A XIX. század uralk. eszméi
A XIX. század uralk. eszméi
Eötvös e műve tulajdonkép folytatása eddigi politikai műveinek s eszméi fejlődésének, meggazdagodva az 1848–50 évek tanúlságaival. Részletes boncolás alá veszi a kör három uralkodó eszméjét: a szabadságot, egyenlőséget és nemzetiséget, s kimutatja, hogy ezek, a hogy őket a politikusok közönségesen értelmezik a megvalósításukra törekszenek: úgy egymással, mint a mai államok fönnállásával összeférhetetlenek; hogy a szabadság eszméje ellenkezik az egyenlőség eszméjével s a nemzetiségé mind a kettővel; hogy a két elsőnek valósulása a megkezdett irányban a létező összes államok felbomlására vezetne, a nemzetiség eszméje pedig követeli az eddigi államok széttördelését. Sőt ha ez eszmék valahogy megvalósúlhatnának is, nem elégítenék ki a népeket, mert civilizációnk alapelveit rontanák le. A keresztyén polgáriasodás az egyéni szabadságnak olyan fokú érvényesülésén nyugszik, a meddig az külön-külön mindenkire nézve elérhető; s azt a megvalósulás az állam erejének feláldozná. Az ellentét az állam és társadalom között oly éles, hogy a gondolkodó előtt nincs más választás, mint vagy a társadalmat kell új alapokon rendezni, vagy az államot mássá tenni mint a mi most. Ezzel a tétellel végződik a munka első része, mely kiválóan boncoló, kritikai; s az így feltett kérdésre a második rész, kimondván alaptételül, hogy nem a társadalom eddigi létalapját kell megváltoztatni, hanem az államot kell átalakítani úgy, hogy abban az egyéni szabadság minél tágabb működési kört találhasson. Kimutatja, hogy ama három eszmét az emberek sokasága egészen másként értelmezi mint a gyakorlati politikusok, s hogy a mire az a legnagyobb súlyt helyezi: az az egyéni szabadság lehető széleskörű megvalósítása. S hogy ez lehető legyen, de egyszersmind az állam is erős maradjon: erős központi kormányt sürget, de csak a legszükségesebb dolgokra korlátolva, s ezzel szemben az egyén szabadságának minél tökéletesebb biztosítását, melynek egyik leghathatósabb eszköze: az önkormányzás elvének alkalmazása az államelmélet különböző köreiben. E megoldás egyszersmind a haladás törvényének is útja s az biztosítja diadalát. E cél felé fogunk haladni, ha vészek között, áldozatok árán: de folyvást előre. »Meglehet, súlyos szenvedések állanak még előttünk – végzi szép munkáját – ama nagy harcban, melyben a törvényes királyság és caesarismus; az alkotmányos egyeduralom és a szám szerinti többségek kényúri hatalma; melyben az, a minek jog az alapja, és az, a mi csak anyagi erőre támaszkodik, mind szemben áll egymással, és lehet, hogy még soká tart a harc; de bizonyára azon ügyé lesz a diadal, a mely mellett az emberek minden nemes érzelme síkra szálland; mert egy tartós jövőnek épületét csak erkölcsi alapokon és tiszta kezekkel emelhetni föl.«
A könyv, mint vázlatából is látható, korunk legégetőbb kérdéseit tárgyalja, a melyeket nekünk és az utánunk jövőknek kell megoldanunk; tárgyalja az európai tudomány a legmagasb álláspontjáról. Észrevették külföldön is s oda sorolták az e nemű legkitünőbb művek közé.
