Eötvös az 1839–40-diki országgyűlésen
Eötvös az 1839–40-diki országgyűlésen
A most már országosan ismert nevű költő gyorsan emelkedik a közbecsülésben s terjeszti ki mind szélesebb körre tevékenységének szárnyait. Az Akadémia, mely még 1835-ben levelező tagul választá, tiszteletbeli tagjai közé emelte s 1839-ben őt bízta meg, hogy az előző évben elhúnyt Kölcsey felett emlékbeszédet tartson. Az 1839–40-iki országgyűlésen ott látjuk őt a felsőházi ellenzék soraiban, Széchenyi oldalán küzdve; egyebek közt a szólásszabadságról szóló fölirat tárgyában, a zsidók érdekében és a protestánsok vallásos jogait biztosítani akaró törvény tárgyalásában szólalva fel. Ez utolsó kérdésben, épen a római katholikus vallás nevében és érdekében óhajtja, hogy a protestánsoknak szolgáltassanak igazságot, s ez által mutassák meg, hogy minő jó és szép saját vallásuk, mely többségben lévén, azért igazságos a kisebbség iránt. 1840-ben Szalay Lászlóval megindítják a Budapesti Szemlét, a most is fönnálló tudományos folyóiratunk ősét s abban Eötvös két tanúlmányt közöl: A szegénység Irlandban s A zsidók emancipációja címmel, mindkettő emberszerető szívének tolmácsolója. S midőn az országgyűlés, bezárása előtt, a magyar büntető törvénykönyv kidolgozására az ország legkiválóbb jogászaiból egy bizottságot választ, Eötvöst is beválasztja a bizottság tagjai közé.
