Magyar írók kiadása
Magyar írók kiadása
Pályájának ez egyik legnagyobb hatása. S midőn e pálya 1875 december 10-én bezárúlt, sokoldalú tevékenységének hiánya csakhamar érezhető lett a szellemi működés minden ágában. Mint a föntebb említett évkönyvek és folyóiratok szerkesztője, nemcsak arra törekedett, hogy az irodalomnak folyvást legyen oly közege, mely az írók tevékenységének arányával párosítsa a nagy közönség érdeklődését (Athenaeum, Uj Magyar Múzeum): hanem hogy a tudománynak majd minden ága szakszerűen míveltessék, hogy a parlagon heverő mezők hozzá értő kezek gondozására bízassanak, s a nemzetre háruló haszon értékesíthető legyen. Még bámulatosabb Toldy tevékenysége régi és újabb íróink munkáinak kiadásában. 1828 óta haláláig majdnem egymaga kutatta föl nyelvünk és irodalmunk kincseit, nyelvemlékeket, történeti kútfőket, a melyeket bevezetéssel, jegyzetekkel s az írók életrajzával kisérve hozott napvilágra. Gondosan iparkodott megállapítani a szöveget s minden valamire való írót hozzá méltó kiadásban ismertetni meg a nemzettel. Egész kis könyvtár az, a mely az ő szerkesztésében s kiadásában a magyar írók műveiből megjelent. Czuczor Aradi Gyűlésének kiadásától kezdve a múlt és jelen századbeli legkiválóbb íróink (Dayka, Verseghy, Bacsányi, Csokonai, Kazinczy, Kisfaludy Károly, Czuczor, Kölcsey, Vörösmarty, stb.) minden munkáit ő tette közkincsekké először részint külön kiadásban, részint a Nemzeti és Ujabb nemzeti könyvtárban, részint A magyar írók gyémánt kiadása és A magyar nemzet classicus írói című gyűjteményeiben. Ő írta meg először a magyar költők bővebb életrajzát Farkas Andrástól kezdve egészen Tóth Kálmánig, felhasználva az addig napfényre kerűlt adatokat oly lelkiismeretes pontossággal, hogy újabbi íróink is csak az általa vert ösvényen indúlhatnak, csupán adatait szaporíthatjuk s itt-ott nem elég elfogulatlan ítéletét változtathatják. E nemű munkássága a Handbuch der ungarischen Poesie című kiadásával indúlt meg, a melynek jótékony hatása volt úgy itt e hazában, mint a külföldön. Nem ok nélkül mondá Szemere Pál Toldynak ez emlékezetes szavakat: »Sok jót csináltál első kézi könyved után és sokat fogsz még, de nagyobb hatású munkát soha sem lész képes írni, mint a milyen az a maga idejében volt«. Hogy nem minden írónak tudta egyforma kritikai érzékkel megállapítani írói értékét s főleg a Kazinczy és saját korabeli írók méltánylatában nem mindig helyes szempontból ítélt: mindez nagyon keveset von le érdeméből. Soha sem szabad felednünk, mily roppant munka volt pusztán csak az életrajzi adatokat is összegyűjtenie, a sokszor hibás vagy megromlott szövegeket helyreállítania s főleg az egyes művek keletkezésének történetét földerítenie. A Magyar költészet kézikönyvének mind a két, mind az öt kötetes (1857., 1872.) kiadása így is alapvető munka, a melyet senki sem nélkülözhet, a ki a magyar irodalomtörténettel foglalkozik.
Toldy Ferenc. (1842.)
