Bacsányi János
Bacsányi János
BACSÁNYI JÁNOS egyike azon kevés számú íróinknak a múlt század végén, a kik nagy tehetségüket folyton tanulással, önmíveléssel képzették, a kik izgató erélyt kitartással párosítottak, s a kik éppen ezért az ébredező irodalmi mozgalom vezetésére voltak hivatva. De Bacsányi életsorsa s írói pályája egyaránt szerencsétlen volt. Mint ember úgy szólva háromszor is újra kezdi az élettel való harcot, a melynek csapásai alatt többször közel van a végső bukáshoz, de szívós kitartása, makacs jelleme, szenvedésektől megedzett lelki ereje mindannyiszor kiemelik az örvényből. Mint író nálunk majdnem páratlan eszthetikai ízléssel lépett a szellem fegyverével küzdők táborába s a gyakorlati költészet és kritikai vizsgálódás terén egyaránt az elsők közé jutott; de később a már-már diadalra jutott nyelvújításnak egyik leghevesebb ellensége lőn. Szellemi tehetsége nyitott pályát előtte, a mely fényesen kezdődött, s nagy sikert igért, de szánalmasan végződött.
A tapolcai (Zala m.) származású jobbágy-fiúnak 1763. május 9-én kezdődő élete, 1845. május 11-éig tartó folyama alatt, a szenvedések szakadatlan láncolatából áll, de még sem úgy, hogy közben-közben ne érezhette volna az élet kellemes derűjét, a nyugodtabb működés lelket emelő sikerét. Keszthelyi, veszprémi, soproni, majd pesti iskolázása után az egyetem jogi tanfolyamát végzi, folyvást önerejére támaszkodva s innen báró Orczy Lőrinc házához jut nevelőnek, a hol először mosolyog felé a múzsa, s először ébrednek vágyai s eszméi. Ezeknek valósítását tanítványának halála mintegy csírájukban elfojtotta volna, ha ekkor már szellemi ereje s ifjú tüze valami nagyobb hivatás jeleit nem mutatják. De így a nagytekintélyű főispáni ház rokonsága útján sikerűl hivatalt szereznie Kassán, a kamarai osztálynál s egyelőre biztosítania megélhetését. 1787-től 1793-ig tartó kassai nyugodtabb s munkás élete jórészt a Magyar Museum szerkesztésében s kiadásában, költemények eszthetikai és irodalomtörténeti értekezések írásában telt. E hetedfél esztendő alatt jutott hírnévre íróknál, mecenásoknál s a közönségnél. Izgató erélye ép oly türelmetlenül nyilatkozott, mint a Kazinczyé. Emezé volt a folyóirat megalapításának eszméje s első sikere, de Bacsányié volt a több mint három évig fennálló, rendkivül fontos vállalat szerkesztésének, kiadásának minden fáradságos munkája, az újabb eszthetikai s irodalomtörténeti nézetek magyarázatának és terjesztésének, az ósdi vélemények elleni harc megküzdésének egyik főérdeme, vesződsége s izgalma.
