Kossuth Turinban
Kossuth Turinban
1861 óta állandóan Olaszországban lakott; előbb Genuában, hol eltemeté leányát és nejét (1862, 1865.), majd Turinban. Midőn itthon a kiegyezés ügye már annyira haladt, hogy a minisztérium is ki volt nevezve s csak a koronázás hiányzott: Kossuth még egyszer fölemelte szavát Magyarország dolgában, Deákhoz intézett levelében (1867 május 22.), melyet egyúttal egy politikai napilapnak is megküldött. E levél egy nagy művészettel szerkesztett vádirat Deák ellen. A régi barátság hangján szólítja meg Deákot s a közös küzdelmek fölemlítésével folytatja, hogy kemény vádakat, főként a jogfeladás vádját emelje ellene. A levél nagy hatást tett, főként a kiegyezést ellenzők táborában, de a komoly férfiak munkáját egy percre sem tartóztatta föl ama cél felé. A végzet útja volt, hogy Kossuthnak is éreznie kellett azt a fájdalmat, a mit ő szerzett egykor Széchenyinek, midőn a nemzet sorsának vezetését kivevé kezéből. A levélre Deák maga nem válaszolt, azonban helyette Kemény Zsigmond felelt rá a Pesti Naplóban. Erre több választókerület részint mandátummal kinálta meg, részint egyenesen megválasztotta képviselőnek, s Kossuth mindezeknek levélben felelt, a melyekben részletesen és szabatosan kifejti, hogy miért tartja rossznak a kiegyezést s miért marad továbbra is külföldön. Ezentúl mind jobban a tudományos – főként növénytani és csillagászati – vizsgálódásokba merűl s múltjának emlékeit rendezi. 1874-ben Turintól nem messze, Collegno al Baracconeban egy villát vesz s oda költözik. Itt fogadja a ceglédiek száztagú küldöttségét (1877 januárban), kik városuknak képviselő mandátumát vitték meg neki, a mi ismét alkalmat adott Kossuthnak, hogy egy szép beszédben könnyeket csaljon a férfi szemekbe.
Kossuth turini lakása.
