Az ikes igék védelme
Az ikes igék védelme
Hadd idézzük kifakadásainak egy részét, mert ebből ki fog tűnni, hogy az ő tüze ragadt át a fogékony Révaira, midőn csatára kelt az ikes igék ősi jogai mellett. Böjthi így beszélt:
»Merevedek, merevedsz, mereved, vagy pedig: Merevedem, merevedel, merevedik, már mellyik tetszik néked jobbnak? Nékem jobbnak tetszik Merevedem, merevedel, merevedik. Nékedis így fog tetszeni, ha csak Bitang Magyar Tejet nem szoptál. És imé ez az a’ botránkoztató kő, melybe sokan belé botlanak, meg nem tudván különböztetni jól, mely Közép Igék mennek ki k, mellyek m betűn; s’ innen a’ Kívánó és Egybe kötő Módokban szoktak illyen szókkal élni: külömbözzön, szomorkodgyon, gyönyörködgyön, ’s a’ t. ezek helyett: külömbözzék, szomorkodgyék, gyönyörködgyék. Sőtt még a Tiszta Szenvedő Igéket is, egybe zavarják a’ Parancsoló (míveltető) Igékkel, midőn így szoktak beszélleni: Ha ez a’ könyv jól megolvastatna, olvastatnék helyett«. (165–6.)
»Mi Erdéllyiek a’ Tiszta szenvedőnek Első Személlyét m betün, Harmadik Személlyét ik Tagon Formállyuk, úgy mint: Üttetem, üttetel, üttetik Pétertől, vagy Valakitől, hogy megkülönböztessük a’ Parancsoló Szenvedőtől: Üttetek, üttetsz, üttet vkit Határozatlan, és Üttetem, ütteted, ütteti Pétert Határozva«. (217.)
»Még inkább haboznak sokan az m vagy kán kimenő Közép Igékben, igen ritkát akarván men kimenőnek ismérni, holott számtalanok, és sokkal többen vagynak, mint sem a’ kán ki menők. Innen történek azok a szarvas hibák a’ Magyar Nyelvben, hogy némellyek így beszéllenek: most esz, most isz, most alusz, ’s a’ t. azt tartván, hogy eszek, iszok, aluszok mondatik, bizonyára, ha valakitől kérdeznék, mondatik-e iszok, vagy iszom, ’s azt mondaná iszok, kiki tudja, mit érdemelne… De ezeket soha egygy Magyar sem tudgya jól megválasztani, ha csak Annya tejével nem szopta.« (218.)
»Nevetséges, ha azt mondod: egy te kenyeret, igy te vizet, ellenben a’ Tiszta Cselekedő ige így adgya a’ maga Parancsoló Módgyát: adgy te kenyeret, adgyon ő vizet, és eb usus, mikor a’ Tiszta Cselekedő Igének Parancsolóját így fordítod: adgyál te kenyeret, adgyék ő vizet.« (219.)
»A’ mennyit Erdélynek és Magyar Országnak minden szegleteiben laktam, nem is tapasztaltam, hogy ezeket úgy meg tudná valaki egygy mástól választani, mint a’ Székely.« (221.)
A ’Haza az, a’ ki kárát nem felejti.
Nunkovits-emlék. (Kininger metszette a Debr. Gramm. első lapján.)
