Szilágyi István hatása
Szilágyi István hatása
Ily hangulatban, ilyen viszonyok között találta őt egykori debreceni iskolatársa, Szilágyi István, ki 1482-ben nehány éve Szalontára kerűlt rektornak s a régi barátság révén mindennapos vendége lett Aranyék házának. Szilágyinak már akkor írói neve volt. 1840-ben Árpád című költői képével, Nagy Imre balladája mellett, pályadíjat nyert a Kisfaludy-társaságnál, a következő évben ugyanott Csák és a királyleány című költői beszélyével s alig valamivel Szalontára költözése előtt egy nyelvtudományi munkájával akadémiai jutalmat s megint a Kisfaludy-társaságnál dicséretet Emlékbeszéd című szatirájával. Ez az »Emlékbeszéd«, mely kitünő leleményű szatirikus formájában, elmés és éles elevenséggel gúnyolja a maradiakat, az akkori napok eseményeire vonatkozott s éppen a nap egyik eseménye volt. Új találkozásuk után a régi barátoknak kétségkivül legelső beszédtárgyaik egyike. Bizonyára sokszor szóba kerűlt közöttük az 1840 március 6-iki ünnep is, melyen Péczely József a debreceni kollégium oratóriumában Nagy Imrének és Szilágyinak átadta a Kisfaludy-társaság ezüst billikomait. Imre Arany Rák Bendéjének első megvillantása, Szilágyi szatirájának hőse, Vitézlett Hátrafalvy Bendegúz által; későbbi viszonyának a Kisfaludy-társasághoz, legelső, még alig észrevehető gyökérszálai. Írói barátja nemcsak öntudatlanul nyugtalanítani kezdte; de ismervén tehetségét, ritka készületét és régi kisérleteit, egyenesen serkentette elszunnyadt, elaltatott géniuszát. Dolgozatait felolvasta neki, könyveket tukmált rá s unszolta költői munkára. Méltó hálával gondolunk rá: ő volt az első, ki Arany hivatását megsejtette s őt ennek útjára visszavezette. Pályakoszorúit talán elfeledték; de Arany János babérjának az a levele, mely őt illeti, mindig hervadatlan marad. »Eszköz volt ő a gondviselés kezében, írja Petőfi, mely ha elrejti is gyöngyeit, rendel halászokat, kik felhozzák«. Két évig tartott együttlétök; de leveleiben Szilágyi még évtizedekig nem szűnt meg lelkesíteni, biztatni, támogatni sokszor csüggedező barátját. E két év benyomásai vezették vissza Aranyt költői terveihez s birták rá a nyilvános fellépésre.
