Akadémiai emlékbeszédei
Akadémiai emlékbeszédei
Az Akadémia a nagyérdemű tudóst és írót 1855-ben másodelnökévé, majd 1866-ban, Dessewffy Emil gróf halála után, elnökévé választotta. A Kisfaludy-társaságnak már 1847 óta elnöke volt, s a forradalom után néhány évig a társaság működése szünetelni lévén kénytelen, ennek feltámasztásában Eötvös tevékeny munkásságot fejtett ki. Az Akadémia nagygyűlésein tartá nagyhatású emlékbeszédeit irodalmunk és közéletünk néhány jelese: Kölcsey, Kőrösi Csoma, Dessewffy József gróf, Vörösmarty, Kazinczy, Széchenyi István gróf, Reguly, Szalay László és Dessewffy Emil gróf fölött. Az akadémiai emlékbeszédnek, úgy forma, mint hang tekintetében, megteremtője nálunk Kölcsey volt, két ismeretes emlékbeszédével. Eötvös, kinek lelki rokonságára Kölcseyvel már föntebb utaltunk, e hagyomány egyenes örököse és továbbfejlesztője lőn. Ugyanaz az eszmei felfogás, mélyen érző nemes szív, emelkedett páthosz és művészi forma, a mi Kölcseynél, csak hogy Eötvösnél még szélesebb körű míveltséggel párosúlva. A felindulás szárnyaló ereje s az érzés nagy melege nyilatkozik különösen két első emlékbeszédében. Szárnyaló körmondatai, a kőszáli sas repülésére emlékeztetve, emelik föl s viszik magukkal a magasba a hallgató vagy olvasó lelkét. Későbbi beszédeiben a gondolkodó és boncoló tudós inkább előtérbe lép, a nélkül, hogy megszűnnék szónok lenni. Egy-egy szép essay is mindenik, tele gondolatokkal, igazsággal. És mégis, itt kell érintenünk egy dolgot: Eötvös stíljét. Az sem regényeiben, sem egyéb műveiben nem elég magyaros. Szófűzésében, a szavak és szólásmódok használatában sokszor találkozunk nála idegenszerűséggel. Azt a hiányt, hogy gyermekkorában nem a magyar volt az első nyelv, a melyet jól megtanúlt: semmi későbbi tanúlmány és gyakorlat nem tudta kipótolni. Bécsi élete, külföldi utazása, olvasmányai, a német nyelvnek a negyvenes években még divatos használata a főrangú körökben: mind meggátolták azt. A mi a belső stílt illeti, az kevesebb kifogás alá eshetik s a legtöbbször hozzáillik tárgyaihoz; csak gondolatainak gazdasága teszi olykor túlterheltté és hosszadalmassá mondatait. S nagy filozófiai művének stíljében, az érthetőség és világosság tekintetében, a tárgy nehézségén nagy szerencsével győzedelmeskedett.
