Új-klasszikai vagy franciás iskola
Új-klasszikai vagy franciás iskola
S Bessenyei és társai: Barcsay, Báróczy, Teleki József, Naláczy József, Ányos és Péczeli s a többi mind, vagy a francia irodalom új eszméit hirdetik a magyar közönség fejlettebb részének, az édes anyanyelven, vagy a francia műfajok és alakok keretében, a Corneille, Racine, Moličre, még inkább Crebillon, Pallisot, Destouches és Voltaire, – az új klasszicizmus e mestereinek szellemében alkotják műveiket: azért körük az új-klasszikai vagy francia iskola. Törvényeik a drámában a hármas egység, epikában a természetes hősiesség és csillogó szónokiasság, lírában az érzelmek széles ecsetű festése és a bölcselkedő merengések mívelése. A szabatosságot a folyamatossággal, a finomságot áradozással egyesítik; s az alexandrint biztosan kezelik. Kedves műfajaik: a dráma, episztola, heroid, tanköltemény, leginkább a vallás és bölcselet kérdéseiről. Mindezeket költészetünk határait messzebb vetik s a nemzeti szellemet a mívelt emberi szellemmel elven és termékenyítő érintkezésbe hozzák. Mert mihelyt a nemzeti haladás az egyetemes haladástól elszakad: az értelmi fejlődés, a mint Bessenyei Bécsben riadva vette észre, kikerűlhetetlenül megáll és rohamosan hanyatlik.
