és por megy égben keverve,
Törik dárda, kópja, szablya elegyedve.
Halál formára jár bán törökök között;
Mint az lángos harap, ha nádban ütközött,
Mint az sebes vízár ha hegybül érközött:
oly kegyetlenségben Zrinyi most öltözött.
Mint az lángos harap, ha nádban ütközött,
Mint az sebes vízár ha hegybül érközött:
oly kegyetlenségben Zrinyi most öltözött.
Sokat elejt, mig Delimnánal egybeakad, ki reá rugaszkodik dárdájával: de isten angyala elveszi erejét, megtompítja annak hegyét, és Zrinyi leveri őt; majd Szulimánnal ütközik meg, s a világ tolvaját isten büntetéseként levágja; végre a törökök golyóitól lehanyatlik maga is. Az angyali légió lelköket égbe emeli, isten elejbe, hol szép muzsika-szó fogadja őket.
