A népszínművek értéke és hatása
A népszínművek értéke és hatása
E műveknek a magok idejében leírhatatlan hatásuk volt a fővárosi közönségre, de életrevalóságuk még ma is korántsem merűlt ki. Főtémájuk ugyan már csak a legnaivabb közönségnél nem veszti el komolyságát, mert a színműírásnak tárgya, eszközei, szerkezete, szelleme azóta teljesen átváltozott; de a történetek gazdagsága, az epizódok kedvessége, jókedve, életbeli igazsága, az alakok szerencsés beállítása, típusuk hűsége, az egésznek nagy változatossága mind oly talentom munkája, a melyen csak nehezen és csak későn fog az idő. A legtökéletesebb modernség és mesterség mulandóbb mint az igazi tehetség, mert az vonzó és hódító, ha külsőségeiben a divat rég túl is ment rajta. Szigligeti szerény lélek volt és tehetsége annál erősebben érvényesűlt, mentől szerényebb tárgyra tette alkotó kezét. E szerencsés kéz hozta létre kezdetlegesen mutatkozó nyomokból, melyek már Kisfaludyban találhatók s azóta másokban kifejezettebben is, a népszínművet mint műfajt. Létre is hozta s egyszersmind klasszikus magasságra emelte, mert – a mire nem volt képes tragédiáiban – embert teremtett hőseiben, valódit, élőt, tökéletes típusát az osztálynak, a melyből kiválasztotta. E művek szerkezete, technikája elavúlhat, részben már el is avúlt, túlszárnyaltatott; de hősei élnek és élni fognak. Tragédiái színszerűségökből éltek meg, attól fognak meg is halni időnap előtt, mert hőseik is nem magokból, csak az író ügyességéből éltek.
Hiányos volna Szigligeti Edéről írt e kísérletem, ha fel nem említeném, hogy fordított Shakspereből is és hogy – igazgató-tanára levén a színésziskolának – előadásait a Dráma és válfajai cím alatt egy vaskos kötetben közrebocsátotta. A dráma elméletére nézve nincsenek ugyan eredeti nézetei, eltérők az akademikus felfogástól: de gyakorlati szeme mégis mindenfélét meglátott, a mi létezik az iskola és az Akadémia közt, a miről professzoroknak és akademikusoknak sejtelme sincsen.
Szigligeti termékenységét spanyolnak neveztem. Nem érte ugyan el Lope de Vega munkásságának rengetegségét, de felülmult minden magyar írót munkáinak tömegével. Született 1814-ben, meghalt 1878-ban, tehát élt hatvannégy évet. Életírói azt beszélik róla, hogy 1834-ig is, a mikor atyja akarata ellenére beállott színésznek, már verselgetett és színdarabokkal kisérletezett, tehát húsz éves koráig. Ezután csakhamar színre kerűl első darabja, a Megjátszott cselek. Munkásságának képét lehet nyerni abból az időből, hogy 1837-ben a nemzeti színház megnyílt. 1838 óta meddő az az esztendő, a melyben csak egy darabot írt, ellenben sürű az olyan, mely hármat adott és előfordúl az is, hogy öt darab viseli ugyanazt az évszámot. Ilyen termékeny éve volt az 1846-iki esztendő, melyben sorban keletkezik: A rab, népszinmű 3 felvonásban; Egy szekrény rejtelme, színmű 4 felvonásban; Zách unokái, szomorujáték 5 felvonásban; Egy színésznő, 5 felvonásban és Pasquil, vígjáték 3 felvonásban. Munkássága majdnem szakadatlanul tartott haláláig. Ha 1834-re teszszük első darabja keletkezését, akkor 44 éve esik a munkára. Ez idő alatt többet írt 100 darabnál. Azonkivül ellátta a titkár, majd a dramaturg, utóbb az igazgató teendőit a nemzeti színháznál, sőt a tanáréit a konzervatoriumban, ezenkivül színi referense volt a hivatalos lapnak a hetvenes évek elején. Valóban, óriási munkakedv, óriási munkaerő, az igazi tehetségek gazdagsága lakozott benne. Ha a nemzeti színirodalom megérdemli azt a fontosságot, a melyet neki mindenütt tulajdonítanak, akkor kevesen érdemlették meg a babért és az ércet Magyarországtól jobban, mint Szigligeti Ede, a kit atyja, korának elfogultságából arra kényszerített, hogy idegen nevet tegyen halhatatlanná a magyar művelődés történetében.
Midőn e ponton át kell térnem Szigligeti kor- és versenytársaira, átmenetül meg kell említenem ezt: a magyar drámaírás szellemén és irányzatán, első keletkezésében, a német befolyás ült. Nemcsak hogy Pest is teljesen német város volt abban az időben és jelentékeny hírű és előkelő állású német színházat tartott fenn, hanem a bécsi udvar németesítő befolyása az arisztokraciára és a nemesi testőrség révén a középső nemes osztályra is múlhatatlanul átragadt az irodalom első nemzedékére is. E nemzedék nagyobb részt idealista dilettánsokból állt, kikhez nagyon közel volt Bécs fényes művészi és irodalmi világa, úgy szintén a hazai németség valamint a német könyv, mig csak egyesek jutottak el a francia nyelvig s a francia könyvig, noha a francia politikai változások itt is megmozgatták az elméket. Maga a francia forradalom csak német átdolgozásból kerűlt a magyar vásárra. Így a Tündérlak Magyarhonban, átmagyarosított népszínmű, Scribe munkája, németből lett magyarrá; hasonlóképen Shakspere darabjai németből fordítattak magyarra; Kisfaludy Károly Clauren regényéből készíti a Pártütőket.
A francia szellem a francia romantikusok győzelmével tör be Magyarországba Hugo Viktor diadalai nyomán s 1835-től fogva érezteti magát. Szigligeti első kisérletei ez iskola szertelenségével keresik a hatást és Szigligeti kortársai teljesen e szellemben merűlnek el, nem is védve magokat ellene. Szigligeti, mint nagyobb, eredetibb tehetség, végül megtalálta önnönmagát, s kivirágzott saját egyéniségében, úgyszólván iskolához nem tartozva, hanem közvetetlenül élvén a deszkák világában.
