Halála
Halála
De fájdalom! Kisfaludyt a halál csakhamar kidönti vezéri helyéből. Az élte delén álló férfiú, a dicsőség tetőpontjára jutott költő 1830 november 21-én kileheli lelkét, éppen akkor, midőn barátai azzal a hírrel akarják megörvendeztetni, hogy az Akadémia őt választotta meg első költő-tagjának. Magyar írónak még nem rendeztek oly temetést, a milyennel Kisfaludyt tisztelték meg. Az egész nemzetre kihat a gyász, majdnem minden költőnk megsiratja, de a veszteség legerősebben az Aurora-kört sujtja. A kör egyik tagja így sóhajt fel: »Árvaságra jutottunk! Pásztor nélkül való nyáj lettünk! Oda van tanítónk, vezérünk. És a literatúra?!«
