Katonadalok
Katonadalok
Gyorsan is elterjedt, de inkább a városok mívelt ifjai, lelkes polgárai s a nagyobb iskolák kántusai énekelték, mint a táborok katonái s a faluk népe, melyeknek nagyon operai stílű volt. A honvédek, huszárok jobban is szerették a tábornokaik nevére írt indulóikat hirtelenében költött szövegekre énekelni; a Kossuth-, Batthyány- és Perczel-indulók szintén hamar kaptak is rögtönzött szöveget, hogy énekben is rá-rá gyújthassanak, menetközben vagy a tábori tüzeknél. Hallottam egyszer Erdélyben, a szabadságharc vége felé, Petőfi Csatadalának egyik versszakát is: Véres a föld lábam alatt, énekelni, a későbbi Kossuth-nóta dallamára, mely tehát akkor már megvolt, de közdallá vált szövege, – legalább a Kossuth nevére való alkalmazásban: – jóval későbbi termék,
Kossuth Lajos azt üzente,
Hogy nincs neki regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni,
Éljen a magyar!
Hogy nincs neki regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni,
Éljen a magyar!
vagy variáns, a szomorú időből, mert hisz a szabadságharcban volt neki regimentje sok, ha nem is elég már arra, hogy a sereg vezérei velök a második s még erősebb nagyhatalom hadait is legyőzhették volna.
Meg kell jegyeznem, hogy a Csatadal refrainje ez egy szó: »Előre,« mely két szótaggal rövidebb, mint az »Éljen a magyar.« E különbségen dallás közben úgy segítettek, hogy a kurtább szó első két szillabáját megkettőztették: »Előre-előre!«
Különben a falu népe és a táborok katonái akkor sem éltek csupa merő hazafiúi vagy katonadallal. Maguk a honvédek is szerettek fújni régi szeretkező és nagyon dévaj nótákat. A falu nótás népe sem csinált sok hazafias dalt, s a mit itt-ott, főleg a Duna és Tisza közti síkon, kivált Abony, Cegléd és Kecskemét táján csinált, nem terjedhetett el gyorsan országszerte s ennélfogva a szöveg sok sora rögecses, darabos maradt, mert nem volt rá idő, hogy távolibb tájakon is ajkról ajkra szállva, a nép egészséges nyelv- és ritmus-érzéke énekközben sorait úgy kisimítsa s az egészet úgy meggömbölyítse, mint Erdélyi János egykori találó hasonlata szerint: a patak folyton folyó habjai szokták a medrükbe szögletesen kerűlt kavicsokat.
A falu a későbbi, hosszú szomorú években mindenesetre jóval több busongó vagy reménykedő, hazafias nótát költött, előbb a bujdosó Kossuthról, erről az »íródeák«-ról, ki a ragyogó csillag mellett is meg tudja írni a levelet, vagy utóbb, a külső segélybe vetett vérmes remények keletkezésekor, Klapkáról, Türről, Garibaldiról, a kik majd hoznak puskát.
