Perzsa és török érintkezés nyomai.
Perzsa és török érintkezés nyomai.
Ilyen elszakadozottságban éltek a finn-ugor néptörzsek, midőn már nagy régiségben a perzsák hatását érezték meg. A Szasszanidák kora jelez ilyen nagyobb kultúrhatást a magyarságban. A Volga folyó, melynek környéke földrajzilag Ázsiához tartozik, a nagy szarmát síkot Iránnal köti össze. Iráni kereskedők (perzsák, örmények) jártak a Volga-Káma vidékeire drága nyestbőrökért s az Urál bányatermékeiért, cserébe adva Irán és India délszaki termékeit s ipari készítményeit. A Káma mellett Bolgár városa volt középpontja e kereskedelemnek, melynek vásárain a zürjén arany- s rézért, magyar paripákért, kikészített bolgár bőrökért keleti szőnyegeket, szöveteket, kardokat, ércedényeket kaptak cserében. Perzsa kereskedők közvetítésével jutott a magyarokhoz a bő ruha, melyet a szasszanida emlékeken látunk; Közép-Ázsia építészetének ismerete, a kapu s diszítése és elhelyezése is így jutott őseinkhez, a mit ma a székely építésben találunk meg.
Az iráni népekkel való érintkezésnek nyelvünkben is nyomai maradtak. Iráni szó a kard; perzsában kareta, a kaukázusi osszétben (az alánok utódai?) kard. E szó a permi népeknél kort, kört alakban van meg s vasat jelent. Meglehet, hogy a vasat az ugorok a perzsák útján ismerték meg kikészített kardok alakjában, a mit annál inkább feltehetünk, mert az őskori ugor sírokban mint vágó fegyver csak a csákány fordúl elő nagy mennyiségben. Más iráni szók (osszét-perzsa): asszony (urnő értelemben), üveg, híd, vásár, csárda stb. E közben egy keletibb altáji nép huzódott belső Ázsiából a Volga vidékeire. Ez a törökség ugor vagy nyugoti ága volt, melyhez az un-ugurok, ama bolgár-fajta nép is tartozott, melyek nevét a nyugoti nemzetek unger, ongra, hungarus alakban a magyarokra vitték által.
Az ugor-törökség a magyarsággal századokon át érintkezhetett, mielőtt ez a történelem színpadán megjelent. E találkozás nagy átalakító befolyást gyakorolt a magyarságra, mely ekkor már a Kaukázus éjszaki táján honolt. Nyelvét a műveltség-szavak egész örömével árasztotta el, a vérkeveredés pedig azt a faji jelleget hozta létre, melylyel Közép-Ázsia nomád török törzseihez hasonlít. A nomádélet fogalmainak kifejezései (a lovat kivéve, melynek neve a vogullal közös) törökök a magyarban. Ilyen szavak: borjú, tinó, ökör, tulok, kos, ürü, tyúk s mások. Török eredetűek azok a szavak is, melyek a nomád élettel járó földmívelésre vonatkoznak, mint aratni, sarló, tarló, boglya, őrleni; alma, árpa, buza, gyümölcs, bor. A törökség, mely a Volga mellékén az első ismert államokat alkotta (Bolgária, Kozária) a kultúra egyéb elemeinek emlékeit is belehímezte a magyar nyelvbe. Török szó a tenger neve (Kozár-tenger = Káspi-tenger), a buzogány, boglár, balta, tengely, tükör, gyöngy, gyürű, kalpag, kapu; a bájolás, bűvölés, bölcs, érdem, tanú, bölcső, koporsó – jellemezve azt a sokféle hatást, melylyel a török míveltség a magyart átövezte. A török népekkel való együttélés korában történt, hogy a magyar nyelv a tizes számrendszert fogadta be; a csuvas von (10) a magyarban mint képző van meg a negyven, ötven, hatvan stb. számnevekben, a magyar iker (kettős) pedig a csuv. jiger, török ikiz szavaknak felel meg.
