Katholikus énekes-könyvek
Katholikus énekes-könyvek
Az antireformáció a diadalmas protestantizmus fegyverzetét öltötte magára: Pázmány Péter a magyar egyházi beszéddel és könyvvel, Szelepcsényi a magyar nyelvi énekkel fegyverkeztek; amaz, miként hajdan Dévai Biró Mátyás, a nyelv erejével és hatalmával, emez, miként hajdan Dévai Biró Mátyás, a nyelv erejével és hatalmával küzdött. A nemzeti nyelv művelése s az irodalmi munkásság, a magyar ének győzelme a protestáns irodalom és ének hatása alatt következett be: a protestáns énekes-könyv szükségessé tette a katholikus magyar énekeskönyvet. Szegedi Lőrinc az első ily Cancionale előbeszédében jól fogalmazta Szent Pál tanítását, melyet a protestánsok egy századjánál régebben alkalmaztak, miután tapasztalnia kellett azt ama protestáns ének hatalmáról, »melynek szavait is megértik a népek«. Így jelent meg az első Cantus Catholici 1651-ben, melyet nemsokára két újabb kiadása, a Balás Ágoston-féle címről ismert gyűjtemény, azután a Kájoni János szerkesztette Cantionale Catholicum, az Illyés István írta Soltári énekek, végül Náray Györgynek Lyra Coelestis című énekes-gyűjteménye követett.
Ez a könyvészet korántsem mérkőzhetik a protestáns énekes-könyvével, melynek többféle szerkesztése számos kiadásban annyira elárasztotta az egész országot, hogy még a katholikusok is arra voltak utalva. Ezért panaszolkodik Illés István »az eretnek graduálékról és funebrálisokról, melyek a katholikus iskolamesterek kezében is helyesleg forognak és templomokban helyesleg énekeltetnek«. Ez a hang a század végéről (1693) való, mikor már a katholikus iskolamesterek és hívők háromféle katholikus énekes-könyvet is használhattak, mennyivel inkább használták azok kiadása előtt a protestáns Cancionalékat? Énekelték és ismerték a protestáns éneket s alig ütköztek meg rajta, midőn új énekes-könyvükben ilyeneket találtak. Bármily különösen hangozzék is ma, a XVII. század katholikus hívei az első reformátorok énekeivel öregbítették ájtatosságukat. Természetesen, mert énekes-könyveik első kiadói egyszerre nem tudtak költészetet teremteni, mint nem tudtak annak idején a protestánsok. Föl kellett használniok ezeknek készletét, át kellett venniök egyes énekeket, melyeket átalakítva, tanításuk szerint átdolgozva vettek be énekeskönyveikbe. A mellett azonban előkeresték a régi himnuszokat, melyeket részben nyelvemlékeink után ismerünk, s derekasan hozzáláttak az új ének írásához, a zsoltárok átdolgozásához; Illyés István Soltár-könyve (1693), Náray György Lyra Coelestise (1695) legkiemelkedőbb műveik. Van azonban a katholikus egyházi költészet fájának egy hervadatlan virágokkal ékes ága, a Mária-kultusz lírája. S ebben a magyar katholicizmus nagy dicsőséget szerzett egyházi költészetének. Nem csupán a Mária-daloknak magasan szárnyaló ihlete által, hanem azoknak erőteljes nemzeti jelleme által is. Midőn a Patrona Hungariae dicsőséges alakját énekelik meg szent himnuszokkal és énekekkel, nemeti érzésök méltán emelkedik a protestáns ének hazafiassága mellé.
