Bartay igazgatása
Bartay igazgatása
Vahot Imre röpirata: Még egy szózat a pesti magyar színház ügyében (Pesten, 1840.) kiegészítette Bajza művét, s főleg az igazgatást illetőleg nem egy helyes elvet állított föl, a részvényes-társaság gazdálkodását pedig erős bírálat alá vette. Sajnos, ez nem javított a helyzeten, mely a bérbeadás tényével ugyan javulást igért, a nélkül, hogy a Nemzeti Színház művészi jövője iránt sokat jelentő biztosítékokat nyújthatott volna. Ily viszonyok közt adta bérbe az országos választmány Bartay Edének, mint legkevesebb segélypénz mellett vállalkozónak, a Nemzeti Színházat. A kezdet nagyon sokat igért. Az első sikerekből azt merték reményleni, hogy az opera napjai meg vannak számlálva s a magyar drámák szokatlanul nagy közönsége egymaga képes lesz a Nemzeti Színház jövendőjét biztosítani. Siker sikert ért, egyik diadal a másikat váltotta föl. Alig kerűlt színre az első politikai vígjáték: Nagy Ignác Tisztújítása (1843-ban húsz, 1844-ben tíz előadást ért meg), nyomban követte Szigligeti első népszínműve, a Szökött katona (1843-ban tízszer, 1844-ben harminckétszer), Vahot Még egy tisztújítása, Országgyűlési szállása, Farsangi iskolája, Szigligeti Két pisztolya (1844-ben huszonnyolcszor) és Zsidója, Balogh István Mátyás diákja, Obernyik Öröksége, báró Jósika Két Barcsayja, báró Eötvös Éljen az egyenlősége, Czakó Zsigmond érzelmes Kalmár és tengerésze, eddig nem is remélt élénkséget hoztak a drámai műsorba s joggal követelték az operától az eddig bitorolt elsőséget. Sokat tett az is, hogy a magyar színészet régi gárdája mellett, melynek hét vezéréről Szigligeti Ede a Nemzeti színházi képcsarnok (Pest, 1870.) című művében szeretettel rajzolt alakokat állított elénk, egy új keletkezett, és azzal együttesen hatalmas támasza volt a drámai műsornak. Bartay igazgatásának e szerencsés korszakába esik Erkel Hunyady László operájának (először 1844 jan. 27-én adták), a Szózat és Hymnus dallamainak megszületése, valamint egy egész sereg külföldi művész (hegedűs, énekesnő, ballerina) szerepeltetése és sok mindenfélének a kultusza, a mi végre is a bukás örvényébe sodorta a gazdálkodni nem tudó és egy komoly cél követésére képtelen igazgatót, kitől már 1845-ben Ráday Gedeon gróf veszi át az igazgatás olyképen, hogy csupán a főfelügyelet központosúl az ő kezében. A Pesti Hirlap támadásait megúnván, 1847-ben Bajzára, majd Erdélyi Jánosra bízta az igazgatást. Alatta rendezik az írói tiszteletdíj kérdését, minek az a következménye, hogy az említettekhez új drámaírók csatlakoznak: Degré, Szigeti József, Hugó Károly. az 1847-iki országgyűlés végre szebb reményeket ébreszt, mert Ráday külön emlékiratban akarja az országgyűlés előtt a Nemzeti Színház rendezése körüli eszméit kifejteni. Az idők árja azonban mindent elborít. Az élet drámai küzdelme elvonja a közönség érdeklődését a színpad csinált világától, s midőn a világosi fegyverletétel után beáll a politikai élet halálos nagy csendje, a Nemzeti Színház is közel jut a végenyészethez. De színészeink, drámaíróink sokkal jobban érzik, minő nagy eszmét képvisel a Nemzeti Színház, semhogy elveszni engednék. A műsor élénkségét kölcsönösen emelik s a régibb drámaírók mellett újak állanak elő: Hegedűs, Dobsa, Jókai, Kövér. A színház új igazgatója, a derék (bár az ügyek lényegéhez nem sokat értő) Simontsits János, hazafias lelkesededéssel függ a Nemzeti Színház sorsán s azt lefelé erősen támogatja, fölfelé elég bátor meg is védeni (1849–1852). Később Festetich Leó gróf osztozik terheiben s reá egyedül a pénzügyi igazgatás gondjai nehezednek (1856). Minden hazafias igyekezet mellett a színház pénzügyileg a tönk szélére jut. Ekkor Andrássy Manó gróf azon indítványnyal lép föl, hogy a színház alapját egy millióra kell emelni! A hazafias érzelmű főnemesség dicséretére legyen mondva, hogy a tervelt egy milliónál is nagyobb összeget írtak alá, melyből bár a politikai hatóság akadékoskodása miatt csak egy ötödrész gyűlhetett össze, mégis elegendő arra, hogy annak 10,000 forintot tevő kamata a Nemzeti Színház anyagi ügyein nagyot lendítsen. Ez az alap ma is megvan, és gyűjtőjéről, Károlyi György grófról, Károlyi-alapnak nevezik.
Jókainé arcképe és aláírása.
