Irodalmi munkái
Irodalmi munkái
Vajda ettől az időtől fogva az irodalomnak él. Csak az írói pálya az a hivatás, mely függetlenkedő önérzetének és büszke jellemének leginkább megfelel. De már korábban is írt; 1831-ben kezdi a maga kísérleteit, a Tudományos Gyűjtemény mellékletében, a Koszorúban, Úzdi Gyula név alatt oly színes leírásokkal, mikben az ő festői képzelete erősen bontakozik. Forrongó lelke küzd az eszmével és alakkal egyaránt: de már ki-kilövell egy sugara tehetségének igazi fényéből, meg-megnyilatkozik egy vonása egyéniségének igazi eredetiségéből. 1832-ben a Tudományos Gyűjteményben ír a Nemzetiségről egy magvas értekezést a saját nevével. 1833-ban a Hasznos Mulatságokat szerkeszti, 1834-ben pedig Lipcsében a Garasos Tárt, ez ismeretterjesztő képes heti lapot indítja meg. S a mióta haza ért, mint hirlapíró és elbeszélő ritka szorgalmat tanúsít; de a hasznos és szép váltakozva vonja, a szükség és ihlet váltakozva sugallja. Még ebben az esztendőben megjelennek tőle A nap szakaszai és A legszebb leány, kettős irányának beszédes hirdetőjeként, a természet és kelet meleg színezetével; aztán következik 1835-ben Vajkountala, majd később: A Memnon szobra, Yoridala, A mágus leány, A két brahmin, Akbár sultán, Mirmah, Az Athéna sírásó, s még annyi elbeszélése, mikben sajátos költészetének szemkápráztató pompája már egészen kiárad, s rajongó szeretete a természet és szabadság iránt a kelet álmodozó képviselőiben már a vallásba olvad. Neve és érdeme, melyet a Pesti Levelek két kötete (1835–1836), e rövid, eleven, ötletes elmefuttatások, hirlapi cikkek változatos gyűjteménye Joguz vagy a honkeresők (1836), első drámai kisérlete, Tárcsai Bende (1837), e három kötetes történeti regénye, valamint A férfiasság és A szépítés mestersége, meg egy csomó tudományos átdolgozása és fordítása még inkább emel, – gyors elismerést arat. 1837-ben az Akadémia, 1841-ben a Kisfaludy-társaság választja tagjául; 1842-ben pedig az új Természettudományi társulat titkára lesz. Vers és próza, költészet és tudomány egyaránt foglalkoztatja, nem egyszer egymás rovására, de mindig egyéniségének határozottabb kfiejtésére. Még csak Dallona szükséges, mely 1839-től 1843-ig négy kötetben jelen meg, hogy a teljes Vajda előttünk álljon.
