Kazinczy utóda
Kazinczy utóda
Talán sohasem volt magyar író, a ki a nemzet gondoskodását jobban megérdemelte volna Toldynál. Félszázadnál tovább működött mint a nemzet szellemi munkásságának vezetője, a tudományos törekvések legfőbb gondozója, a rég betemetett irodalmi kincsek értékesítője, mint író és izgató tásadalmi és irodami téren. Nemcsak szóval hirdette, hogy »minden egyéb felsőbbség ingatag, csak a szellemi biztos és maradandó: ebben nemzetünk jövője és semmi egyébben«: hanem életének legszentebb céljává tette, hogy e biztos szellemi életet a külföldéhez hasonlóvá tegye. Ezért pótolta egymaga legalább egy-két emberöltő mulasztásait az irodalmi emlékek fölszínre hozásában s magyarázatában; ezért buzdított, ösztönzött mindenkit az írói pályára, a kiben némi tehetséget vett észre; ezért toborzotta össze az egyirányú írókat társaságokba s volt mindeniknek valódi lelke. Kazniczynak, az irodalmi agitátornak egyenes utóda levén, egyfelül az új írókat a régiekhez közelebb vitte, másfelül a külföldi költői s tudományos törekvéseket megismertette az egyoldalúbb írókkal. Egész élete, összes működése beleolvadt a nemzet életébe és működésébe s rendkívül fontos, alapvető munkáival nem kevésbbé hatott a magyar míveltség terjesztésére.
Ifjú lelkesülése s buzgósága folyvást növekedett, s a haladó kor szükségletét éles szemmel ismervén föl, a költői és tudományos irodalom hézagait többször éppen az ő útmutatásaira, ösztönzéseire pótolták íróink. Valóságos missziót teljesített az Athenaeum megalapításától kezdve a Történelmi társulat szervezéseig. Jártas levén a külföldi irodalmakban, úgyis mint magánember, úgyis mint író, úgyis mint az Akadémia titkára sohasem szűnt meg izgatni, lelkesíteni, szóval, tágkörű levelezéssel, példával, a nemzetiség lángoló szeretetével s ifjú hevével. Abban a korban növekedvén, midőn az írói működés a nemzetiség erősbítésének volt leghatékonyabb eszköze, e felfogás tetté érlelődött benne, s alapja lőn sokoldalú tevékenységének s egész életének. »Életünk feladata – írja Horváth Mihályhoz intézett levelében – a magyar nyelv s a magyar irodalom mívelése és terjesztése volt, s mindkettőt nem mint végcélt tekintettük, hanem mint eszközt a nemzetiség s ez által a nemzet – s ha lehet – a magyar állam fentartására.« Ez eszme oly erős volt Toldyban, hogy annak nyilvánulása az irodalomban, társadalomban, szépirodalmi és tudományos intézetekben egyaránt új korszakot jelöl s méltó utódjává avatja Toldyt Kazinczynak, a kinek törekvéseit ő kiszélesítette s a változott irodalmi és politikai viszonyokhoz alkalmazta.
