Fáy András
Fáy András
Az eddigieknél mind közéleti szerepére, mind szépirodalmi sikereire nézve magasabban áll Fáy András,* korának az egy Széchenyit kivéve, a legtevékenyebb s leghasznosabb tagja. A zemplénmegyei Kohányban született 1786. május 30-án, ősrégi nemes családból, melynek tagjai már a tatárjáráskor kitűntették magukat. Iskoláit egy-két évi megszakítással, a midőn Pozsonyban német szót tanult, mind Sáros-Patakon végezte. Szorgalmával, tehetségével már itt feltűnt. Különösen kedvelt tanítványa volt a híres jogtudós Kövynek s egy ízben alispánja a jogtanulók közt alakúlt »Pánczél-vármegyének«. Letévén az ügyvédi vizsgálatot, atyja kedvéért közszolgálatot vállalt s 1810–18-ig alszolgabírája volt Pestmegyének. Aztán egy ideig gombai birtokán gazdálkodott, majd Pestre költözött s egész haláláig az irodalomnak és közügyeknek szentelte életét. Első munkája Bokréta (1807.) cím alatt jelent meg, melyet tíz év múlva a Friss bokréta s egy neveléstani munka követett, majd egymásután jöttek Eredeti meséi és aforizmái és Újabb meséi (1820–28-ig többször) meg a Kedvcsapongások két kötete (1824.), melyek egyszerre népszerűvé tették s kiváló helyet jelöltek számára irodalmunkban.
L. bővebben: Fáy András életrajza. A M. T. Akadémiától Lévay-díjjal jutalmazott pályamű. Irta Radics Ferenc. Budapest, 1890. A M. T. akadémia könyvkiadóvállalata, új folyam IV. k.
