Közvetlensége
Közvetlensége
Petőfinek legjellemzőbb és legmélyebb sajátsága, melyre nézve szintén érintkezik a magyar népdallal: közvetlensége. E sajátság a legritkábbak egyike a műköltészetben: eltanúlni nem lehet, mennél inkább tanúlja valaki, annál messzibb esik tőle. A népdal (néha még legpongyolább termékek is) friss, üde, közvetlen. A népdal költője csak akkor danol, ha érzelmei erősen ösztönzik. Más indító oka nincs. Ha a népdal nem élénk, nem közvetlen, nem egyszerű: csakhamar elvész. Nem kapjuk fel, nem száll az ének szárnyán szájról szájra. Ilyen friss, üde, közvetlen a Petőfi lírája is. Korának szónokias költészetével ellentétben, egyszerű; a mit mond, az bizonyos naivitással, bizonyos ösztönszerű igazságszeretettel van mondva. Heves, mély érzelmek lehető egyszerűen kifejezve – ilyen a Petőfi-féle költemény. Petőfi úgy szövi költeménye fonalait mint a selyemhernyó a maga selymét vagy a pók sokszemű hálóját: nem tehet egyebet, munkája ellenállhatatlan ösztön eredménye.
