Közének Hunyadi Lászlóból
Közének Hunyadi Lászlóból
Erkel Ferencnek akkor még nem igen régi Hunyadi Lászlójából, mely drámai erő és hősies lendület tekintetében e zeneköltőnek mindvégig legszárnyalóbb dalműve maradt, merítette ujjongó örömének dal-kifejezését, s a hírre, hogy az addig hatalmas Metternich herceg a bécsi forradalom kitörésétől külföldre menekűlt, fölkapta azt a karéneket, melyet a magyart gyűlölő német Cilley ledöfése után a magyar főurak tüzes indulattal hangoztatnak:
Meghalt a cselszevő,
Legyőzve a viszály,
Éljen sokáig a hon,
Éljen a király!
Legyőzve a viszály,
Éljen sokáig a hon,
Éljen a király!
Nagy kedvvel énekelték e dallamot, mert erélyes ütemeit pattogtatni lehetett, mint az ostort, és csattogtatni, mint a kardot. Illett tehát az akkor kigyúlt kedvhez, melyet izgalmas öröm szűlt és illett a felhevűlt vérmérséklethez, melyet semmiféle nyújtott ének nem elégíthetett ki. A márciusi magyar, kivált az ifjúság, nagyon különbözött a Cromwell Olivér nyírt fejű, komor erélyű puritánjairól, kik zsoltárok énekével mentek harcolni és győzni. A mienknek tüzesebb ének kellett.
1848 március 15. allegoriája. (Egykorú rajz, id. Szinnyei József gyűjteményéből.)
