A Fátyol titkai
A Fátyol titkai
A két első s a két utóbbi tragédia közé esik Vörösmarty egyetlen vígjátéka, a Fátyol titkai (1834.), melyben a költő, a nemesebb szerelmet dicsőítve, költői vígjátékot akart alkotni, szemben az akkori színpadi komikumnak sokszor lapos prózájával. De műve szerkezet tekintetében gyönge s benne a hangulat nemcsak nem egyenletes, de kirívó ellentétek közt ingadoz. Mig a szerelmes hős magas álmadozásai s a gyöngéd és pajkosan érzelmes leány áradozásai költőiek, a három parlagi gavallér nyelve s elmélkedései póriasak. – Bár alkalmi, de költői becsű kis mű Árpád ébredése, melyet Vörösmarty a Nemzeti Szinház megnyitására készített s lelkes tetszés mellett adatott elő (1838.). Árpád kikél sírjából, hogy ezred év után megnézze nemzetét s azt elnémetesedve, elaljasodva találja s csalódva, elkeseredve, már-már vissza akar térni sírjába. De a költővel találkozik, a ki kisérőjéül ajánlkozik, megmutatja neki a nemzeti haladás, az ébredés jeleit, melyek jobb jövőt igérnek, végre az éppen felépűlt Nemzeti Színházat, mely a gazdagok és szegények filléreiből épűlt a nemzetiség ápolására s melyhez egy szegény napszámos – fillére nem levén – egy heti ingyen munkájával járult, – s Árpád megnyugodva tér sírjához.
