Sárosy Gyula
Sárosy Gyula
A légkör izzó heve alig hatott valakire erősebben mint Sárosy Gyulára, ki nem rég az aradi váltótörvényszék komoly munkásságú bírája, baráti körök kedélyes cimborája és dallamos simaságú költemények írója volt. Ki hitte volna egy évvel előbb, hogy éppen ez a vidám természet fújja meg az Arany trombitát, az időszak leghosszabb, leglázasabb verses krónikáját, melyből lángnyelvek és acélhangok áradtak. Egészében ez a mű csak ápril végén jelent meg, a fügetlenségi nyilatkozat után, melynek országgyűlési nagy jelenete az utolsó ének tárgyát képezi benne. Ponyvára készűlt, de országszerte nem terjedhetett el, mert hisz az egész országot akkor sem bírta a magyar. Debrecenben és táján azonban mindenki ismerte. Később a fővárosban és Kolozsvártt is. Maga a költő olvasta föl először Debrecenben és egy pár közeli helyen, jótékony célra szánt beléptidíj mellett. Egyes részei azonban már előbb is megjelentek és hatottak. Így A huszárt dicsőító ének, melyben pár gondolat ama szépprózai munkából van átvéve, melyet a huszárok buzdítására Szemere Bertalan akkor írt meg és nyomatott ki, midőn felső Magyarország teljhatalmú és nagy tevékenységű kormánybiztosa volt. Ez is egy valóságos »költemény prózában« a forradalom idejéből; de nem lehetett olyan könnyen betanúlni, mint a Sárosy Gyula pompás rímű alexandrinusait. Magam is hallottam, midőn egy büszke, kényes, nagybajuszú huszár az utcán menő csinos fiatal parasztasszonyt Sárosy e pár sorával szólította meg negédesen:
Menyecske! ha feléd huszár nyujtja száját,
Csókold meg a világ első katonáját!
Csókold meg a világ első katonáját!
A forradalom legyőzése után a házak motozása és gyanús iratok elkobzása közben semmire sem vadásztak bőszebben, mint a Kossuth arcképeire és az Arany Trombitára. A kinél e verses krónikából egy példányt megtaláltak: több évi börtönre itélték. Költőjének pedig éveken át kellett bújdosva lappangania, s mikor elfogták, a már akkor enyhébbé vált szigor dacára, azonnal száműzték a csehek földjére, honnan meglehetősen feldúlt állapotban kerűlt vissza egy pár rövid esztendőre.
Sárosy Gyula.
