Jelenetező ereje
Jelenetező ereje
De nemcsak magyar tárgyak és magyar érzelmek feltüntetésére nézve gyökerezik Petőfi a magyar népdalban, hanem gyakran a költői szerkezet és a ritmus művészetét is a magyar népdaltól veszi. A népdal az érzelmeket nem elvontan mondja el, nemcsak előadja, hogy a költőnek ilyen vagy amolyan érzelmei vannak ezen vagy azon oknál fogva, hanem meg is szereti jeleníteni az érzelmeket. Petőfi is nemcsak in abstracto fejti fel a lírai tartalmat, a lélek mozdulatait, hanem megérzékíti: kis jelenetetet állít elénk, melyben bizonyos személyt bizonyos helyzetben, bizonyos elfoglaltsággal látunk magunk előtt. Nem általánosan kifejezett örömet vagy panaszt hallunk a népdalban, hanem határozott egyént határozott háttér előtt.
Petőfinek eme megjelenítő ereje költészetének egyik legelevenebb és legfeltünőbb vonása. Az érzés olykor nála mintegy dramatizálva van: nemcsak az érzelmek kifejezését halljuk, hanem tanúi vagyunk egy kis jelenetnek. Szóval az érzelem mint egy genre-jelenet van bemutatva. »Szeretlek, szép leány, a mint először láttalak, kigyúlt a szívem,« mondja az elvont lírikus. Mit mond Petőfi?
Befordultam a konyhára
Rágyujtottam a pipára…
Rágyujtottam a pipára…
Az elvont lirikus, ha megénekli a Tiszát, azt írja: »Te vagy a legmagyarabb folyó! Csendes vagy, de egyszerre eltöröd a gátat stb.« Petőfi e helyett elmondja, mit látott és hallott, midőn egy szép nyári nap alkonyulatánál a Tisza partján állott. Aztán elbeszéli, hogyan beszélgettek este társaival lobogó rőzseláng mellett a Tiszáról és mikép hazudtolta meg a Tisza a költő jó véleményét egy éjjel, midőn zúgva-bőgve kitört és el akarta nyelni a világot.
Hogy mennyire függ Petőfi dalaiban a magyar népdaltól, azt költeményeinek bekezdésein is láthatjuk. A magyar népdal szeret röviden valami helyzetet vagy valami külvilági tárgyat elénk állítani.
Kútágason ül a sas,
Engem rózsám ne csalogass.
Engem rózsám ne csalogass.
A kútágasról és sasról nincs többé szó.
Petőfi a magyar népdalnak ezt a bekezdő szerkezetét utánozza, csakhogy többnyire jelképes vonatkozást ad a bekezdésben említett jelenségnek, tehát összefűzi a költemény tartalmával. Például:
Száll a felhő magasan, magasan,
Az én rózsám messze van, messze van.
Az én rózsám messze van, messze van.
A szóismétlés (magasan, messze van) a távolságot a ritmus útján, a felhő említése pedig képzet útján érzékíti meg.
Van még jellemzőbb példa:
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál.
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál.
Hasonlóan népdalszerű bekezdés a következő:
Rózsabokor a domboldalon,
Borulj a vállamra angyalom.
Borulj a vállamra angyalom.
Ez idézetek mind egyszersmind példák arra nézve, hogy nemesítette meg Petőfi a népdal egyes sajátságait.
