Csató Pál
Csató Pál
Csató Pál (1804–1841.) írói munkássága alig terjed tíz évre s ez alatt összesen alig írt egy jó kötetre valót (összegyűjtve kiadta a Kisfaludy-társaság 1883.); de ebben oly tulajdonokat árúlt el, melyekkel akkor jóformán egyedül állott. Először tudományos értekezéseket írt, egy nyelvtudományi dolgozatával akadémiai jutalmat is nyert, majd állhatatlan természete miatt ide s tova hányódván, végre hirlapíró lett s szenvedélyes vitáival sok ellenséget szerzett magának. Szépirodalmi művei azonban irodalomtörténeti jelentőségűek: tárgyban, szellemben, nyelvben egészen mások mint az eddigiek, melyektől csak pályája elején vett hatást. De hamar elhagyja a járt utat s hozzányúl a szenvedélyek izzó forrásához, melyet Kármán óta senki sem mert érinteni. A Phantasia, a Fiatal szív, a Szerelemmel nem jó játszani című novelláiban az emberek már nemcsak éreznek, hanem a szenvedélyek erejével küzdenek a viszonyok s a társadalmi rangkülönbség által emelt korlátok ellen, ép úgy mint a szerző, s mint a megmozdúlt magyar társadalom. Lélektani finom elemzéséhez járúl az előadásnak, a nyelvnek az a bája, könnyűsége, melynek addig híjával volt a magyar széppróza, s melyet ő a franciáktól tanúlt. Ő volt nálunk Bérangernak első fordítója, s a francia vígjátékok szellemében akarta megújítani a magyar vígjátékot is. Igen sikerűlt alkotása Megházasodtam című 3 felvonásos vígjátéka, mely Fiatal házasok címen sokáig kedvelt darabja volt színházainknak. Ennek tárgyát – a Kisfaludy-iskola hagyományával szemben – a fővárosi szalonéletből veszi s alakjai oly vidám szeszélylyel mozognak, oly elmés könnyűséggel társalognak, mely eladdig szokatlan volt a magyar színpadon. A Tolvaj című egyfelvonásos dalosvígjátékban érdekes kísérletet adott a vaudevillere, melynek különben még sok föltétele hiányzott nálunk, s írt egy rendkivül kedves vaudeville-dalt: a Kis Babetet. Széptani fejtegetései széles képzettséget, hírlapi cikkei éles boncoló észt s félelmes vitatkozó tehetséget árúlnak el. Mielőtt azonban tehetségeinek érvényt s elismerést vívhatott volna ki, elhúnyt, s emléke sokáig olyan maradt, a minőnek ellenfelei rajzolták.
Csató Pál.
