Eötvös második minisztersége
Eötvös második minisztersége
A bécsi kormány és a magyar nemzet ez alatt várakozó állásban voltak egymással szemben, hogy melyik dől ki hamarább. Deák még egy lépést tett s 1865 húsvétján közölte a Pesti Naplóban híres husvéti cikkét, melynek végső eredménye Schmerling bukása s a magyar országgyűlés összehívása lőn 1865 december 10-ikére. Ezen országgyűlés azután, nagy nehézségek és válságok között, csakugyan létrehozta a kiegyezést; Andrássy megalkotja a második felelős minisztériumot s a nemzet ismét koronázott királyt kap, a ki jogainak és alkotmányának védelmére isten színe előtt megesküszik. Eötvös ez országgyűlésen szintén Buda első kerületét képviselte; tagja volt úgy a hatvanhetes választmánynak, mint a tizenötös albizottságnak, mely a kiegyezés módozatait elkészíté, s az új minisztériumban ugyanazon tárcának gondjait bízták rá, melyet az elsőben viselt; ő volt az egyetlen a régi minsztériumból, miután Deák nem akart tárcát vállalni.
Az új miniszterekre, mint tudjuk, nagy és nehéz munka várt, s talán egyike sem nehezebb, fontosabb semmi esetre, mint Eötvösre. A magyar közoktatásügy el volt maradva s tetejétől aljáig lényeges javításra szorúlt. Eötvös érezte, hogy a legnagyobb szükség a javításra a népoktatás terén van, tehát ott kell kezdeni a munkát. Megalkottatá az 1868: XXXVIII. törvénycikket a népnevelés reformja érdekében, melynek intézkedése a polgári iskolákra és tanító-képző intézetekre is kiterjedt. Megkezdé a felekezet nélküli, vagy u. n. közös iskolák fölállítását, a hol azok szükségesek voltak; hogy a nagy közönségben az érdeklődést a népoktatás – mint saját legfontosabbb ügye – iránt fölébreszsze, agitációt indított az u. n. »népnevelési egyletek« felállítására; a néptanítók önmívelése érdekében kezökbe adá a Néptanítók lapját s tekintettel a nemzetiségekre, hét nyelven írva; az országot tankerületekre osztotta, élükön a tanfelügyelőkkel s ezeknek hatáskörét összeköté a közigazgatással.
Azonban most is tapasztalni volt kénytelen, hogy az embereket nem olyan könnyű boldogítani. Az állami vagy közös iskolák erős megtámadásban részesűltek mindenik felekezet részéről, a melyek azokban az egyház jogainak és érdekeinek veszélyeztetését látták. Eötvös haladt tovább a maga útján, mint a tiszta látás és igaz meggyőződés embere s lassanként a felekezetek támadása is gyengűlt, látva, hogy nincsen rá semmi ok. De azon mértékben nőtt a politikai pártharcok szenvedélye; s a kiegyezés ellenségei, a kik akkor a magyar parlamentnek igen tekintélyes részét tették, a kormány támadásában nem tettek kivételt Eötvös kedvéért sem; sőt mivel az ő intézkedései külön felekezeti és nemzetiségi érdekeket is érintettek, a támadás ellene néha kiváló hevességgel történt. Eötvös védte, s eszméi igazságának és gazdagságának erejével a lénegesekben meg is védte, álláspontját: de e támadások fájtak neki s erősebben hatottak rá, mint rendesen a politikai küzdelmek szoktak hatni az emberekre. Igen, mert mindenik javaslata az ő lelkének legsajátabb terméke volt; eszével és szívével s legigazabb meggyőződésével volt azokban jelen; s azok megtámadása az ő legbensőbb énjét érte. De annyit elért, hogy a magyar népoktatásnak megveté alapjait, melyen utódai tovább építhettek.
Eötvös síremléke Ercsiben.
B. Eötvös József ércszobra Budapesten. (Huszár Adolftól.)
