Kisebb époszok
Kisebb époszok
Kisebb époszai gyorsan követték egymást. Cserhalom (1825.), Tündérvölgy, Zrinyi-versekben (1826.), A Délsziget, töredék, két énekben (1826.), Eger, három énekben (1827.), Széplak (1828.), Magyarvár, töredék (1830.), A Rom (1830.) végre a Két szomszédvár, négy énekben (1831.). Zalán nyelvének, képzelete gazdaságának, érzelmei mélysége és elevenségének, leírásai fényének előnyeivel e kisebb époszok mindenike, némely helyen még fokozottabb mértékben is bír; de az alkotás és szerkezet, valamint a jellemzés fogyatkozásaivai is majdnem valamennyi. Ez utóbbi tekintetben csak a Két szomszédvár, Vörösmarty e legkitünőbb epikai alkotása válik ki valamennyi közül. Erősen tragikai mesét, megkapó lovagkori, hősi és családi képet, erős és setét színekben fest s ez mélyen megrázó vonásokban rajzol elénk. Hasonló hozzá szépségben, bájban, de nem erőben, Széplak, egy féltékenységi kaland, tragikus véggel, melyet Vörösmarty egy Szemere Pál által, az Élet és Literatura számára versenytárgyul kitűzött eszmére dolgozott s felhasznált arra, hogy bekezdésében legszebb soraival áldozzon a Völgység s ott szövődött – és szívében még egyre sajgó – reménytelen szerelme emlékének. A Magyarvár egy nagy éposz töredéke, mely leginkább a magyar őskor tudós és lelkes tanúlmányozójának, a ma már nem eléggé méltányolt Horvát Istvánnak buzdítására készűlt, s – ha befejezhette volna – Zalánnak mintegy előzménye s a honfoglalás nagy époszának első, kiegészítő része lett volna, melybe a Rom – valószínűleg – epizódul szövődött volna, bájos és hangulatos költői részletül. A Délsziget egészen fantasztikus kép, fényes részletekkel, de minden valóság nélkül. A Tündérvölgy szintén a magyar őskor mondavilágában játszik, de a monda nem a hagyományból, vagy a népmesékből, csak a költő képzeletéből van véve. Cserhalom és Eger a nemzet való történetének ismeretes részletei. Amaz Salamon király s a fejedelmi testvérek (László és Géza) futólagos, de találó jellemzése, s a cserhalmi ütközet rövid, de eleven rajza mellett, a László vezér által a kún rabló kezéből megmentett szép magyar leány mondai történetét veszi központul s gyönyörű képben rajzolja a fiatal kún vitézek bámulását és dicséreteit s hízelgéseit, a még akkor rableány bájos alakja körül. Mig Eger egészen történeti, a magyar elnevezéssel hősköltemény ugyan, de teljességgel nem epikai alkotás, a szó széptani értelmében, bár a nyelv szépségeiben, az előadás bájában s erejében, az alakok – nem jellemek – érdekességében s a költői leírásokban ép oly gazdag mint Vörösmarty bármely époszi műve. Sőt némely részletei Vörösmarty költészetének fényes tulajdonait a többinél még inkább feltűntetik.
