Finn-ugor népek hitregéi.

Teljes szövegű keresés

Finn-ugor népek hitregéi.
A vogul monda szerint kezdetben Numi Târëm s a tenger vize létezett. Numi Târëm, a magas ég vagy felső világ, s az alsó világ Joli-Târëm, a föld. Numi Târëm ezüst fonatú bölcsőben férfit és nőt bocsáta alá, ezek a levegő nagy térségein s a tenger szíve felett lebegtek, ide-oda hajtva déli és éjszaki szelektől. A férfi Numi Târëmhez imádkozék, hogy egy hajlék nagyságú földet bocsásson le. Numi Târëm meghallgatja a kérést, lebocsátja a kért földet. Majd a nő szülési ideje érkezik s életrevaló fiat szül. A fiú Elechalës = légben született halandó »ember« – megnővén, hétfonatú ezüst hágón Numi Târëmhez megyen; megkérdezi, hogyan éljenek így ég és víz közt? Numi Târëm, kit a monda hétfonatos hajú isteni alaknak ír le, arra tanítja emberét, hogyan buktassa ki a földet a vízből. Egy buvár-madár bőrét adja neki, melylyel leszáll a vizekre s a földet kibuktatja; hanem az forog s nem akar veszteg maradni; erre Numi Târëm ezüst gombokkal ékes övét adja emberének, melylyel a földet körülkeríti (Urál hegység) s azt alkalmassá teszi lakóhelyül az embereknek. Meglévén a föld, az ősember újból felmegy az égi atyához s utasítása szerint alkotja meg az emlős és szárnyas állatokat s hóból és földből formálja a többi embereket. Majd a halat hozza le az égből az emberek táplálékául; a hal tehát az ég ajándéka. Aztán a vadászat mesterségére, nyílkészítésre, hálókötésre tanítja az embereket, majd férfi és nő közt házasságot szerez s az emberi faj szaporodásnak indúl. Erre a halált hozza le az égből, hogy a hány ember meghal, annyi jőjjön nyomába, egyik a másiknak adjon helyet.
A Kalevala rúnóiban ugyanezen felfogás főbb motivumai maradtak fönn. Itt a természet, a teremtő erő, az ősi elv. Ilmator, a levegő tündérének bájos leánya századokon át szűzen élve himbálódzott a lég téres udvarában; majd únva a hosszú egyedüliséget, a tenger színére ereszkedék alá s a széltől méhe megilletődik. Méhe gyümölcsét hétszáz évig viselte s mégsem született meg a gyermek… Egy vizi madár jő, repülve a tenger színe felett s helyet keres, hol fészkét rakja meg. Ott találja a vízen úszva a tündért s ölébe rakja arany tojásait. Majd legördűlnek öléből a tojások és széttöredeznek; a tojás alsó feléből lett a föld, felső feléből az ég boltozatja, sárgája felső feléből a nap, felső fehérjéből a hold. Az ő fia Väinämöinen, kinek hasonló szerep jut a teremtésben mint a vogul hitrege ősemberének.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT