Versei és színművei
Versei és színművei
Versei közül csak szatirái válnak ki, a Vegyes házasság és Censura, melyekkel a Kisfaludy-társaság pályázatán egyszerre versenyez, s mind a két kitüntetést, azzal a díjat, ezzel a dicséretet nyerte el. A Vegyes házasság játszva, csipdesve enyeleg, a Censura keserűn és epésen pattog: de mind a kettő ötletes szellemességtől szikrázik. Színművei közül Joguz nem annyira dráma, mint inkább bizonyos politikai célzatok, társadalmi és erkölcsi igazságok hirdetése. Személyi elvek és nem emberek. Joguz vezér jogűző, Csapabdi pasa a csapás, Rabolcz és Pártüz haramia-nagyok, a rablás és pártütés, Kegyelne a női kegy, Csapoda, a csapodár csalfaság. Vigadka a mulatozó vígság, s Nemledér a szende szemérmesség megszemélyesítője. Cselekménye a lesghák és osmánok harca, történeti színnel, történeti mag nélkül. Szerkezete, jellemzése, célzata teljesen hibás. Csak eszméinek ereje és ékesszólásának heve kap meg. Még gyengébb kiadatlan vígjátéka, az Ármány iskolája, merő utánzat, a Moličre szelleme, elevensége és leleménye nélkül. A drámai téren csakis tragédiája, a Buda halála érdemel figyelmet, mely a történet és monda szálaiból, a képzelet szabadságával szövi meg Etele és Buda összeütközését a gyönyörű Alkondala szerelme és birása miatt. Itt ha nem is a hún királyok, de Elkhán főhadurid és Alkondala, a leánya jellemében sok tragikum van, bár a költő ki nem zsákmányolja. Így a darab nem igaz tragédia, csak érdekes költemény. Sok szép jelenete, sok lendületes kardala akad, mert e műben, mint az antik tragédiában, minduntalan megszólal a kar, hogy kifejezést adjon a köz hangulatának, magasztalva a háború dicsőségeit és a béke áldásait. Pompás opera lehetne belőle.
Vajda P. Manahorja. (Emlény, 1837.)
