A nagykőrösi évek
A nagykőrösi évek
Kőrösön testi-lelki bajait, képzelt munkaképességének roskadozását, Szalontára való honvágyának bánatát barátai enyhítgették. Tompával állott legsűrűbb levelezésben s 1855. nyarán együtt beutazták Gömör, Borsod és Zemplén szebb vidékeit. Pestre is többször felrándúlt. Itt egy új baráti kör képződött körülötte: Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Gyulai Pál, Salamon Ferenc, mely mintegy irodalmi fejének tekintette s a vitában, melyet Toldy Ferenc régibb álláspontja ellen a nép-nemzeti irány érdekében folytatott, Petőfi és az ő nevét írta zászlajára. Az Akadémia élénkülő munkásságába szerették volna bevonni Aranyt, ki már tudományos kérdésekkel is kezdett foglalkozni. Alapvető értekezéseket írt A magyar nemzeti versidomról s Az asszonáncról, emebben a magyar rím szabadságának határait jelölve ki, amabban a magyar verselés ritmusának törvényét fejtve meg és mutatva ki. 1858 végén újból megengedtetvén az Akadémiának a tagválasztás, Aranyt egyazon napon iktatta levelező, majd rendes tagjai sorába és tűntette ki Kisebb költeményeinek 1856-ban megjelent két kötetét a Marczibányi-jutalommal. Előbb Bánkbán megkezdett elemzésével akarta elfoglalni székét; de utóbb Zrinyi és Tassóra tért. Mind e nagyobb tanúlmányok, mint későbbi, szerkesztői korában írt irodalmi arcképei (Gyöngyösi, Orczy, Gvadányi), iránycikkei, nagyszámú bírálatai, nyelvészeti közleményei e nemű legbecsesebb dolgozataink közé tartoznak. Eszközeinek fogyatékosságát, ifjúkori képzésének szakadozottságát tekintve, bámulatosan széles körű és alapos tanúlmány mellett éles és gondos fejtegető elme, helyes és biztos módszer s eleven rekonstruáló képzelet tűnteti ki őket, világos kerek és példatisztaságú prózában. Egyszerű, nyugodt hangjokat mély vonzalom melegíti minden hagyomány, minden nemzeti, minden népi iránt; A népdalról írt értekezése szintén töredék maradt, de a nép- és műköltészet viszonyáról, amannak ebbe átfejlődéséről irodalmunkban nincs tartalmasabb és nyomósabb fejtegetés.
