Székely István
Székely István
Az első magyar világtörténet Krakkóban 1559-ben látott világot. Egy egyszerű kálvinista prédikátor írta: SZÉKELY ISTVÁN, gönci lelkész. Hogy olvasmányaiban vezérfonala legyen, csinált magának egy kronologiát, »kivel elméjét az írás-olvasás közben segítené«. Az egyetemes történet kimagaslóbb eseményeinek krónikaszerű feldolgozása külföldön már régebben divatba jött. Legelterjedtebb könyv Rolewinck Verner latin munkája a Fasciculus Temporum volt, mely Németországban számos kiadást ért, németre, franciára lefordíttatott. Székely ettől vette a formát. Hatezer évig fenn áll a világ s minden ezer egy fejezetet képez az ő munkájában is. Kezdi a teremtés első évén, s attól fogva az eseményeket évek szerint csoportosítja. Krisztus születésétől fogva minden évnél két évszámot jelöl meg: a világteremtés és a Krisztus születési szerinti számítás évét. De a két munka közt nincs semmi más hasonlat. Székely az egyes évek eseményeit a maga módja szerint, erős kálvinista színezettel dolgozta fel, vehemen kifakadásokkal a pápaság túlkapásai ellen. Azonkivül mindenütt, az illető évszám helyére beillesztette a magyar krónikák adatait, de ezeket is azoktól eltérőleg önállólag dolgozva fel, s beszőve azokat a hagyományokat, melyek az ő idejében a nép tudatában éltek. Egész 1557-ig lehozta a világ s hazája eseményeit. Székely, mikor e munkáját kiadta, már elismert író volt: egy hittani munkája, zsoltárfordítása közkézen forogtak. Korának egyik legolvasottabb könyve volt az ő világtörténete, mely nyelvi tekintetben is figyelemre méltó. Igazán mondja a korrektor a munkáról írt versben:
Hogyha penig valamint az szónak módja kilembez,
Mindjrát az a régi székelyek nyelvén tekintsen,
| És a szollásnak új folyamása leend: |
| Kiknél tiszta magyar nyelv maradéka vagyon. |
