Horvát Endre
Horvát Endre
Elsőnek Horvát Endre lépett föl közűlök, mint a klasszikai éposz hangjának legkorábbi megzendítője. 1778. november 25-ikén született Pázmándon Győrmegyében, s 1839 március 7-ikén halt meg. Győrött, Komáromban és Pozsonyban tanúlt s tizenkilencéves korában a cistercita-rendbe vétette föl magát a felsősziléziai Heinrichauban, de már egy év múlva megváltoztatván szándékát, a győri szemináriumba lépett és 1801-ben áldozópappá szenteltetett. Néhány évi káplánkodása után téthi, majd pázmándi plébánossá lőn. Már előbb szoros barátságot kötött a dunántúli írókkal és szabad idejét egészen az irodalomnak áldozta. Első kisérlete, a Zircz emlékezete (Buda, 1812. és 1814.) különös figyelmet keltett ez írói körökben, úgy hogy benne már »egy magyar Vergiliust láttak«. Innentől fogva gyorsan követték egymást episztolái, verses elbeszélései (Csesznek vára, A sziszeki győzödelem) és prózai dolgozatai az Aurorában és Tudományos Gyűjteményben; levelezésbe jutott Kazinczyval, a kinek nyelvújítási elveit magánleveleiben és a Kazinczy műveinek bÍrálatában egyaránt cáfolni törekedett. Ő a nyelvújításban csak a régi szók fölelevenítését s a tájszók átlalánosítását tartotta életrevaló tényezőknek s a túlzások ellen annál élesebben kelt ki, minél inkább erősödni látta Kazinczynak s legközelebbi tanítványainak általános hatását. Felfogása, akár elméleti fejtegetéseit, akár azoknak gyakorlati megvalósítását tekintsük, epikai műveiben, általán helyesnek mondható: de részint a Kazinczytól messze maradt ízlése, részint egyoldalúbb világnézete miatt különösebb hatást nem tehetett. Ide járúltak türelmetlensége, komorsága s papi pályáján tapasztalt mellőztetése, a mik arra ösztönözték, hogy életét a zirci kolostor csöndes falai közé temesse, s hogy a cisterci-rendbe újra visszalépjen. Erről a tervről ugyan lemondott, de az említett körülmények a pázmándi magányában elvonúlva élő költőt hova-tovább mintegy elszigetelték a folyvást élénkebbé lett irodalmi világtól. Különösen visszatetsző volt álnéven írt éles és gúnyos támadása Kazinczy ellen, a mely a széphalmi mester halála után jelenvén meg, az újabb írókat egészen ellene ingerelte, annyira, hogy még emlékbeszédet sem mondtak fölötte az Akadémiában, s csak negyven év mulva rótta le e tartozást Szász Károly.
P. Horvát Endre.
