Iratai az emigrációból
Iratai az emigrációból
Ekkor kezd dolgozni emlékiratain is, a mire az anyagi szükség is kényszeríté, miután annyira féltékeny volt függetlenségére, hogy még fiaitól sem fogadott el segélyt. Az Irataim első kötete 1880-ban jelent meg, s a hatodik 1898-ban. E kötetekben Kossuth azon küzdelmeit, fáradozásait beszéli el, melyeket nemzete ügyében, 1849 után, a külföldön kifejtett, az akkori politikai viszonyok rajzával, főként Angol, Francia- és Olaszországban; az olasz egység s a lengyel forradalom történetével és érdekes visszaemlékezésekkel itthoni szereplésére. Lehetetlen mély megindulás nélkül forgatni e lapokat, látva a küzdő férfit, hogy mint hiúsúlnak meg egymásután reményei, éppen a teljesülés pillanatában, – mert a gondviselés nem akarta még egy benső forradalomnak kitenni a magyart, a miben az okvetlen elvérzett volna. De lehetetlen egyszersmind, hogy minden igaz fia e hazának nagy és mély hálát ne érezzen azon férfiú iránt, ki a legsötétebb napokban fennen lobogtatá a nemzet jogainak, igazságának lobogóját s nem engedé, hogy arról az ég s a föld lakói megfeledkezzenek, mignem az nagy részében kivíva lőn. A forradalom utáni idők történetének megírója e kötetekben igen sok becses anyagot talál, a magyar olvasó pedig mindvégig nagy élvezetet és igen sok tanúlságot. A szónok itt sem tagadja meg magát Kossuthban, a pártember még kevésbbé: de magas, néhol a legmagasabb regiókban mozogván, stílje bizonyos férfias erőt, méltóságot kap, a melyhez, főként egyes helyeken, a stíl mesterének művészete járul.
